Orbán és a változó politikai széljárás

Posted by

Eva S. Balogh
Változás van a levegőben. Nem könnyen észrevehető, de a türelmes megfigyelő felismeri. Kétségem sincs, hogy Orbán Viktor most bel- és külpolitikájának módosítására készül, hogy válaszoljon a kihívásra, ugyanakkor a politikai helyzet túlságosan is hullámzik ahhoz, hogy biztosan ki lehetne választani egy alternatívát a sok közül.
Kezdjük Orbán Viktor diplomáciai szerencsejátékával, amikor is olyan kellemetlen hírnévnek örvendő politikusok mellé állt, mint Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke és Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Olasz Líga elnöke, nagy hatalmú belügyminiszter. Nem vált valóra Salvini álma, hogy egy szélsőjobboldali frakciót hozzon létre az Európai Parlamentben, és az EP választások óta Strache és Salvini elvesztette miniszteri posztját. Tehát ez a játszma, röviden szólva, nem jött be. Azt hiszem, Orbán számos politikustársa emlékszik arra, hogyan röppent át a világ túlsó felére, hogy ott lehessen Jair Bolsonaro szélsőjobboldali brazil elnök beiktatásán, akinek neve ma a világpolitika legsötétebb erőit idézi.
Ilyen körülmények között Orbán egyetlen reménye az Európai Bizottság elnökévé választott Ursula von der Leyen jóakarata, aki az Európai Unió egységéért küzd. E jóindulatért Orbánnak kompromisszumokat kellene kötnie, de ennek jelenleg nincs nyoma. Gyanítom, hogy találkozójukkor von der Leyen arra kérte, hogy jelöljön egy nőt az ellentmondásos Trócsányi László helyett. Trócsányi az egyetlen magyar jelölt biztosi posztra, és az egyetlen jelölt, akinek elfogadása az Európai Parlamentben kérdéses. Trócsányi találkozott von der Leyennel, és a találkozót „konstruktívnak” nevezte. Hozzátette: reméli, hogy Magyarország „fontos hozzájárulást nyújt az EU-projekthez”. Ez az értelmetlen kijelentés semmit se mond számunkra, és a külföldi és a magyar média szerint az Orbán-kormány ejti Trócsányit, ha szükséges.
És mi van belföldön? Korábban már írtam arról, hogy számos önkormányzatnál Fidesz-politikusok egymás torkát szorongatják ahelyett, hogy az ellenzékkel foglalkoznának. Egyre több ügyben oszlik meg a Fidesz politikusainak a véleménye. A párt támogatóinak meglehetősen jelentős része úgy érzi, hogy Orbán a Fideszt és az országot túlságosan jobbra kormányozta.
Van egy ügy, amely a Fidesz felső vezetését is megosztja. Orbán nem törődik a környezettel, a globális felmelegedéssel, amit az is mutat, hogy megvétózta az Európai Unió 2050-re vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási projektjét.
Néhány évvel ezelőtt nem történhetett volna meg, ami most megtörtént. Kósa Lajos, aki közismerten nem a legfényesebb elme a Fidesz vezetésben, közzétette „szakértői véleményét”, hogy Braziliában nem az őserdő ég, az csak bozóttűz. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere a Facebookon így válaszolt: „Határozottan leszögezem, hogy nem értek egyet Kósa Lajossal, ami (Braziliában) történik, tragédia és az egész világnak figyelnie kell rá”.
A magyarok mostanáig alig figyeltek a klímaváltozásra, most viszont egyre inkább tudatában vannak a probléma komolyságának (részben a magyarországi rendkívül forró nyár miatt). Nem kell atomtudósnak lenni ahhoz, hogy valaki felfogja, hogy ez globális probléma, amit csak globálisan lehet kezelni. Orbán nemzeti szuverénitásról ismételt szólamai itt nem érnek semmit. Ha komolyan törődik Európa és a világ jövőjével, akkor együtt kell másokkal működnie.
Mi több, az Orbán-kormánynak sokkal többet kell tennie a hazai környezetért. A magyar kormánynak nincs környezetvédelmi minisztere, sőt, az a kormányhivatalnok, akinek a környezetvédelem lenne a reszortja, a mezőgazdasági minisztériumnak van alárendelve. Ez sok mindent elmond az Orbán-kormány magatartásáról ez ügyben. A mezőgazdasági tevékenység, az állattenyésztés negatív hatással van a környezetre, és ezt a területet a mezőgazdasági minisztérium alá rendelni: nonszensz. A kormány gálánsan viszonyul a földek szennyezésének dolgához. Így például lehetővé tette a vállalkozások számára, hogy kőbányákat hozzanak létre az ország szűz erdős területein. Az utolsó ilyen kísérlet hatalmas felfordulással zárult le, amikor a Fidesz mellett szavazó és ellenzéki polgárok közösen a Fidesz országgyűlési képviselője ellen fordultak, aki e projektek egyikét támogatta.
Felismerve a környezetvédelemmel kapcsolatos otthoni aggodalmakat, látva az európai zöld pártok erejét, a Fidesz most megpróbál összekaparni egy olyan politikát, ami megfelel az ezzel kapcsolatos, növekvő hazai követeléseknek. Figyelembe véve a Fidesz eddigi tevékenységét, ez nem lesz könnyű feladat.
Végül az ellenzéki pártonak többé kevésbé sikerült együttműködni az októberi önkormányzati választások előtt a nagyobb és közepes méretű városokban. Ezekben a városokban egyetlen jelöltet állítanak a polgármesteri és városi tanácsnoki helyek betöltésére. A Fidesz, érzékelve a problémát, megpróbál úgynevezett független jelölteket „felbérelni” , akik néhány szavazatot elvihetnek az ellenzéktől. Nem hiszem, hogy néhány kivételtől eltekintve sikerrel járnak ezzel.
Az a benyomásom, hogy néhány hónappal ezelőtt a Fidesz sokkal lazábban foglalkozott az önkormányzati választásokkal. Ugyanakkor az elmúlt néhány hétben a Fidesz körében egyre nő félelem, hogy a közös ellenzék legyőzheti Budapesten és több más nagyobb városban a Fidesz jelölteket. Például Tarlós István, a jelenlegi budapesti polgármester, aki eddig csak nevetett az ellenzéken és az ellene létrehozandó egységfronton, most hirtelen elkezdte sorolni, mennyi mindent adott a regnálása a városnak. A lista meglehetősen rövid, mert az elmúlt kilenc évben végrehajtotta Orbán Viktor minden megrendelését, amelyeknek fő célja az volt, hogy megfossza a fővárost, valamint a többi települést azok vagyonától és hatalmától. A magyar városok mára gyakorlatilag elveszítették önkormányzati jogaikat, ami messzemenő következményekkel járhat a demokrácia jövőjére Magyarországon.
Mindent egybevetve, a Fidesz és az Orbán-kormány otthon és külföldön is kihívásokkal teli időszak előtt áll. Ha elveszítik Budapestet és néhány másik nagyvárost a közelgő választásokon, Orbán Viktor arra kényszerül, hogy változtasson politikájának irányán, ha meg akarja őrizni saját maga és pártja népszerűségét. Nem lesz egyszerű dolga, mert ezek a győzelmek megerősítik az ellenzék önbizalmát.

Kétségtelen, hogy a városokban a Fidesz pozíciója már korántsem olyan szilárd, mint akárcsak néhány hónappal ezelőtt. Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezető szakértője arról ismert, hogy annyira méltányos, hogy végül nem mond semmit. Most viszont a következőket írta: „Hangoztatom egy ideje, hogy Magyarországon kialakult az ‘egy nagy kormánypárt – sok kis ellenzéki párt’ képlet. Ezt a megközelítést persze sokan félreértették, s arra következtettek, hogy szerintem ez egy ‘örök képlet’, s egyenesen jól van így. Nem erről van szó. Az önkormányzati választás felé közeledve úgy tűnik, hogy a magyar ellenzék elhatározta magát egy, a korábbinál sokkal erősebb és más minőségű összefogásra. Ezzel az összefogással mindenki jól jár. Akárhogyan is: a magyar politika ‘erős kormánypárt – gyenge ellenzék’ képlete változóban van. A kormányoldal nyilván mindent megtesz majd, hogy az ellenzéki oldalon történő mozgások jelentőségét kisebbítse, az ellenzék pedig minden eddiginél nagyobb erőket mozgósít majd, hogy a képletet megtörje. Akár egy nagy pártban egyesül az ellenzék, akár megmarad öt-hat pártban, lehet esélye arra, hogy módosítsa a magyar politikatörténet régi trendjét.”

A szerző Yale egyetem korábbi professzora, az angol nyelvű Hungarian Spectrum főszerkesztője