Szüljél asszony!

Iván Gizella
Hű azannyát! Ha neveltetésem engedné, most legszívesebben nagyon csúnyát mondanék. Elküldeném Kásler minisztert – na gondoljatok amit akartok – mondjuk egy tanulmányútra. Egy olyan országba, ahol az állami vezetőknek, ilyen sületlenség eszükbe sem jut.
S hogy mivel húzta ki nálam ez a jó ember a gyufát? Volt mersze azt mondani, hogy az asszonyok akkor szülnek, ha késztetésük van rá és ha úgy nevelik őket.
Drága aranyos miniszter úr! Hol tetszik élni? Hol élt idáig? Találkozott e igazi nőkkel, asszonyokkal? Nem csak olyanokkal, akik örömükben tapsikolnak, ha meglátják önt, vagy a szeretett kormányuk tagjait. Nem nagyon hiszem.Szüljél asszony!
Mert aki ilyen kifejezésekre ragadtatja magát, a női lelket, a női gondolkodást egy csöppet sem érti. Jó, tudom én, hogy nagy gond minden nemzetnél a népesség fogyása, de erőszakkal senkit nem lehet rávenni arra, hogy gyereket szüljön. Vagyis lehet parancsba adni, asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség, így volt ez a Ratkó korszak idején, de utána megint zuhantak a születési adatok. Aztán az állam újfent közbeavatkozott, jött a gyes, meg a gyed, kicsit segített a helyzeten, de amint látjuk, a csok már nem. Ebből én egyszerű kis újságíró agyammal azt szűrtem le, hogy a születési adatok ilyen olyan változásainak bizony lelki okai vannak. Mert ilyenek vagyunk mi nők. Szeretünk lelkizni. Meg mindent a lelkünkre veszünk.
Ráadásul, s egy miniszternek ezt illene tudni, vannak időszakok, olyan társadalmi és politikai helyzetek, amikor a nők neveltetésük ellenére az Istennek sem hajlandók szülni. Mert nem akarnak háború alatt a bizonytalan létre a világra hozni egy halandó lelket, akinek lehet másnap már ennie sem lesz mit, vagy épp nyilas karszalagosok vágják a falhoz egy sárga csillaggal a mellén. De nem akarnak olyan világba sem szülni, ahol ők is rosszul érzik magukat. S ha megtehetik, elmennek egy olyan országba, ahol nyugodt és békés körülmények között, s anyagiakban is bővebben tudják felnevelni a lurkókat.
Szóval leegyszerűsítve ez a helyzet.
De mondok mást is. Másik nagyméltóságú urunk, a házelnök meg azt mondta, hogy azok a halál oldalán állnak, akik családellenesek, vallásellenesek, ahol nincs közjó, nincs közérdek, közerkölcs. Európában a halál kultúráját – nofene ilyen is van? – szolgálják azok, akik szerint a gyermekvállalás magánügy.
Nos, drága házelnök úr, a gyerekvállalás igenis magánügy. Azt nem ön és nem a miniszterek fogják eldönteni, hogy a magyar lányok asszonyok vállalnak e gyermeket, vagy sem. Az két ember magánügye. Nem egy férfié és egy nőé, ahogy maga szeretné, hanem két emberé. Lehet két nőé, de lehet két férfié is.
Bármennyire is bosszantja ez a házelnök urat, meg kellene vele barátkozni