Posted by Iván Gizella
Utálok nekrológot írni. Gergely Laci, szégyelld magad, hogy erre kényszerítesz! Hogy gondolod te ezt, hogy csak úgy kivonulsz az életből, az életünkből? Az enyémről nem is beszélve. Hát ki fog eztán velem évődni, kötekedni? Mert azt tudtál, de nagyon. S mekkorákat nevettünk amikor fanyar humorod betalált.
Alig egy hónapja ültünk barátnémmel nálad a lakásodban. Mi hárman, korábban, míg volt értelme, együtt jártunk különféle rendezvényekre, tüntetésekre.
Főzni akartál nekem, azt mondtad, szívesen használod a szakácskönyvemet. Már ezért is nagyon szerettelek. De lebeszéltelek, mondtam nyár van, fogyókúra lájtosan, ez megy mostanság. Vettél nekem gyümölcsöt, zsírszegény joghurtot, kávét főztél, azt sem tudtad, mit csinálj velünk.
Elmesélted azt a fránya betegséget, de olyan bizakodó voltál, hogy rám is, ránk is ránk ragadt. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. A fenébe is! Hát hogy gondoltad te ezt? Ugye csak viccelsz?
Most soroljam el, hogy amikor a Nemzettől a Magyar HÍrlaphoz jöttél, mennyire nem volt neked egyszerű? De a te tudásod és íráskészséged átsegített a kezdeti időszakon. Nem érdemes. Aki ismert, mindent tud. Aki nem, annak meg úgyis mindegy. Jól megvoltunk.
Akkor most mi a fene ez az utazás? Laci, most olyan messzire mentél, ahová nem megyünk utánad. Ma még nem.
*
69 éves korában meghalt Gergely László újságíró.