Posted by Mihályffy Balázs
Divat megtagadni egykor magas posztot betöltött vezetőket.
Barátom volt, van és lesz Berecz János (89), az MSZMP KB egykori titkára. Igen, ő egy nagyszerű ember. Évtizedeket töltött el vezetői poszton, hatalmas tapasztalatokat szerzett, melyek egy részét könyveiben lejegyezte, más részét pedig baráti beszélgetések, anekdotázások közt mondja el. Soha, egy percig nem éreztetett távolságot, mindig mély és őszinte barátságot tartott azokkal, akik ezt kiérdemelték. Ma, bizony kevesen esnének át a rostán.
Felesége, hű társa, Sáfár Anikó, immár 30 éve mellette van. Sokszor elgondolom, de jó lenne egy hasonló párkapcsolat! Igen, mert csodálatosan élnek. Anikó még aktív, előadásaival járja az országot, János pedig otthon ül és naprakészen tartja magát a hazai és nemzetközi élet eseményekből. Miért jutottak most ők az eszembe? János Ibrányban, Szabolcs-Szatmárban született, egyszer le is vitt oda. Sok köt engem ehhez a tájhoz. Különösen Balkányhoz. Valaha almások, tehenészetek, gyümölcsösök látták el innen az országot. Ma elhagyott táj ez. Aki tud, elmegy innen. A balkányiak is elmentek, már nem lenne itt kit meglátogatni. János sem erre az állapotra emlékszik.
Eljárt fejünk felett az idő. Csak bámulunk magunk elé. A kommunikáció szintjén jól teljesítő, egyre gazdagodó Magyarországról árad ki a nép, menekül a mélyszegénység elől, miközben nosztalgiával emlékezik egy időszakra, amikor arany termett a mezőkön, a vidék táplálta a várost és nem a városi TESCO, AUCHAN és többi táplálja a vidéket. Tudom! Jönnek a pártállam ellenes időszak rossz emlékei. A proletárdiktatúra demagóg dumái, a vélemény, vallás és gyülekezési szabadság hiánya, külföldi utazás nehézsége.
Én vér jobbos családba születtem, ennek ellenére mondom, hogy az imént felsorolt megszorítások mellett sokszor szabadabbak voltunk, nagyobb létbiztonságban éltünk, mint ma. Az a kor letűnt, ahogy ez is le fog tűnni. De a mai kor letűnésétől jobban tartok.
János és Anikó, köszönöm a barátságotokat!