Tóth Ilona
Már majdnem meghallgattam Orbán Viktor tusványosi beszédét, de csörgött, nem csörgött, hanem zenélt a telefonom. Nem szoktam felvenni a szám nélküli hívásokat, csak nagyon-nagyon ritkán. Most ez a ritka volt. Egy férfi keresett valamilyen közvélemény-kutatótól: telefon, internet, erről akart kérdezni. Megköszöntem: nem. Sajnálom, hogy nem mondtam neki: már az indítás nagyon rossz, nem egyenlőek a feltételek. Ő tudja az én számomat – vajon honnan és kitől -, de én nem tudom az övét, mert rejtett szám. Ez így egyáltalán nem korrekt. Azt hittem, hogy csak választási kampányban tisztelnek meg a pártok azzal, hogy rohadt fontoskaként megkérdezik a véleményemet, vagy azt sem, hanem hadarják az igéiket. Nem nekem. Szóval, majdnem meghallgattam Orbánt, de kizökkentem, aztán úgy döntöttem, mivel ma szombat van, és az én heti türelmem is véges, inkább nem teszem. Ha akarom, majd el-elolvasom, melyik csillagra áhítozik az Orbán-birodalom, aztán rögtön tudtam, hogy a legfénylőbbre.
Hanem… A tusványosi szeánszon természetesen felvonultak a sport jeles képviselői is – nem mellékesen a magyar zenészek mellett. Meg a Fidesz-közeliség mellett. Óriási tervekről is hallhatott a nagyérdemű. Rektori szinten. Előbb jöjjön egy barkochba, hogy ki is ő.
A Fidesznek köszönheti tudományos karrierjét, mert
Létrehozták a Testnevelési Egyetemet.
Törvényt módosítottak, amelyben kimondatott, hogy az olimpiai érem doktori címmel egyenértékű.
Áder János így kinevezhette rektorrá. Díszdoktorrá avatta a Debreceni Egyetem, majd Áder egyetemi tanárrá nevezte ki.
Igen, ő az, Mocsai Lajos. A legsikeresebb magyar kézilabdaedző, volt magyar válogatott kézilabdázó. A magyar férfi kézilabda-válogatott volt szövetségi kapitánya, 2014 decemberétől a Testnevelési Egyetem rektora. Nos, 2025-re nagyszabású sporteseményt tervez a rektor úr. Tusványoson beszélt róla.
Megrendezzük a világ magyarjainak sportjátékát Budapesten a Maccabi Játékok mintájára. Mocsai az Indexnek erről azt mondta, hogy 2025-ben lesz százéves a Testnevelési Egyetem, és erre az évfordulóra gondolta ki a rendezvényt. Az elképzeléséről még nem egyeztetett a kormánnyal, és természetesen a sportolói érdeklődést is fel kell még mérni – itthon és a határon túl. Ezután lehet eldönteni, egyáltalán milyen sportágakban hirdetik meg majd a játékokat. Összmagyarok sportjátéka – ha a nyakamhoz szorítják a konyhakést, akkor sem jut ez eszembe. Ezért sem vagyok rektor, és ezért sem szédelgek Tusványoson a majdnem minden magyarok között. Várjunk csak, ki volt ez találva. A beszélgetés moderátora Kovács István Kokó olimpiai és világbajnok ökölvívó plusz néha megsértődök, itt is vagyok, ott is vagyok, de leginkább Orbán közelében vagyok civil ember. Teljesen véletlenül azt kérdezte, hogy a magyar sportolók teljesítményéhez mennyit ad hozzá a magyarságtudat. Mert Kokó azt vette észre, hogy a “magyar sportolóknak lelke van, fejleszthető lelki világuk van”.
Mocsai szerint nem lehet nem észrevenni, hogy a sportban a magyarok jobban teljesítenek, mint az a GDP-hez vagy a lélekszámhoz képest elvárható lenne. Hát én nem tudom, de én eddig azt gondoltam, hogy a német, cseh, lengyel, belga és minden sportolónak van lelke, de úgy látszik ez megint magyar érdem, sajátosság lett. Nem véletlenül, ezt is István királyunktól örököltük, sőt, ha minden igaz, akkor az ősmagyarok is kiválóan teniszeztek, műugrottak, vízilabdáztak. Úgy lőtték a gólokat, mint Mocsai fénykorában. Játsszunk rá még mimagyarok jócskán!
És akkor a Kokó bácsi adott a sportolóknak eligazítást: nevezzék bátran országunkat Magyarországnak és ne Hungarynek. Bólogatott Mocsai, mert a magyar nyelv olyan szépsége is segítheti a sportolókat, mint hogy “feleségünk van, aki fele az életünknek, nem wife-unk van”. Hú, és ezért képesek voltak kiülni a Napra. Állítom, ha négy más, normális gondolkodású sportoló vett volna részt a fórumon, egészen mást mond – mindenféle nemzetieskedő csicsamicsa nélkül. A sportoló szabad akar lenni, és ha a hatalom egyre csak szórja rájuk is a hazug keresztény szószt; ki akarja sajátítani őket is a félrecsúszott, illiberális ideológiának, akkor megosztóak lesznek, és milliók szimpátiáját veszítik el.
De hát végül is az nem véletlen, hogy éppen ők szólaltak meg, erősítve az orbáni mimagyarokat. Sőt, én már azt látom, hogy Mocsai ötlete tuti megvalósul. Lesz még Magyar Olimpia. Amolyan magyaros. Csak az a kérdés, hogy Magyarországon vagy Erdélyben; honnan és ki kap milliárdokat a megvalósítására. Azért erről van sejtésünk. Ha csak 2025-ig nem merül víz alá az Orbán-rendszer.
Mocsai Tamás egykori kézilabdázó, a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezető igazgatója, Mocsai Lajos fia szerint az élsportban a teljesítményhez, a sikerhez 100 százalékos munka is kell, és hogy a sportolók egy nagyon szigorú napirend szerint éljenek. Az úszó olimpiai bajnok Gyurta Dánielt Kokó arról kérdezte, hogy a sportolóknak mennyi segítséget tud nyújtani a nemzeti összetartozás. Gyurta pedig elismerte, hogy a kiemelt eredményéhez “sok-sok edzés, tehetség, kínzóna” kell, de “a csúcshoz, az olimpiai aranyhoz, a nemzeti himnuszhoz mindennek klappolnia kell”. Az élsportolóknál az arany 30 százalékban a fizikális és 70 százalékban a mentális felkészültségen múlik, “a pluszt az a küzdelem jelentette, hogy a magyar zászló legyen a legmagasabban.”
Még ez egy elég normális vélemény, és ha ehhez hozzáteszem, hogy szerintem, a legtöbb élsportoló magáért, kitartásának, szorgalmának bizonyításaként, a sikerért versenyez, akkor ezzel értek egyet. Már bocsánat, senki sem úgy ugrik a medencébe, lép fel a pástra, áll a lőállásba, hogy akkor most édes hazámért, a drága Magyarországért, mindent bele. Aki mégis, annál elég nagy a baj. Pontosan annyi, amennyi az orbanizmusban benne van. Sokk. Hungary.
A Kolozsvári Szalonna vezércikke
Kép: Mocsai Tamás, Mocsai Lajos, Gyurta Dániel, Kovács István Tusványoson