Szurkolóhadak útján

Ágoston Hugó
Nem kell futballszakértőnek, vagyis mindenkinek lenni ahhoz, hogy felfigyeljünk egy sajátos jelenségre: a szurkolók politikai radikalizálódására. Erre a nemzetközi foci is bőven szolgáltat iskolapéldákat. A már nevében királypárti Real Madrid szurkolótábora a labdarúgáson túl is állandó konfrontációban van a katalán függetlenséget jelképező FC Barcelona szurkolótáborával. Az ellentét Skócia két vezető csapata között még kiélezettebb: a Celtic Glasgow szurkolói katolikusok, a Glasgow Rangers hívei protestánsok, utóbbi csapat stadionjában rendszeresen a brit zászló lobog, előbbiében Írország lobogója (a Celticet ír bevándorlók alapították). Ahogy a Wikipédia is írja: „a több mint száz éves ellentét nem ritkán csúcsosodik ki a tömegverekedésben, szurkolók közötti összecsapásokban, melyek néha halálesettel végződnek, noha mindkét csapat vezetősége küzd a szélsőséges csoportok ellen.”Lehet, hogy Romániában is küzdenek a vezetőségek a szélsőséges csoportok ellen, de nem sok sikerrel, sőt gyakran tapasztalni egyfajta cinkosságot is közöttük. Az igazi szurkolók bevételt jelentenek a klubnak és fontos biztatást, a küzdőszellem ébren tartását a csapatnak, a népszerűség bódító érzését a játékosoknak. A balhézók kevésbé.
Nem kell futballszakértőnek, vagyis mindenkinek lenni ahhoz, hogy felfigyeljünk egy sajátos jelenségre: a szurkolók politikai radikalizálódására. Erre a nemzetközi foci is bőven szolgáltat iskolapéldákat. A már nevében királypárti Real Madrid szurkolótábora a labdarúgáson túl is állandó konfrontációban van a katalán függetlenséget jelképező FC Barcelona szurkolótáborával. Az ellentét Skócia két vezető csapata között még kiélezettebb: a Celtic Glasgow szurkolói katolikusok, a Glasgow Rangers hívei protestánsok, utóbbi csapat stadionjában rendszeresen a brit zászló lobog, előbbiében Írország lobogója (a Celticet ír bevándorlók alapították). Ahogy a Wikipédia is írja: „a több mint száz éves ellentét nem ritkán csúcsosodik ki a tömegverekedésben, szurkolók közötti összecsapásokban, melyek néha halálesettel végződnek, noha mindkét csapat vezetősége küzd a szélsőséges csoportok ellen.”
Lehet, hogy Romániában is küzdenek a vezetőségek a szélsőséges csoportok ellen, de nem sok sikerrel, sőt gyakran tapasztalni egyfajta cinkosságot is közöttük. Az igazi szurkolók bevételt jelentenek a klubnak és fontos biztatást, a küzdőszellem ébren tartását a csapatnak, a népszerűség bódító érzését a játékosoknak. A balhézók kevésbé.
A labdarúgás világfóruma, a FIFA és Európai Labdarúgó Szövetség, az UEFA természetesen fontos feladatának tekinti a szurkolók kordában tartását; nem könnyű dolog, tekintve, hogy a futball az a sport, amely világszerte a legtöbb szenvedélyt váltja ki és amely a legtöbb tragédiát szenvedett el.
A romániai helyzetet két csapat esettel illusztrálhatjuk. Az Universitatea Craiova – Budapest Honvéd mérkőzés múlt csütörtökön este, Olténia fővárosában majdhogynem rendben zajlott, leszámítva a szokott bekiabálásokat, a pályán sem történt kirívó durvaság, az északír játékvezető korrektül vezette a mérkőzést. Az incidens a hosszabbításnak is az utolsó percében következett be: miközben a játékosok egymással kakaskodtak, a játékvezető közvetlen közelében felrobbant egy pályára bedobott hanggránát, egy a lelátóról bedobott öngyújtó pedig fültövön találta. Emiatt több mint fél órát állt a játék, majd a negyedik játékvezető felügyelete mellett tizenegyesek döntötték el a győztest.
A meccset nyilvánvalóan azonnal le kellett volna fújni, ami automatikusan három-nullás vendéggyőzelmet, a Honvéd továbbjutását jelentette volna. Tanácskoztak a mérkőzés kiküldött nemzetközi felügyelői az UEFÁ-val, egymással, a bíróval, a tartalékbíróval – nem nyújtom tovább a szót. Tudják, miért nem fújták le a meccset? Magyarázatuk mosolyogtató: azért, mert „a történtek nem befolyásolták a meccs kimenetelét”. Szerényen megjegyzem, hogy ilyen alapon le is lőhették volna szegény játékmestert. Az igazi ok az volt – és ezért idéztem fel a furcsa epizódot -, hogy mindenki betojt, ugyanis a szervezők kijelentették, hogy ha nem a pályán dől el a továbbjutó, senki sem garantálhatja a résztvevők, bírók és játékosok személyes biztonságát, ők nem képesek megfékezni a népharagot! Finom megoldás, nemde? Fő a biztonság!
Az már az utótörténet, hogy az UEFA elutasította a Honvéd óvását, így a Craiova játszott  az AEK Athén ellen az Európa Ligában. A büntetés is ismert: a román együttesnek a balhé miatt három meccset zárt kapuk mögött kell megrendeznie (ebből a harmadik felfüggesztett), emellett 60 ezer eurót kell befizetnie az UEFA-kasszába, de a magyar csapatnak is felelnie kell az előadott szurkolói rigmusok miatt.
Az oltyán élelmességnek nincs párja, az Universitatea Craiva elöljárói azonnal megtalálták a kiskaput az UEFA szigorú fellépése után: a szabályzatnak arra a bekezdésére hivatkozva, hogy a zárt kapus mérkőzések nézőterén “megfelelő felügyelet mellett” ott ülhetnek futballiskolák és -akadémiák tizennégy év alatti növendékei, valamint női futballistái, akik számára ingyenes belépést kell biztosítani, az egész régióban elkezdődött a jogosultak és kísérőik toborzása. Este meglátjuk, hányan lesznek, mennyire konganak a lelátók.
Rég nem nézek hazai meccseket (legfeljebb elvétve egyet-egyet, részletekben, ha rátéved a tévé távirányítója), bár valamikor még tetszett is a Craiova, a Craiova Maxima, különösen olyankor, amikor legyőzték a bukaresti csapatokat, vagy egyenesen bajnokságot nyertek lelkesítő játékkal.
A Steauát, a román Honvédot azonban sosem kedveltem (akkor sem, amikor Bölöni László ott játszott, bár neki nagyon drukkoltam…), az meg nem kifejezés, hogy mennyire nem kedveltem a Dinamót, a Belügyminisztérium, a szekusok csapatát. A diktátorok házi zsoldoscsapatainak, román és nem román kényurak Scornicesti-jeinek a szurkolóit azonban általában nem kellett különösebben fékezni, ritkán voltak igazán szenvedélyesek. Meg hát, ha már a szekus csapatokról van szó, hányan drukkolnak ma is megszállottan, hevesen politikai szekus csapatoknak, a binomoknak, a protokollumoknak, ügyészállamnak…
Az utóbbi évek legeszeveszettebb szurkolói Romániában a Dinamo „ultrái”. Aktívak a lelátókon kívül is. Vérszagra gyűlnek, és anarchizmusuk leple alatt királycsinálók akarnak lenni. Ott voltak egy évvel ezelőtt az augusztus 10-i „diaszpóratüntetésen” (ami csak kamuból volt a diaszpóráé, lényege gyakorlatilag a fasiszta jelszavakat kolportáló „ellenállóknak” a kijevi majdanira hajazó kormánydöntési kísérlete volt), ott volt a dinamós kemény mag az úzvölgyi román provokációnál (a karhatalom képviselőinek és nacionalista „értelmiségieknek” a kíséretében), ők azok, akik rendszeresen kitűzik a magyargyalázó transzparenseket a stadionban a Sepsi elleni mérkőzéseken – és feltehetően ott lesznek holnapután, augusztus tizedikén, az újabb „korrupcióellenes” tüntetésen.
A szervezés folyik, s ha a forgatókönyv nem változik, szombaton a Colectiv-tűzeset szerepét a caracali őrült sorozatgyilkos rémtettei játszhatják, és könnyen kiderülhet, hogy az áldozatainak (akiknek a száma még nem ismert) azért kellett meghalniuk, hogy újabb „én kormányom” jöhessen. A tömeg a caracali gyilkosság nyomán nem a hibát hibára halmozó ügyészek leváltását fogja kérni, hanem intézmények megszüntetését. Például az igazságszolgáltatás szereplői által elkövetett bűncselekményeket, visszaéléseket kivizsgáló ügyészségét. (Ezt a bekezdést meg a következőt kéretik pamfletként kezelni!)
A tekintélye vesztett rendőrség nyilván tudni fogja, hogy a meccs félbeszakítása esetén még nagyobb balhé törhet ki, senki sem tudja szavatolni a résztvevők biztonságát, a legbiztosabb be sem avatkozni a felajzott népharag, a pszichózis, a pánik, a gyűlölet
szabad lefolyásába. S miután Dragnea börtönben, vízágyú sem lesz.