Farkasok törvénye

Puzsér Róbert
Amikor ezt az esetet elemezzük, érdemes összevetni Bakács Tibor szalámitolvajlásával. Akkor a magyar társadalom nagy kéjjel és őrjöngő erkölcsi kinyilatkoztatások közepette lincselte meg azt az értelmiségit, akit pár éve még csodálattal ünnepelt a Megasztár zsűrijében. A magyar társadalom csalódott Bakács Tiborban, mert nem az áruházláncot lopta el, csak egy rúd szalámit. A magyar társadalom csalódott Bakács Tiborban, mert nem jachtra, kokainra meg prostikra kellett neki a pénz – mindössze éhes volt. A magyar társadalom csalódott, mert a szórakoztatóipar azt hazudta neki, hogy Bakács Tibor egy kiváltságos kaszt sikeres tagja, holott csak egy csóró vesztes volt.
A csalódottság olyan elsöprő erővel söpört végig a társadalmon, hogy amikor a megtört Bakács Tibor bocsánatot kért, a magyar társadalom nem tudott megbocsátani. S leginkább azt nem tudta megbocsátani, hogy az ünnepelt hős, a liberális értelmiség vitriolos tollú fenegyereke épp bocsánatot kér, gyengének, szegénynek és elesettnek mutatkozik. A magyar társadalom talán még magánál is nyomorultabbnak látta egykori bálványát, s ha számára valami valóban megbocsáthatatlan, akkor az ez.
A Borkai-ügy megfejtése hasonló. Amikor öltönyös gazemberek uszítanak, hazudoznak, lopnak, csalnak, erőszakoskodnak, gyermekeiket és haverjaikat közpénzzel tömik, a magyar társadalom nem a romlottságot és nem az aljasságot, hanem mindig és kizárólag az erőt látja. Farkasokat lát, a világ törvénye pedig az, hogy a farkasok elveszik azt, amire szemet vetnek. Az erősebb kutya közösüléshez való joga az egyetlen és mindent szabályozó norma a félperiférián. Amint azonban a polgármester úr (és barátja) kiszolgáltatott, esetlen, péniszét rángató nyomorultként mutatkozik meg, a közösségi lincselés pillanata menten elérkezik. Lám, pont olyanok, mint bárki más: esendők és sérülékenyek, akik féltve rejtegetik szennyes kis titkaikat. Valamennyi magyar joggal veti meg a győri polgármestert és szenteskedő kurzusát, hisz közpénzből prostizni és kokainozni az Adrián, s eközben családapasággal meg olimpikonsággal teleplakátolni a várost a képmutató romlottság skáláján ugyanúgy tíz pontot ér, mint Borkai Zsolt szöuli lólengésgyakorlata.