Posted by Hann Endre
A minap Forgách András megosztott egy érdekes fényképet, amelyen együtt látható Stefan George, a költő és von Stauffenberg, a későbbi Hitler-merénylő.
Stauffenberg fiatalon csatlakozott Stefan George szellemi köréhez, és a költő nagy hatással volt a gondolkodására. Nem állt tőle távol a nagynémet gondolat, de megvetette a náci tömegideológát. Állítólag összeesküvő társainak is gyakran idézte George híres költeményét, az 1907-ben írott Antikrisztust. A vers szerintem megérdemli, hogy megosszam:
Stefan George Az Antikrisztus.
„Ott áll a hegyen; jön a ligeten át;
láttuk: bor a víz, ha akarja; szavát
a halottak is értik a sírban.”
Tudnák csak, éjszaka hogy kacagtok;
megjött az időm; és kész a horog
és telik a, roskad a háló.
A bölcs, a bolond rohan, árad a nép,
fákat kiszakítva, tiporva vetést
tör utat diadalmenetemnek.
Mindent, mit az ég csak ígért, megadok;
hajszál a csalás, de ki látja, mikor
érzékeitek veri vakság?
Megadom, ami ritka, nehéz, ahelyett
a Könnyűt; arany ez a sár, s tietek
ez az új zamat, illat, e fűszer –
és amit a nagy próféta se mert,
megmondom a titkot: a munka helyett
hogyan éltet a kész, ami megvan?
A Férgek Ura ma hazát alapít;
kincs s pálma övé; s ha van maradék:
pokolba a lázadókkal!
Ujjongtok az ördögi Látszat előtt,
pazarolva a vért, meg az ősi velőt,
s a nyomort csak a vég szeme látja.
Nyalod akkor üres vályúimat, óh,
futsz, csorda!… De lángol az udvar, az ól,
s megdördül a kürt, az ítélet.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Címkép: Stefan George és a fiatal Claus von Stauffenberg