Grönlandtól Amazonasig

Posted by

Ágoston Hugó

A klímaválság politikai viták kereszttüzébe került, ezzel valószínűleg minden esély elszállt arra nézve, hogy megússzuk. Pozitív visszacsatolásos folyamatok kaotikussá, azaz alighanem visszafordíthatatlanná teszik a földi klímaváltozást. Az önző érdek, a felelőtlenség eljátssza az utolsó lehetőséget is. A vita globalizálódik, de nem a probléma megoldásáról szól, hanem arról, hogy létezik-e a probléma.
Így megy ez egyebekkel kapcsolatban is – a Brexit-káosszal, meg sok más káosszal, de most maradjunk az időjárásnál. A dúvad aranyozott felhőkarcolójából egyszerűen tagadja a tényt is, semmibe veszi szakértők százainak a figyelmeztetését, a tudományos adatokat, híveivel együtt nagyképűen visszautasítja a részvételt a közös erőfeszítésekben.
A „nekem a meggazdagodásom az első, a többi dögöljön meg!” elv jegyében politizáló amerikai elnök, aki a szociális hálón kommunikál a tömegekkel, tegnapelőtt lemondta tervezett dániai látogatását, mivel a kis skandináv ország nem hajlandó eladni neki Grönlandot. Apropó Grönland, két új hír, ami önmagában riadót érdemelne: az idei szokatlanul korai jégvesztés során egy nap alatt Grönlandon kétmillió tonna jég olvadt el; a jégvesztés üteme az előző évtizedhez képest háromszorosára gyorsult, gyakorlatilag megszűnt az összefüggő hó/jégtakaró.
A brazil elnök még aktívabb: utasítására szó szerint irtóhadjárat indult a Föld tüdejének nevezett legnagyobb őserdő ellen. Erre még visszatérünk, de íme egy aktuális hátborzongató hír onnan is: úgy lángol az amazonasi őserdő , hogy a füstje még a háromezer kilométerre fekvő Sao Paolóban is elsötétíti a napot.
Ám a szkeptikusok szerint, akik nem hisznek a klímaválságban, nincs baj, a tudósok túloznak, „érdekeltségből”. Egyre több a vitára elszánt „klímatagadó”, miközben persze egyre több az aggódó ember is. Itt az új megosztó téma! A Kaliforniai Egyetem kutatóinak tanulmánya mindeközben arra figyelmeztet: „A klímaváltozás tagadói nagyobb figyelmet kaptak az elmúlt években a médiában, mint a klímakutatók, ami összezavarja a közvéleményt és lassítja a hatékony fellépést a globális felmelegedés ellen.”
Ez a legújabb óriási gond: szociális hálók és a propagandaeszközzé silányított média embermilliók tudati befolyásolása a tények elértéktelenítése, a történelem átírása és a valóság meghamisítása céljából, hogy nyájként terelhetők legyenek. A harc lelkünkért és gondolatainkért, a gátlástalan propaganda a nyelven keresztül történik, hogy kikapcsolja a józan észt, a tapasztalatot és a veszélyérzetet.
Érdekes a kérdés túlpolitizálásának vádja, amellyel a jelentékeny részében válságtagadó jobboldal illeti a többnyire pánikoló baloldalt, a közvélemény egyik része vádolja és gyalázza a másikat, elég ilyen szempontból a klímaváltozásról szóló cikkekhez írt hozzászólásokat nézni. A fő vádak: – a klímatémán keresztül a baloldal kritizálni tudja a nemzetállamokat, mondván: lokális szinten nem lehet kezelni ezeket a globális problémákat; – a kizsákmányolt munkásosztályról a kizsákmányolt bolygóra teszi a hangsúlyt; – a baloldal a klímaváltozás témakörével akarja megteremteni a saját legitimitását, s mint nemzetek felett álló, globális birodalmi kormányzás vezető ideológiájával kíván fellépni vele
Ámde vajon mi a hihetetlen vagy a politikai hátsó gondolat a megállapításban, hogy az elsősorban a fosszilis üzemanyagok égetése okozta globális felmelegedés végzetes veszélyt jelenthet a civilizációra, a földi életre? Hiszen felvételek vannak róla! Vagy azokat is hamisították, mint a holdraszállást? Talán az erdőtüzeket mégis elhiszik: Görögörszágban, Németországban, Oroszországban , Indonéziában, a Kanári-szigeteken, világszerte pusztítanak évről évre egyre hevesebben. A széndioxidot lekötő ökoszisztémákban oly fontos szerepet játszó erdei állatpopulációk számára pedig nem csupán az erdőtüzek végzetesek, de a tarolások, a levegő és a talaj szennyezése, számos gazdasági tevékenység is.
A funkcionális idióták is tudhatnák (vagy ezt sem hiszik el?), hogy 1970-től, fél évszázad alatt a bolygónk erdőiben élő állatok száma megfeleződött az állati populációk hatvan százalékát kiirtotta az ember. A Természetvédelmi Világalap (WWF) vezetésével készült első globális állapotfelmérés szerint 1970 és 2014 között a 455 vizsgált trópusi erdőlakó populáció ötvenhárom százalékkal csökkent. A legnagyobb veszteségeket az amazonasi esőerdők állatai szenvedték el, ahol a legnagyobb számban élnek gerincesek. Az erdőirtás, az illegális vadállat-kereskedelem, a nem fenntartható vadászat, az invazív fajok megjelenése, a klímaváltozás és a betegségek mind veszélyt jelentenek ezekre a fajokra.
Amit „Brazilia Trumpja” művel az Amazonas esőerdőivel, a világtörténelem legnagyobb kárt okozó környezeti merénylete lehet. Jair Bolsonaro még csak ez év elejétől elnöke a Föld ötödik legnagyobb területű országának, de választási ígéreteihez híven azonnal megkezdte az amazonasi esőerdők irtását („megnyitását a gazdasági fejlesztés előtt”), ennek érdekében a környezetvédelmi törvénykezés, rendelkezések bomlasztását.
Miközben Braziliában féktelenül irtják az Amazonast, az államfő nem átall
perlekedni az őserdőket figyelő nemzeti űrkutatási ügynökséggel, kijelentve, hogy legutóbbi jelentése az erdőirtások ütemének gyorsulásáról „árt Brazília hírnevének”, ugyanakkor szinte gúnyt űz abból, hogy Németország megvonja Norvégia is felfüggesztette
az amazonasi őserdő fenntartására szánt eddigi támogatását, „bizonyíték” szolgáltatása címén pedig az infantilis csalástól sem riad vissza.
Gondolkodásának legújabb kásleri mélységű gyöngyszeme az a mélyenszántó gondolat, hogy környezetkímélés céljából elég, ha az ember kétnaponta egyszer székel. Abszurd időket élünk, egyre több a megállítandó, ám megállíthatatlannak látszó, világunkat végveszélybe sodró Arturo Ui. Mi a teendő?

Megjelent a Kafé-Főnixben