Hargitai Miklós
1.Magyarország sokkal jobb morális állapotban van, mint a Fidesz
Pedig sokat tettek a lezüllesztéséért. „A stadion is egészségügyi intézmény”, „Mészáros Lőrinc helyben lakó családi gazdálkodó”, „Nincsenek üzleti ügyeim”, „Nem foglalkozom nőügyekkel”, Matolcsy és Hende szeretője, Halász János nemtudomkije, Lázár János vadászkastélya, Rogán Antal találmánya, Rogánné fitneszbiznisze, Kósa Lajos anyukája, Szijjártó Péter családi összefogásból született villája, Tiborcz István és Orbán Ráhel saját lába, Orbán Győző kőbányája, Boldog István pénzgyára, Microsoft-ügy, Elios-ügy, Voldemort, Simonka… rengetegen dolgoztak érte rengeteget, hogy az erkölcsi nívó egyre lejjebb kerüljön, és hogy már fölösleges legyen bármit szóvá tenni. De úgy tűnik, a Fidesz sokkal mélyebbre süllyedt, mint ahol a társadalom – tíz évnyi Fidesz-kormányzás és szervezett agysorvasztás után – tart.
A többségnél nem csak Borkai Zsolt közpénz-milliárdokat látványosan elégető adriai kéjutazása nem fért bele, hanem a török népirtás melletti fideszes kiállás sem. Van az a szint, ahová az ország akkor sem hajlandó lemenni, ha kapanyéllel tuszkolják, és ez a jövőre nézve mindenképpen biztató. (És bármit mond utólag Borkairól, azon a tényen nem tud változtatni, hogy Orbán Viktor és a Fidesz ezt az embert ajánlotta polgármesternek a győriek számára.)
2.A legerősebb politikai brand pillanatnyilag az ellenzéki együttműködés
…És (tíz év után először) nem Orbán Viktor. Nem csak arról van szó, hogy Orbán a kampányhajrában nem tudott fordítani azokban a szerinte is billegő városokban, amelyeket – a nyilvánosságtól elszigetelve, titokban – meglátogatott, hanem arról is, hogy az erőforrásokat és a kommunikációs csatornákat nézve szélsőségesen aszimmetrikus helyzetben lévő ellenzéki kooperációk akkorát tudtak mozgósítani (a Józsefvárostól a II. kerületen át Miskolcig és Tatabányáig), ami még őket magukat is láthatóan meglepte. Az ezerszer lesajnált, leírt, eltemetett összefogás – ahol ténylegesen létrejött – simán verte az Orbán-rendszert az ország legpolgárosultabb régióinak többségében, ami csak úgy történhetett meg, hogy bizonyos, a közgondolkodást meghatározó korcsoportokban és társadalmi rétegekben immár sokkal kínosabb fideszesnek lenni, mint ellenzéki szavazónak.
3.Bejött a horrorkoalíció
A lakájmédia hívta horrorkoalícióank az ellenzéki összefogást, de az elnevezés sokkal inkább azokra a háttérmegállapodásokra illik, amelyeket a Fidesz kötött levitézlett szocialistákkal, konkrét bűnözőkkel és a Jobbik azon maradékaival, akik a dzsungelben ragadt japán katonaként küzdenek a kommunizmus ellen (valószínűleg nem ideológiai megfontolásokból, hanem készpénzért). A 2006 óta jobboldali Győrt például egy civilnek maszkírozott kriptojobbikos szervezet segítségével tudta csak megtartani az állampárt: a pártsajtóban látványosan tolt „Civilek Győrért” szervezet négyszer annyi voksot szívott föl azon szavazók táborából, akik a morálisan vállalhatatlan Fideszre már nem akartak szavazni, az ellenzékre szavazást viszont nem tekintették opciónak, mint amennyivel az erkölcsi hulla Borkai átmenetileg bent ragadt a helyi hatalomban.
4.A média nem mindenható
A közmédia – a Fidesz kommunikációs érdekeit kiszolgáló médiahatósággal együtt – évi 130 milliárd forintnyi közpénzből működik. A KESMA 60-70 milliárdnyi állami hirdetést nyel el évente. Országos rádiója, megyei lapja csak a Fidesznek (Orbánnak) van. Övék a Budapest-szerte ingyen terjesztett Lokál, a második legnagyobb kereskedelmi tévé és hírportál, meg az egész médiaszörnyet manipulált hírekkel etető MTI – és mégsem sikerült elszigetelni a közvéleményt a Borkai-botránytól; mégsem ment át a Karácsony Gergely és a többi ellenzéki polgármesterjelölt alkalmatlanságát sulykoló üzenet; mégsem hitte el a többség, hogy az önkormányzati választás a migránsok betelepítéséről szól, és hogy csak azok a települések számíthatnak fejlesztési forrásokra, ahol az emberek Orbán Viktor akaratának megfelelően szavaznak.
5.A média mindenható
Újra kell gondolnunk sok mindent, amit a nyilvánosság szerkezetéről és működéséről gondolunk. Egyértelmű, hogy a választási kampány legfontosabb topikja a Borkai-ügy volt, annak ellenére, hogy a legalább kétharmados elérési és szinte kifejezhetetlen pénzügyi és technikai fölényben lévő fideszes pártsajtó nem volt hajlandó tudomást venni róla, de az első napokban a kormányfüggetlen média sem tudott mit kezdeni vele (az előző hétvégén nem csak a 888.hu-n, hanem a 444-en is az összes cikk összes olvasói kommentje Borkaival foglalkozott, miközben a hír nem volt jelen a szerkesztőségi felületeken). Úgy jártunk, mint 1986-ban Csernobillal: ha a hivatalos tájékoztatási csatornákat eltömik, akkor az embereket igazán érdeklő információ kerülőutakat keres. Anno a Szabad Európa Rádió és a szájhagyomány volt ez a kerülőút, most pedig leginkább a közösségi média. De a botrányt nem a Facebook „csinálta meg”, hanem az újságíró-munkát tisztességesen elvégző hagyományos sajtó. Egyrészt azzal, hogy az Audi telekvásárlásának szinte az összes részletét megírta már az eset idején, másrészt pedig azzal, hogy pillanatok alatt mindent kiderített az ügy eddig ismeretlen szereplőiről. Azaz elénk rajzolt egy korrupciós láncot, ahol a polgármester és szűk köre bennfentes információk révén, az adófizetők kárára gazdagodik, a könnyen szerzett milliárdok egy részét törvénysértő módon (drogok, prostitúció) éli föl, a pénz nagyobbik hányada pedig luxemburgi offsohre-számlákon tűnik el, a Fidesz tudtával és jóváhagyásával. A Borkai-ügyben nem egyedül a k@rvázás/kólázás okozott tömeges felháborodást. A nyilvánosságra került orgia-videó és az újságírók aprómunkája egyszerre két mítoszt is lerombolt: a „kereszténydemokrata kormányzásét”, meg a „nemzeti tőkéét” (akiknél jobb helyen van a pénz, hiszen úgymond az országot építik belőle).
6.A média meg lesz fegyelmezve
Ha van egyértelmű tanulsága a történteknek Orbán Viktor számára, az annyi lehet, hogy még ez a megnyomorított, megtizedelt, mesterségesen kiszámított és folyamatosan kontroll alatt tartott – az egész EU-ban a legkevésbé szabad minősítésű – média is túlságosan nagy mozgástérrel rendelkezik, túl veszélyes a rezsimre. Ahogyan a 2016-ban az érvénytelennek bizonyult kvótanépszavazás után egy héttel bezárták a Népszabadságot (és utána sorban bekebelezték a megyei lapokat, a Figyelőt, annektálták a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t), úgy most az orbáni logikából ismét a médiaprés szorítása következik. Az ötletek részben már ismertek – sajtókamara, a lapterjesztés, Lőrincesítése, a 24.hu átállítása vagy elhallgattatása, az Index domesztikálása, az RTL Klub fölvásárlása –, de egészen biztos, hogy a Fidesz politikai innovátorai más megoldásokon (az internet megdrágításán, a Facebook betörésén stb.) is dolgoznak. A vasárnapi eredményből ugyanis a Karmelita kolostorból nézve egyértelműen az a következtetés adódik, hogy még mindig túl sokan tudnak túl sok mindenről – ha a Fideszt nem lehet megváltoztatni (márpedig nem lehet, lásd az 1. pontot), akkor a nyilvánosságot kell legalább orosz, de még inkább kínai mintára hozzáigazítani a hatalmi párt érdekeihez és elvárásaihoz. Akinek fontos a magyar szabadság, figyelje a médiát: a következő csatára ott fog sor kerülni.