Posted by Béndek Péter
Néhány napja Szijjártó Péter, Moszkva-barát (reméljük, ennél nem jobban bekötött) magyar külügyminiszter erkölcsi támogatásáról biztosította Erdogant a kurdokkal szembeni hadműveleteiben — konkrétan egy nép ad absurdum kiirtásában, de legalábbis abban, amit a szenvtelen diplomáciai nyelv “etnikai tisztogatásnak” nevez.
Ezzel a magyar nemzet erőforrásaink szisztematikus elszívására (extrakciójára) és a magyar nép gyengítésére szövetkező bűnözői csoport, amely a Fidesz nevű párt színeiben kormányozza az országot, elért oda, ahova érdeke szerint — hogy hatalmon maradjon minden áron — el kellett érnie. Egy diktatúra szövetségesévé vált egy idegen nép kiirtásában.
Szijjártó nyilatkozata és a magyar diplomácia EU-beli szereplése a magyar nemzet szégyene és a prágai bevonulás óta az ország közéleti mélypontja — miután közelgetik ezt már egy ideje. Az a züllés, amelybe ez a bűnbanda az addig sokat tévelygett, erkölcsi agyaglábakon álló országunkat taszította, példátlan az utóbbi 51 év történetében, Prága előtt pedig csak a szélsőséges-totalitárius rezsimjeinkre volt jellemző. Ismerve, hogy a Borkai-ügy csak egyetlen felszínen úszkáló termék a rezsim pöcegödrében, a nemzet állapota, amellyel elnézte az üledék felgyűlését, méltan nevezhető aggasztónak.
Most vasárnap mégis esélyünk van arra, hogy elismerjünk valamit — ha nem is a minőségi politikából, hiszen olyan egyelőre nincs, de — az ellenzék politikai mélypontról való elmozdulásából. Megmutathatjuk, hogy ha nincs is még megoldásunk a fenntartható, jó életre, de elegünk van a gonoszságból, a cinizmusból és a hanyatlásból. Vasárnap a megkapaszkodásról szól. Hogy innen már nem vagyunk hajlandók tovább süllyedni. Nyitva akarjuk látni magunk előtt egy jobb élet lehetőségét — ha nem is tudjuk még, hogyan jutunk hozzá.
Kép: Kurd katonalányok