Ki a keresztény nálunk?

Batka Zoltán
A kereszténységre a legnagyobb veszélyt a miniszterelnökünk jelenti. Egy nemzedék elméjébe mossa össze a kereszténységet a gátlástalan lopással és fal melletti ügyeskedéssel, folyamatos köpönyegforgatással, képmutatással és alattomos, sunyi gyűlölettel. Egy nemzedéknek magyarázza el, hogy a kereszténység nem azonos Krisztussal mivel a “keresztény” az gyűlöli a menekültet, a hajléktalant, nincs benne irgalom az elesettek, a gyengék iránt. A “jó keresztény” ember helyett a betont szereti, templom helyett stadiont, VIP páholyt, pufikabátos-kurvás-luxusvadászatot, Krisztus helyett kokaint. A viktoriánus egyház Evangéliuma a Közbeszerzési Értesítő, a kereszt helye pedig a lézerblokkolós luxusautó visszapillantó tükre mellett van, Mária Magdolnáé meg a kupiban . Egy nemzedéket nevel arra a felismerésre, hogy a “keresztény” szinonimája a kollaboráció, a hatalomnak való feltétlen engedelmesség és a képmutatás. Egy nemzedék nő fel úgy, hogy a történelmi egyházakban nem lát mást, mint egy hatalom közeli, kitartott jelmezes pojácákat, akiknek az égegyadta világon semmilyen mondanivalójuk nincsen a mai modern életről és a civilizáció előtt álló kihívásoktól, akik ott rejtegetik ahol csak tudják a soraik között vadászgató pedofil szemétládákat, akik zsíros koncért cserébe áhítatosan kussolnak, amikor egy kültelki demagóg politikus-mosóporügynök, aki tegnapelőtt még liberálisnak tetszelgett, tegnap pedig polgárinak, most látványosan, színpadról, tusra egy húzással felhörpinti Mária könnyeit, majd kihízott, dagadt testére húzza Krisztus véres ruháját, hogy utána az első alkalommal, ha ismét fordul a széljárás azt is ledobja magáról, nagy ívben, hátra, a sárba a porba és ott hagyja maga mögött, ahogy minden mást is maga mögött hagy az út szélén, embert, teliszart pelenkát, országot.