Tarlós harakirije

Posted by

Rab László
Tarlós Monty Python István megafont vett a kezébe, mert a saját hangja némiképp elerőtlenedett. Viszont hozzá van szokva, hogy leordítja azok fejét, akik nem szoktak neki parancsolni. Most Tordai Bence került sorra, akit a bátor főpolgármester – itt a mester azért erős túlzás, a polgárral se stimmel valami, talán csak a fő maradhatna, de az meg fej értelemben használatos, itt pedig Tarlós éppen azt veszítette el – elébb bolondnak, majd igen jó taktikai érzékkel szellemi fogyatékosnak nevezett.Tarlós harakirije

A szakadék szélén pipiskedik

Na most a magyar politikatörténetben volt már nyilvános kommunikációs harakiri, Falus Ferenc évekkel ezelőtti lovas-lavóros jelenete juthat az eszünkbe, de hát Falus nem főpolgármester volt, nem egy fővárost vezetett, épp csak aspirált valamire; Tarlós 2010 óta van bezárva a minielnök által kijelölt ketrecbe, és a Befolyás barométer szerint ő a 21. legbefolyásosabb személyiség Magyarországon. Akkor viszont hogyan lehet, hogy odalép hozzá Tordai Bence, a fiatal párbeszédes képviselő, és ki tudja hozni a sodrából azzal, hogy megkérdi, miért nem akar vitázni Karácsony Gergellyel.Tarlós annyi mindent tehetett volna, amivel a képviselő lepattant volna róla. Mondhatta volna, hogy hívja fel Karácsonyt, üljenek be a Bivalyosba vagy a Kis Pipába, meghívja vacsorázni (a számlát a minielnök rendezi!), közben elvitatkozgatnak, az egészet Tordai föl is vehetné a telefonjával. Megveregethette volna a Bence vállát, ne idegelje magát, fiatal barátom, minden úgy lesz, ahogy szeretné, semmi akadálya annak, hogy vitába szálljak, várjon, átadom ezt a másfél méteres járdát, amit a kampány miatt építettünk, aztán a magáé vagyok, jöhet Karácsony úr, nem ijedek én meg senkitől.

Mit csinált ehelyett?

Valami marha megafont adott a kezébe (tényleg, még a helyén van? nem rúgták ki? vagy Tarlósnak vannak ilyen ötletei?), ő pedig elkezdett bőgni, akár a pusztában a kipányvázott bika, bömbölni, mint egy láncra vert kutya; vagy legyen inkább egy berekedt, tollatlan öreg kakas, amelyik a szemétdomb tövéből kukorékolja, hogy valamikor régen ez az egész az övé volt. Nincs az a trükkös kampányfogás, amivel a szakadék szélén megafonnal pipiskedő Tarlóst jobban meg lehetett volna ingatni. Erre – láttuk – ott van ő maga.

(A Városi Kuríron megjelent írás részlete)