Posted by Gaál Péter
“[Egy közlekedő] az autójával haladt el [egy] szálloda mellett, [és] látta, hogy az egyik ablak be van törve.
Amikor megállt, hirtelen három medve ugrott ki az ablakon.” Origo, 2019. szeptember 18. Azért van ebben valami lázálomszerű, ne is tagadják.
“A maga cipőnyomát rögzítették a kollégák a betörés helyszínén. Az autóját is látták, ugyanott. Az élelmiszer-italraktárt teljesen kirámolták, még a hűtőt is. Magából még most is dől az alkoholszag. Végigböfögte az utat és telefingta a rendőrautót. Ezek után van képe tagadni?” “Van, domnule căpitan, tisztelettel. Arra járok minden nap, tudom, hogy most zárva vannak, ezért is volt szokatlan a nyitott ajtó. Gondoltam, megállok, és ha van bent valaki, feltartóztatom, ameddig maguk megérkeznek. Meg is álltam, hát nem három medve ugrik ki az ablakon? Azt hittem, ott nyomban összecsinálom magam azzal a jó kis sólettel, amit az asszony készített a hétvégén. Kedvenc ételem, nem tudok vele betelni. Éppen hogy be tudtam csapni az ajtót a medvék orra előtt, és meg se álltam hazáig. Szerencsére volt még otthon egy fél üveg szilvóriumom, így kicsit feloldottam a feszültséget. Maguk nem ezt tették volna a helyemben?” “Vicces fiú maga, Ábris. Tudja, mit? Jegyzőkönyvbe vesszük. Szerezzünk pár vidám percet a bírónak, mielőtt megmérné magát.”
És lőn.