Mindenki lova

Posted by

Gaál Péter

Amit lehet jól iscsinálni, azt miért kell rosszul? Sokan kérdezték, nem én találtam ki, noha abszolúte egy véleményen vagyok vele. Már a Führer, akkor még nem Führer, csak egy kis festőpalánta is leírta később, hogy nem érti, miért kellene egy parlamenti képviselőnek mindenhez értenie? Nem is ért, viszont akkor miért szavaz azokban a témákban, amelyekben outsider, miért nem áll fel, hogy “kérem, nekem erről dunsztom sincs”? (Mein Kampf, harmadik fejezet. Semmit nem von le a felvetés értékéből, hogy mindez – amint hatvanmillió ember halála és egy katasztrofális vereség bebizonyította – vastagon vonatkozott őrá is.)
Nem, kérem, nem. Nem politikáról lesz szó. Még csak nem is szakmákról.
A hétköznapi életről.
Arról az ellentétről, már-már (a szó hétköznapi értelmében vett) tudathasadásos ellentétről, ami az emberek fejében szétválasztja a hétköznapi életet a hétköznapi élet meghaladásától. Mintha bármi, értik, BÁRMI “ide” tartozna, míg másvalami “oda”. Mintha BÁRMIBEN az eredmény lenne az érdekes. A megélhetés. Az üdv. A megvilágosodás (ami csak egy jellemző, önmagában végtelenül kevés, noha végtelenül sok, lásd a továbbiakat). “Ha neked is a létfenntartással (értsd: megélhetéssel, egzisztencia fenntartásával) kellene huszonnégy órából minimum nyolcban-tízben foglalkoznod…”
Önmagában teljesen mindegy, hogy az ember mivel foglalkozik. László András szerint nem teljesen mindegy, mert vannak kifejezetten destruáló, lehúzó foglalkozások, a mai korban egyre számosabban, melyeket nem lehet hivatásszerűen űzni. Az etilbenzin-keverést például nem lehet. Mondta ezt pár évtizede, talán ma is mondja. Távolról sem igaz, egyrészt, mert mindezeket a tevékenységeket át fogják venni a gépek (az orbáni közmunka éppúgy látszat, díszlet, nem valóságos foglalkoztatás, mint ahogy díszlet az egész orbáni Magyarország), jobb helyeken át is vették, másrészt, mert kiváló meditatív lehetőségek. Egészen kiválóak, minél monotonabb valami, annál inkább.
A munka szabaddá tesz. Auschwitz vagy nem Auschwitz, valóban szabaddá tesz. Hozzáállás kérdése, mennyire.
Az idő érdekes valami. Nem is valami. Az idő nincs “önmagában”. AZ IDŐT MI CSINÁLJUK. Ugyanúgy mi csináljuk, ahogy a TERET is mi csináljuk. Szinte Einstein, nem is szinte, csak más megközelítésben. Ezért kapcsolódnak össze. Itt. Ebben.
Az idő végtelensége nem az idő végtelen lelassítása, kvázi “megállítása”. AZ IDŐ VÉGTELENSÉGE AZ IDŐ VÉGTELEN FELGYORSÍTÁSA. Nem a fény sebességére, hanem a GONDOLAT sebességére. Egyedül a gondolat sebessége végtelen. Persze ez nem ennyire egyszerű, némileg a részecske-összefonódásra emlékeztet. Nem is némileg. Azzal, hogy gondolunk valamire… azzal, hogy megmérjük az egyik részecske spinjét (perdületét, belső impulzusmomentumát), és valamilyennek találjuk, azaz beáll egy sajátállapotba, a tőle AKÁRMILYEN távolságban levő, vele összefonódott (egy kvantumrendszert alkotó) másik részecske spinje is beáll egy (abszolút értelemben) ugyanolyan sajátállapotba, tehát az egyik objektum változása megjelenik a másik objektumon is, mégpedig AZONNAL.
AZ IDŐ MAGA A TEVÉKENYSÉG. Másképpen a MOZGÁS. A tér is maga a mozgás. Mozgás nélkül nincs tér. Nem a “térben” mozgunk, hanem TÉR ATTÓL KELETKEZIK, HOGY MOZGUNK. Hogy BÁRMI mozog. Ha semmi nem mozogna, térről értelmetlenség volna beszélni. Időről úgyszintén.
Ez a két (vagy egy) dolog, a tér és az idő (a téridő) határozza meg az egész fizikai Univerzumot. A fizikai világot. MINDENT. Nélkülük nincsenek számok sem. NULLA (az is egy szám) SINCS NÉLKÜLÜK.
És a virtuális tér? A gondolatok tere? A gondolatok sebességéről már beszéltünk. A GONDOLATOK TERE IS VÉGTELEN. Képzeljék el, hogy egyszerre gondolnak MINDENRE. Képzeljék el, hogy csak EGYVALAMIRE gondolnak, teljes intenzitással és kizárólagosan. Hova lesz akkor a tér? HOVA LESZ AZ IDŐ?
Emlékeznek még a nemes (árja) nyolcrétű ösvény (árjástánga-márga, Buddha egyik alaptanítása) rétegei közül a legutolsóra? A “helyes elmélyedés”. A meditálás, azaz a KIÜRESÍTÉS (nem azonos az ellenkező irányú – bár nem biztos, hogy ellenkező értelmű – keresztény – kenózisszal – görög, szintén “kiüresítés”, Krisztus isteni dicsőségéből való önkiüresítése). Nem a koncentráció hiánya, hanem a teljes koncentráció. A végtelen sebesség már NEM sebesség. A végtelen sebesség tere már nem tér. Erre pedig AKÁRMI alkalmas.
A teljes kiüresítés és a megvilágosodás ekvivalens.
Akkor hát? Akkor hát hol a probléma? A probléma a szétválasztás. Hogy ez erre való, amaz arra. Hogy “ezért és ezért nem érek rá arra és arra”. Ezért és ezért, vagy azért és azért. MINTHA KÜLÖNBÖZŐ DOLGOK LENNÉNEK. Ezt ismerte fel a zen. Nem különböző dolgok. Nincsenek eszközök és nem eszközök. Attól függ, hogy MI MINEK VESSZÜK ÉS MIT AKARUNK VELE. Bármi attól lesz valami. Ismét lehet a kvantumfizikára asszociálni. De az csak kicsiben érvényes! MIT GONDOLNAK, ÖNÖK NAGYOK? Mit gondolnak, a PONTSZERŰ Átman (németül Selbst, angolul Self, franciául Soi), az Önvaló nagy? VALAMEKKORA? Dehogy nagy.
VÉGTELENÜL KICSI.
A hozzáállásuktól függ. Ez a lényeg. Az egész életük a hozzáállásuktól függ. El lehet merülni a moralizálásban, abban, hogy “hogy csináljam, hogy ennek és ennek megfeleljen”, el lehet merülni saját pszichéjükben, mások – mint mások – teljességgel tévedésen alapuló megítélésében, mindenben el lehet merülni, de ezzel csak az idejüket pocsékolják. Strukturálják. A végest gerjesztik és múlatják. Hiszen – mint láttuk – éppen ettől van, ergo éppen ezért képes múlni.
AZ IDŐ VÉGTELENNÉ TÉTELÉRE MINDENKI KÉPES. A kilépésre mindenki képes. A kiüresítésre mindenki képes. Mondjam másképpen? MINDENKI ELÉRHETI AZT AZ ÁLLAPOTOT, AMI MINDEN ÁLLAPOT FELETTI ÉS MÁR NEM NEVEZHETŐ ÁLLAPOTNAK SEM. Mindenki képes megszabadulni.
Mindenki képes megtalálni a neki való lovat, csak keresnie kell. EZT kell keresnie, és EZÉRT.
Onnantól már csak meg kell ülnie, és hagyni, hogy elvigye téren és időn túlra. Természetesen “ha”, de lehet, hogy ezt többé nem teszem hozzá.
Hiszen tudják.