Posted by
Paddington
Értelmiséginek lenni életforma és csak döntés kérdése, független rezsimektől, körülményektől, általában a külvilágtól. Számomra ez volt a legfontosabb üzenete Péterfy Gergely új, nagy várakozással fogadott regényének, amiben csak azok fognak biztosan csalódni, akik szeretnének többet megtudni a címben szereplő golyóról, amely megölte Puskint. Elvittem magammal a nyaralásra, ami tökéletes választásnak bizonyult. Nemcsak a történet játszódik egy kitalált nyaralóhelyen a Dunakanyarban, hanem a regény karakterei közül néhánynak klónjai ismerős figurák voltak saját gyerekkorom nyarainak balatonfüredi panoptikumából is.
Az egyes szám első személyben mesélő főszereplő, Karl minden nyarát Herkulesváron tölti, ahol a Waldstein-házban Péter a múlt egy darabkáját őrizgeti. A könyvtár egy részét Péter egy másik, háború előtti, kassai életből mentette át, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy itt inkább egy életforma, egy világlátás megőrzéséről van szó. Hangulatában, miliőjében a regény leginkább egy Ulickaja-regényhez hasonlított. Remekül megidézte azt a világot a második világháború környékétől a rendszerváltásig, amit részben én magam is megéltem, részben Karlhoz hasonlóan a szüleim, nagyszüleim és fura, de mindenképpen értelmiségi barátaik történeteiből ismerek. A rendszerváltás korszakának megidézése kicsit mégis kevésbé tűnt hitelesnek. Nemcsak én éreztem így, a minap egy ismerőssel állapítottuk meg, akivel a füredi emlékek közösek, hogy a regény végét mindketten kicsit idegennek, és talán elsietettnek éreztük. A golyó, amely megölte Puskint szerelmi történet, családregény, gyerekkorunk regénye, több letűnt korszak – a háború előtti ’ántivilág’ és a szocializmus korának – története. Hogy ki hová sorolja be, az leginkább az olvasón múlik. Bátran olvassa el az is, aki szeretne elmerülni a múltban, de olyan is, aki a jelenben szeretne eligazodni, és megoldásokat találni az itt-és-most sötétségének túlélésére.
Péterfy Gergely ugyanakkor gonoszul elbánik az olvasóval. Ahogy megismerjük a Waldstein-ház környékén megforduló sok-sok embert, néhányuk nagyon szerethető figuraként jelenik meg, az olvasó akár azonosulni is szeretne vele, rokonszenv azonban mindenképpen ébred benne. Aztán a legszebb almák is kukacosnak bizonyulnak, mindenkiről kiderül valami eltávolító
Péterfy ezzel figyelmeztet is. Bár a kultúra, az értelmiségi lét valamilyen mértékben megőrződik, mégis mindenki sérül a környezet hatásaitól. A történet szereplői viszont ezen kívül nem sok dologban sikeresek. Széthulló családok, a családtagok és barátok között teljes kommunikációs vákuum, elbukások és újrakezdések dőlnek ránk a regény lapjairól. Így aztán könnyen felmerülhet a kérdés: nem lennénk-e boldogabbak, ha inkább sodródnánk az áramlattal? Vajon boldogabbak és sikeresebbek lennének a karakterek, ha energiáikat nem az kötné le, hogy értelmiségiként éljenek? Szeretném hinni, hogy nem ezen múlik.
Csaknem tíz éve azért hagytam abba a tanítást az egyetemen, mert nem tudtam elfogadni, amiről a kollégáim győzködtek, nevezetesen, hogy a diplomára hajtó fiatalok ma már nem akarnak értelmiségiek lenni. Talán az lehet a baj, hogy nekik nincsenek ilyen herkulesvári/baltonfüredi csodabogaraik a gyerekkorukban? Vagy mi vagyunk őslények, akiknek voltak ilyenek? A fiamat nézve reménykedem, hogy nem. Ugyanakkor talán egészségesebb megközelítés, ha nem csak ez a fontos – talán ezt is üzeni a regény. A golyó, amely megölte Puskint – bátran ajánlom ezt a mondatba foglalhatatlan című regényt az olvasó figyelmébe. Az Aegon-díjjal is jutalmazott Kitömött barbár annak idején engem nem igazán ragadott meg, de nemrég (Kína felé repülve) olvastam a Péterfy-házaspár kínai útinaplóját. Ez vett rá az új regény elolvasására, és azt hiszem, folytatni fogom, ha lesz mit olvasni Gergelytől.
Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint
Kalligram Kiadó, Budapest, 2019
432 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a libri.hu-n 3192 Ft
ISBN 978 963 468 1076
Az Olvass bele! kultúrakirakat kritikája