Egy rendszer határai

Posted by

Máté B. Sandra

Rohad az államgépben valami. Van egy rendkívül reménykeltő cikk az indexen, amelyben a budapesti polgármesterek mondják el, mit terveznek rögtön a beiktatásuk után. Semmi hazaárulózás. Semmi “majd akkor most végetek”. Csak átnézik például az elmúlt évek szerződéseit és nyilvánosságra hozzák őket. Jó, nem?
De a sorok között sokkal izgalmasabb félszavak is rejlenek. A Fidesztől kiszivárgott adatokról, átadott kampánymenetrendről beszélnek, miközben az elhíresül Borkai-videó is a “keresztény-nemzeti” tábor berkeiből került ki.
A Fideszben úgy tűnik, voltak, akik nem akarták a Fidesz győzelmét. Ez azért is érdekes, mert hiába Mészáros Lőrinc, Magyarország elszigetelése Európában, a médiából ömlő mocsok – szavazatokat nem nagyon vesztett a kormánypárt.
Úgy tűnik, akik a Fideszre szavaznak, erre szavaznak. Megnyugtatják magukat, hogy “a másik is lop” vagy “úgyis lopna a másik is, ha odaengednénk” és nyugodt szívvel adják el az országot az oroszoknak, tapsolnak az ország rendszerszintű kifosztásához. A mise előtt persze, mert az egymás felé mutatott kegyesség látszata azért fontos.Ez viszont azt is jelenti, hogy a rendszer elérte a határait. Új embereket ezzel már nem lehet toborozni – viszont milliók utálják már annyira őket ezért, hogy egy Jobbikos is képes DK-jelöltre szavazni, csak menjenek már végre…
Fejlődni nem tudnak, belülről pedig eszi őket az az erkölcsiség, amit pont ők, maguk hoztak a közéletbe. A szavazóbázis öregedik és a fiatalok már nem a tévén lógnak. Elveszőben a varázserő.
Amikor örülök, nem Karácsony Gergely személyének örülök – erről már sokszor írtam -, bár készen állok leendő tettei fényében felülvizsgálni ezt. Annak örülök, hogy miközben fanfárokon hirdeti krumplin és gyűlöleten vásárolt győzelmét, zátonyra futott a Fidesz. És úgy tűnik, az áramlatok mellett a hajó legénységének egyes tagjai is kormányozták erre.