Posted by Spielmann Éva
A faluban mindig is tudták, hogy kik járnak oda. Régen is, most is. A borisszák, akiknek már az első pohár után remeg a kezük. Vagy már előtte is. Utóbbi időben közmunkások. Vagy ahogy mindenki hívja őket, a polgármester cselédei. Eladják magukat napi fél literért. Ezen a helyen. Szűkös, büdös kocsma ez, bár bagózni már nem lehet. Az utolsó ház a faluban, közel a folyóhoz. (Bözsi zárás után a víz mellett megy haza. Szép időben gyorsan hazaér, nem bajlódik velük, de mínusz tíz fok alatt talpra állítja a töltésen fekvő részegeket. A másfél liter borhoz meg a vizes pohárba mért keverthez hozzátartozik a kocsmárosné figyelmessége.)
A Szamos másik oldalán magas a part, felette korán lemegy a nap. A túloldalon már a komp feketéllik. Fizetésnap van, ilyenkor sokáig bent danolásznak. Fogy a bor. Két saroknyira is elhallatszik a ricsaj, hol az Álomhajót hol az Aranyesőt üvöltözik. Ezek szerint a kompos Józsi is velük iszik, ötödször kurjongatják az Álomhajót. Bözsinek kiabálnak, mutassa az üveget, nehogy dobozos bort adjon. Bözsi már többször lebukott, látták, ahogy zöld üvegeket gyűjt a szelektívben, aztán a teszkós dobozossal méri őket tele. Toljad neki, üvölti Zsolti, miközben nagyot csap a sztereómagnó tetejére. Egy félütemmel megdöccen a Take on Me. Zsolti mindenes volt a fatelepen, de az asszony tavaly rávette, hogy menjenek ki Birminghambe. Külvárosban laktak, ládagyárban dolgoztak. Öcsém, ott mindenki fekete, mint a majom segge, magyarázta Zsolti, miután három hét után hazajöttek. Kész szerencse, hogy az itteni házat indulás előtt nem tudták eladni. Zsolti az önkormányzatnál kuncsorgott, amíg végül felvették közmunkásnak. Azóta a polgármester heréltje alól villáza a szalmát, és egyfolytában arról beszél, hogy ide, a kocsmába is be kéne kötni a szpotifájt. Mert azon az összes Neoton szám fennvan.
Zsolti a harmadik kevertet kéri ki, amikor valaki bekopog az ablakon. Senki sem hallja, éppen a tititititirriririnél tart a Sandokan, de Bözsi meglátja, hogy a félig nyitott ablak előtt áll egy alak. Ha alacsonyabb lenne, bizony a kutya sem venné észre. Magasról bámul befelé, és az öklével veri az ablaktáblát. Bözsi leteszi a kezéből a törlőrongyot meg a poharat, és tiszta erőből rátenyerel a stop gombra. Ezt most már fejezzétek be itt Bözsi, üvölti a hirtelen csendbe a hórihorgas. A polgármester úr holnap Pestre megy, aludni akar, na. Ezek ott bent mind meredten állnak. Csak Józsi, a kompos hullámzik még egyet kezében a maláj szablyának használt tésztaszűrővel. Azután ő is megfordul, és szépen, tagoltan, csakhogy mindenki jól értse, ennyit mond: elmegy a polgármester úr a jó büdös kurva anyjába. És vele mehetsz te is! Majd Józsi akkorát vág a tésztaszűrővel a sztereómagnóra, hogy műanyag play gomb messzire repül. Felüvölt a Sandokan.
Fél óra sem telik el, megint áll valaki az ablak előtt. Mintha már várták volna, mindegyik borissza odanéz. Anyámat ma hoztuk haza a gyarmati kórházból, nem lehetne, hogy halkabban üvöltözzetek? szól be a Sanyi, a vegyesboltos fia. A bentiek összenéznek, néhány asztalra horgadt fej megemelkedik. Zsolti lehúzza az utolsó rizling kortyot. Partizóver, mondja miközben a többiek is leeresztik a poharakat.
Az éjszaka vendégei csendben elindulnak a falu felé. Másnap hajnalban mennek gyomot kaszálni, udvart söpörni, sövényt vágni.