Lana meséi
Lana vagyok, a meseíró. Bolondországban élek. Olyan vagyok, mint egy magatehetetlen. Hiába kapálózok, kezem lábam gúzsba kötve, itt ragadtam. Volt idő, amikor hittem a csodákban, ma már csak emlékezem. Azokra a régi időkre, amikor egyet akart a nép, s egy világ volt büszke erre a kis országra, aminek akkor a Reménység volt a neve.
Ma már Bolondországban élek, ahol senkit, de senkit nem érdekel az, hogy a király és udvartartása ellopta már az összes arany tallért a kamarából, senkit, de senkit nem érdekel, hogy a szolgák semmivel nem törődnek, csak a bódulattal és a bordélyházak nyújtotta örömökkel. Senkit nem érdekel, hogy egyre több a szegény, nélkülöző ember, az éhező gyermek, a beteg.
Bolondországban élek. Akkor én is bolond vagyok?
