Holdra szálltunk

Posted by
Rózsa Gyula
Koncepció és telitalálat: az emeleti teremsorban Orosz Márton kurátor egymás mellé tette Kondor Béla Holdkompját és a holdautó arányos makettjét a műszaki múzeum állományából.
Erről van szó. Az óbudai Vasarely Múzeum tisz­telgő kiállítást rendezett a Holdra szállás fél­szá­za­dos évfordulója alkalmából, és a látnivaló éppen úgy viselkedik a Szentlélek téren, mint az anten­nával, asztronautákkal felszerelt négy­ke­re­kű, meg Kondor fából, pingponglabdából kompo­nált konst­rukciója a közös óriás­akváriumban. Egymás mel­lett, mellé­rendelt önállóságban. Elég, ha fel­is­mer­jük a tör­té­ne­lemben-művészet­tör­té­netben gon­dol­kodó rendezés nagy­vonalú­ságát, hogy világossá váljék: nem illusztráció, nem technika-ábrázolás volt a cél.Bizonyíték Bartholomäus Sprangernek, ennek a fla­mand­ból lett prágai osztrák mesternek a munkája. Diana – Luna a címe, a homlok fölött ugyan ott a holdsarló, de a kép lényege mégiscsak az a furcsa, férfias keménységből kitüremkedő női érzékiség, amely a manierista festőt minden tárgykörben foglalkoztatta.

Francis Godwin: Der Fliegende Wandersmann

Komolyságához képest csupa derű az a hatvan évvel későbbi (fa?) metszet, amely az angol ős-scifi-író, Francis Godwin holdutazás-könyvét díszíti, és amelyen fogatba fogott madarak emelik a körgalléros hőst, nyilvánvalóan a szférák magasába.

Daumier litográfiáján (részlete a címlapon) a holdbámulás adja az alkalmat, hogy ismét lássuk hősét, a hálósapkás polgárt, és a jól válogatott műtörténeti fedezet a bő technikatörténeti szemléltetéssel együtt is végképp felhatalmaz bennünket arra, hogy annak nézzük a kiállítást, ami: alkalmi képzőművészeti gyűjteménynek.

Mint ilyen, természetesen különböző teljesítmények lelőhelye. Iránymutatónak nem Daumier-t, nem Sprangert, nem az űrkorszak előtti művészetet vesszük. Nekik könnyű volt, a valóságban még nem létezett az ábrázolás témája, tárgya, következésképp nem volt lehetséges, hogy az ábrázolni való elnyomja, uralja magát az ábrázolást, a művészetet. Korunk csapdája – nem csak ezen a kiállításon –, hogy a választott tárgy eredetisége, újdonsága, mítosza mintegy mellékessé teheti az autonóm művészi viszonyulást, hogy csak a tárgy válik fontossá, a téma átveszi az uralmat.

Kondor Béla: Holdkomp (1968) és a „Holdautó” 1:10 arányú makettje. Apolló-15 küldetés (1971)

Valami ilyesmi történhetett Altorjai Sándor és Siskov Ludmil nagyjából szinkron időben készült űrséta- és asztronauta képével. A szkafanderes figurák lebegnek és csövek, kábelek kerülgetik őket, de elnagyolt expresszivitásuk ellenére sem többek, mint az akkor, a hatvanas években megismert súlytalanságfotók.

Űrtörténeti tényábrázolások, amelyeket nem sikerült letisztult tartalommá kiteljesíteni, miközben dokumentumértékük természetesen elveszett. Ám ebben a viszonylatban csak látszólag az ellentétjük Csáji Attila lézerkompozíciója. Üvegkockája nem ábrázol, színes fényeket tartalmaz és mozgat, de általános, látványos fényreklámtechnikájának csak akkor van köze űrutazáshoz és Holdra szálláshoz, ha ilyen tartalmú művek környezetébe kerül.

Mondjuk, egy terembe Umberto Mastroianni Űrhajósával. Az olasz mester, a régen megboldogult budapesti kisplasztikai szemlék egykori résztvevője semmi szférikusat, semmi földöntúlit nem alkalmaz, de kubizmuson nevelkedett, kubizmust merészen átalakító bronzfigurája olyan dinamikusan lépdel, mégis oly nehezen halad a kelleténél több lábán vagy alkatrészén, hogy sikerül megidéznie a korántsem séta Hold-sétát, annak minden fenségét és feszültségét.
Ha a teljesség titka változatlanul téma és önálló művészet egyensúlya, ilyen arány (feszes arány) adja meg Orosz István anamorfózisának hitelességét, és a technikai különbség ellenére ez jellemzi Kondor Béla űrszemléletét. Kondor Űrhajósai lebegnek és örvénylenek, nyilván a súlytalanság állapotában, amely felkavar pepita felületeket és szétszór kezeket-lábakat. De a kavargó végtagok centrifugális tehetetlensége, meg a tekintet archaizálóan tiszta rendje valamiképpen kifejezi azt a bonyolult dolgot, amelyet egy diadalmas, küzdelmes, hősi halottakat követelő és hatalmas perspektívákat nyitó emberi tevékenység jelent.

Orosz István: A rejtelmes sziget. Verne anamorfózis

A nagyon élvezetes kiállítás megejtően naiv, tárgybeli némafilmekkel kezdődik, és a hely szellemének megfelelően kozmikus címeket viselő Vasarely-művekkel zárul.

Kondor Béla: Űrhajósok (1970) Victor Vasarely: Hold (1965)

 

  1. F. Godwin: Der Fliegende Wandersmann nach dem Mond. (A német kiadás metszete, 1660)
  2. Umberto Mastroianni: Űrhajós
  3. Orosz István: A rejtelmes sziget. Verne-anamorfózis
  4. Kondor Béla: Űrhajósok (1970)
  5. Victor Vasarely: Hold (1965)

Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr
Vasarely Múzeum,
1033 Budapest, Szentlélek tér 6.
Látogatható: 2019. szeptember 22-ig

%d bloggers like this: