Mária, a Soros?

Posted by

Gaál Péter

Mad Mary. Bizonyos értelemben bloody, legalábbis eddig az volt, bár most valamiért úgy tűnik, ő a Soros.
Azért hátrább az agarakkal. Nem lehet azt tudni sohasem. Nem lopok szívesen Szele Tamás barátomtól, aki ezt már megénekelte.  Ha néha mégis, tekintsenek inkább szajkónak, mint szarkának. Úgy valahogy könnyebb lesz nekem. Tehát nem tudni.
Mit nem tudni? Semmit nem tudni. Őrültségnek hat, de a kétezer-hatos puccs gondolata is őrültségnek hatott, az őszödi beszéd, a tévéostrom világra segítése, majd a végtelenül fényes jövő abszolút realitása előtt.
Mad Mary?
Inkább csak kelekótya. Egy ilyen komoly üzletasszony? Miért jutna róla Vanek úr – magántitkár és unokaöcs – az eszembe? Neve van: Petrovics. Bocsánat, Schmidt, nem keverendő a Schmittel. Majdnemkovács, vagy egészen? Az az egy “t” betű igazán nem oszt és nem szoroz.
Nem, Mária se nem őrült, se nem kelekótya, se nem kovács. Hályogkovács biztosan nem, ugyanis nálunk a hályogkovácsok hályogot CSINÁLNAK.
Néha talán elszámíthatja magát, ennyi. Talán, esetleg, írom mint szigorúan magánvéleményt, szegény Iván – nem a Gorcsev – is halott, a távoli naplója se üzemel, nekem meg már nincs. Akar a fene pert a nyakába.
Mária közszereplő, ugye?
Inkább csak szereplő, kontráznak Önök.
Eddig azt hittük, Mária a kar része. Ő fejünk, éneklik a Karmester kedvenc egyházában, mi néki tagja. Ki tudja, a Karmester kire gondol közben? Eszébe jut-e ez az ének a tükör előtt? De csitt, szám. Kérdés ez? Nem. Az a kérdés, hogy HÁNYSZOR jut az eszébe.
És mostantól Mária mégse lenne a kar része? Vagy inkább az egész, teszem azt, a bal? Márk 9, 43? Ha megbotránkoztat. Az “kéz” javítanak ki Önök. Oké, kéz. A kar alsó vége. Vagy felső, attól függ, merre tartjuk. Felsőkből lesznek az alsók.
De vajon megbotránkoztatta-e a Karmestert az a kéz?
A szó Jákob szava, de a kéz Ézsau keze?
Pont most, a munka dandárjában, az önkormányzati választások előtt, amint Tamás barátom veretes megállapítása hangzik? Rossz az időzítés? Elk.rtuk, daragije továrisi? Visszanyal a kormányüdülő?
Drága Olvasók. Belátunk mi a kulisszák mögé, a boszorkánykonyhába? Nem látunk be. Miss Marple módjára üldögélünk St. Mary Meadben, kötögetünk, vajas süteményt eszegetünk, és megpróbáljuk kitalálni, hogy mi az ábra. És most fogalmunk sincs, SZÜKSÉG ESETÉT KIVÉVE. Ha a nagy dolgot kivételesen üti a kisdolog. Ha előbb bepisil a delikvens, és csak utána kakil be.
Mindenesetre a kísértet elkezdte körútját. Neve is van, mint Vanek úrnak, nem Mária, nem is Béla, hanem Lajos. Magyar Nemzet, Hír Tv. Tetszenek emlékezni még? Anno Domini 2015.
Lajos is nyilatkozott akkor. Nagyjából úgy, mint Mária. Aztán még tett egy szívességet, cserébe az – átvitt és nem átvitt értelemben vett – életéért, majd elvitorlázott a politika tengerén egy másik partra.
De legalább nem vetődött.
Lajos szép kövér (ez nem sértés, csak tényálladék), Mária is jó húsban van.
Csak nem üti meg magát ő sem.