Posted by Gaál Péter
Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon
Ha életében nem szerettem volna
A szőke fürtök kedves gyermekét:
Övé leendett életem, szerelmem,
Midőn halotti ágyon feküvék.
Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!
Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
Lengett fölötte a fehér halál. (Petőfi Sándor)
Ki emlékszik ma már az örményekre? (Adolf Hitler)
Fogalmazni tudni kell. Nem támogatják a szíriai török hadműveletet, tudatta a Fehér Ház. Trump mester mást is tudatott előtte, leginkább saját magáról, hja kérem, minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni a fényesítésre és a feltűnés keltésére. Ha más nincs, legalább a feltűnés maradjon, talán ez is elég lesz az újraválasztáshoz. Utolsó remény, ugye, hogy ne mondjam, az egyetlen.
Ne keressenek itt se magyarázatokat, nem kell, nem azért élvezzük az efféléket, csak a dizájn miatt. A többit kitaláljuk magunk, elég ahhoz a józan paraszti ész, bár a gimnáziumi fizikatanárom erről azt mondta, hogy annyi, mint egy józan paraszt, de hát hol van már a tavalyi hó? Lesz idén és jövőre bőven, ne aggódjanak a szánkózás és síelés szerelmesei, hogy utcai fordulattal zárjam az időjárás-témát, még mielőtt elkezdtem volna.
Ez is olcsó poén volna, méltatlan hozzánk.
Nos hát, nem támogatják. Olyan szép ez így, ilyen formába öntve. Chamberlain se támogatta Hitler csehszlovákiai bevonulásait (több is volt neki, a Szudétavidék csak első a sorban), illetve az elsőt igen, de a másodikat már, Trump-i kifejezéssel élve rossz ötletnek tartotta. Hitler nem tartotta rossz ötletnek, amiként nagyjából egy évvel később a skandináv és francia hadjáratot sem. Az angolok ezekben sem támogatták, de már edzésben voltak, és maradtak is a háború végéig, onnantól Németországot a Szovjetunió váltotta a nem támogatottak sorában, legalábbis az európai ügyeket illetően, a magyar ötvenhatot is beleértve. Amerikai kollégáik 1974-től nem támogatták az észak-vietnami hadsereget és a déli kommunista partizánokat, jó ideig nem támogatták a közel-keleti és egyéb diktátorokat, amiként ma sem támogatnak sokakat. Az oroszokat se támogatták Csecsenföldön, Putyint azért nem mondok, mert az ő esetében kérdéses, hogy kit nem támogatnak, amiként az is kérdéses, hogy Putyin kit nem támogat. Vagyis nem annyira kérdéses, de ha már Aranytól eltanultuk a balladai homályt, éljünk is vele.
Na persze, az oroszok se támogattak mindenkit. Sztálin például nem támogatta a németeket, azért állt meg negyvennégy nyarán a felkelt Varsó előtt. Némileg több, mint négyszáz esztendővel azelőtt Szapolyai János erdélyi vajda se támogatta Szulejmán elvetélt mohácsi ötletét. Hosszú sora van a történelemben a támogatások megvonásának.
Semmi sem új a nap alatt, mondta a Prédikátor.
Akárhogy is, az kétségtelen, hogy Erdogannak és vezérkarának volt humora, amikor legújabb népkiirtási kísérletüket a Béke Forrása névre keresztelték. Szép hagyomány ez a törököknél, nemrég volt a centenáriuma az előzőnek, persze attól függ, hogy 1915-től vagy 17-től datáljuk a történetet, a kezdettől vagy a végtől. Igen, kérem, az úgynevezett örmény holokauszt. Soha nem találják ki, hogy hova “telepítették ki” az örményeket. Hát bizony, izé, szóval… SZÍRIÁBA. Nem kell rinyálni, mondhatja egy itthoni görény, hát népirtás a kitelepítés? Kitelepítése válogatja. A Kamenyec-Podolszkij-i egykori magyar idegenrendészeti eljárás nem tűnik túl jó példának. Kitűnő példája viszont az újkori magyar kurzusnak, amely az összes frusztrált gazemberben saját frusztrált gazembersége igazolását látja, és fordítva: ha a premissza saját tökéletességem, akkor mindenki tökéletes, aki hozzám hasonló.
Majd csak nézzék meg, mekkora nyájassággal vendégeljük meg az ankarai hóhért pár hét múlva.
Mennyi krokodilkönnyet fogunk ejteni a kurdok emléke felett? Semennyit, drága Olvasó. Semennyit. Azt rábízzuk majd Trumpra, aki e tekintetben borítékolhatóan nem okoz majd csalódást. Mi már leszoktunk az érzelgősségről, kivéve persze, ha rólunk van szó. Az osztrák császár és orosz cár közös békemisszióját például nehezen viseltük, bár később kifejezetten megbékéltünk vele, a márciusi ifjak maradékával egyetemben. Majdcsak megbékél az a néhány kurd is, aki túléli az egészet.
És akik nem élik túl? Hát annyi művészi véna csak szorult belénk is, mint egykori koszorús költőnkbe, akinek mindenki szerencséjére Segesvárnál nyoma veszett? Tessék mindenben meglátni a szépséget.