Egyszerű történet

Posted by

Ferber Katalin
Meghívtak egy bulira, örömmel mentem, végre nem a nyelviskola, nem a tudomány, nem a bevándorlási hivatal..
Pamela mutatta be Monikát, akinek szépsége lenyűgözött. Sudár, gyönyörű, nálam fiatalabb nő, svájci, így aztán soknyelvű, öltözködése, sminkje kitűnő ízlésről tanúskodik, egyszóval minden férfi szeme megakadt rajta.
S ott állt mellette Ken, a férje, akinél megynyerőbb külsejű férfit addig nem láttam Japánban. Szép pár, súgom Pamelának, válasz helyett nevet, Monika új még Japánban, nemrég költöztek New Yorkból Tokióba, mert Ken ragaszkodott ahhoz, hogy itt éljenek.
Akkoriban még el tudtam vonatozni Tokió belvárosának abba a részébe, ahol szinte csak nem ázsiai külföldiek éltek. Diplomaták, külföldi cégek menedzserei, vagyis a kávéházak, éttermek, sőt, még az élelmiszeráruház is az ott élők igényeit szolgálta ki. Mintha nem is Japánban lennénk, gondoltam…
Minél többször találkoztam Monival, annál rosszkedvűbbnek láttam. Egy alkalommal elmesélte, hogy a férje állandóan veszekszik vele, mert ő nem akar megtanulni japánul. Moni ezt feleslegesnek tartotta.. Nagyon finoman arra is utalt, hogy mintha Ken egyre inkább kényszernek érezné a házastársi együttléteiket is.
Nem tudtam neki mit tanácsolni, hiszen én magam is kezdő voltam a japán mindennapokban, bár én tanultam is, dolgoztam is és meggyőződésem volt, hogy néhány év múlva majd megértem mindazt, ami nekem akkor abszurdnak tűnt.
Eltelt egy év, s egy tavaszi estén Monika találkozni akart velem, mert a segítségemre volt szüksége. Alig ismertem meg. Kisírt szemmel, feldagadt arccal várt egy kávéházban.
Ken Amerikában van, ő lesz a tokiói hamarosan megnyíló Starbucks hálózat menedzsere, s most készítik fel az új munkára, mondta Monika.
Múlt héten, folytatta, hazavittem a gyereket a bölcsődéből és gyorsan betettem neki egy videókazettát, hogy az uzsonnáig megnézzen egy rajzfilmet. Miki egér vagy Donald kacsa helyett azonban egy félmeztelen nő volt a kazettán, aztán Ken. Gyorsan átvittem a gyereket a másik szobába, visszapörgettem, és előlről végignéztem a férjem és egy japán prostituált szenvedélytől fűtött együttlétét.
A felvétel csaknem fél órás volt. Ken és egy házhoz rendelt prostituált, a mi hálószobánkban szeretkezett, s Ken bónuszként felvetette mindezt egy kazettára, ami valószínűleg megdrágította a szolgáltatást, de úgy sejtem, ez csak növelte a férjem lelkesedését. Monika elvörösödött, majd miszlikekre aprította a szalvétát, amit addig a kezében gyűrögetett.
Mindez a kilencvenes évek végén zajlott, s én épp úgy tudtam mint Moni, hogy ez a házasság szétesett, nem menthető, de válnia nem szabad Japánban, mert akkor elveszti a gyereket. Igen, ez nem félreértés, sok ezer nem japán és japán házasság felbontásakor az esetek túlnyomó részében a japán félnél marad a gyerek. Újságcikkek százai bizonyították már akkor is, hogy a külföldi, már elvált fél nem is láthatja a gyereket. Minden eszközzel próbálkozott a külföldi állampolgárságú anya vagy apa, de minden hiába volt, s ez a mai napig nem változott. Láthatás nincs, tartásdíj fizetési kötelezettség nincs (amennyiben a japán férj elválik a feleségétől) formailag természetesen minden van (papíron) a gyakorlat pedig az ellenkezője.
Amikor Ken hazajött Amerikából, Monika fellkészülten várta, mert az összes szex-videót végignézte (több is volt a lakásban). Kérdésére hogy erre miért van Kennek szüksége, a megnyerő külsejű egyetemet végzett férj elmagyarázta neki, hogy a házasság nem bujálkodásra való, arra ott vannak a szolgáltatások. A házasság, folytatta Ken a rögtönzött kiselőadást, gazdasági és pénzügyi stabilitást biztosít a gyerekek felneveléséhez. Bizalom kell hozzá, nem pedig erotika. Miközben hallgattam Monika beszámolóját, arra gondoltam, hogy a házassághoz ebben a társadalomban nem feltétlenül érzelmi vonzódás kell, hanem valami egészen más, ami nekem s Monikának egyformán idegen volt. Moni tudta, hogy el kell mennie Japánból, Pamela és az én segítségemmel megvette a repülőjegyeket és Ken újabb utazása alatt szó szerint megszökött a kisfiával együtt.
Eltelt egy újabb év, Moni összeköltözött egy olasz építésszel, Milánóban éltek, ahol Moni a kisfiával együtt várta hogy Ken (is) döntsön.
Ken hamarosan megjelent Moninál, megállapodtak abban, hogy a gyerekével bármikor találkozhat, azonban kizárólag Japánon kívül.
Ebben megállapodva váltak el.
Néhány év múlva Ken újra megnősült, és amikor egy közös ismerős elmesélte hogy magyar lányt vett feleségül, elnevettem magam.
Moni azóta is Olaszországban él. Ő egyébként az egyik legkeresettebb divatmodell volt mielőtt hozzáment Kenhez.