Hajlott hátúak országa

Posted by

Lana meséi
Hol volt, hol nem volt, volt egy kis ország. Ennek az országnak a lakóit arról lehetett megismerni, hogy majdnem mindenkinek hajlott volt a háta. Kinek a derekáig ért az orra ennek a hajlatnak következtében, kinek a bokájáig, A betegséget, melytől ezt a görbületet kapták, úgy hívták, hogy szervilizmus. Ha valaki nem tudná, ez hétköznapi fordításban szolgalelkűséget jelent.
Nagyon sokan szenvedtek ettől, s ami a legnagyobb baj volt, hogy nem volt orvos, aki ezt képes volt gyógyítani. A görbe hátúakra jellemző volt, hogy nem láttak felfelé, csak egy bizonyos magasságig, de azt állították, ez nekik így jó. Az ország királya és hű vazallusai pedig rendre ki is szolgálták ezeket a beteg embereket. A lábuk elé szórták időnként az igazgyöngyöket, jaj, bocsánat, csak ők gondolták hogy azt kapnak, mert a valóságban mind hamis volt, és megtörtént az is, hogy vagy labdákat, vagy száraz kenyeret gurítottak eléjük.
A labdáknak örült a nép, s pont úgy játszottak vele, mint az igazi sportolók, vagyis mint a se lát se hall Dömötör.
A szervilizmus már a fél országot sújtotta, de a másik fele is nagyon beteg volt ám. Az ő bajukat úgy hívta a szakirodalom, hogy megélhetési kényszer. Kényszeresen próbáltak alkalmazkodni, mindenhez és mindenkihez, nem állt tőlük távol a megalkuvás sem. Még az utcára is csak félve mentek ki, nehogy bárki beléjük kössön, mert nekik nem görbe a hátuk. Még.
Féltek, hogy ha felhívják magukra a figyelmet, akkor szájára veszi őket a hopmester, aki idősebb korára olyan bölcsességeket volt képes mondani, hogy mindenki csak tátott szájjal hallgatta. A hopmester kihirdette többek között, kommunista gerillák járnak közöttük, akik polgárháborút akarnak kirobbantani a becsületes hajlott hátúak és a nyamvadt egyenes gerincűek között.
Persze ebből egy szó sem volt igaz, pont annyira csak, mint mikor azt bizonygatta, az országban minden a legnagyobb rendben van.
Közben zajlott az élet, a hajlott hátúak elszórt támadásokat intéztek a gerincesek ellen, ahol csak egy képet is megláttak róluk, azt azonnal összefirkálták, befestették, összetépték. A gerincesek meg csak néztek, hogy mi történik már megint.
S így ment ez még jó ideig. Az uralkodó pedig továbbra is szórta a népe közé a hamis gyöngyöket. Ők pedig ujjongtak örömükben. Lám lám, így néz ki egy boldog ország. A mesében.