Posted by Tóth Ákos
Ma Zoltán Laknerrel és Gyula Krajczarral elhagytuk a 168 Óra szerkesztőségét, számos kiváló barátunkat hagyva hátra, köztük a magyar sajtó legjobb embereit, Péter Cserit, Dora Onody-Molnart, Brigi Szabót és András Pungort.
Nekem adatott az a tisztesség, hogy ezt a szerkesztőséget fölépítsem, működtessem. Ha úgy tetszik, elbuktam. Egy ilyen szervezet élén állni eleve olyan konfliktusokat hordoz, amelyekből végül, gondoljon erről bárki bármit, csak vesztesen lehet kikerülni.
Kollégáimmal megpróbáltunk tenni valamit, folyamatosan izmoztunk a legnyűvesebb problémáinkon. Tettük ezt a magunk tehetségéhez mérten. Dolgunk, mi volt, megcselekedtük. És eközben a magunk addigi életét, munkásságát is újra kellett gondolnunk.
Ez nagyon fájdalmas folyamat, az ember közben sebeket ad és kap; ha megbántottam volna akaratom ellenére bárkit is, hát bocsásson meg nekem. Vagy ne.
De ez akkor is a legjobb társaság. És köszönöm, hogy elnézték a hibáimat, és hogy azokkal együtt is a vezetőjüknek ismertek el. Ha volt értelme az eddigi életemnek, az az, hogy köztük lehetek, lehettem. Soha nagyszerűbb embereket nem ismertem.
Hozzászólások
Péter Cseri Kedves Ákos! Köszönöm neked az elmúlt éveket
Brigi Szabó Minden nap hiányozni fogtok
George Hasko Nem buktál el semmit.
Tóth Ákos Gyuri, de igen, mert nem tudtuk végig vinni, amit akartunk. Én vezető voltam, az én felelősségem is.
Attila Vörös szia Ákos, én nem úgy érzem, hogy Te „ahogy írtad” elbuktál, sokkal inkább, szerintem, elment mellettünk az a világ, amit a fidesz meg akar ill. bizonyos mértékig meg is valósított idehaza! Ez a 2. világháború előtti világ MAGYARORSZÁGA! Te és a MI korosztályunk, a mostani 45-55 évesek nem szeretnénk így élni, Mi már a „nyugati” liberális rendszerben szeretnénk élni, amire vágytunk a fiatal korunkban!
Kereszty András: Nagy Csabát se felejtsétek el.