Walesi pártok

Serény Péter
Azt hitted, apokrif, de tévedsz. Valóban a költő írta!
A Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémiában is megtalálod!
Nem fogod kitalálni, hogy az alábbi verset mikor írta ORBÁN OTTÓ. A 26. sz. jegyzet szerint a keletkezés éve: 1993.
A WALESI PÁRTOK *26
(Bökversben bőr alá adható hah-sajtó injekció)
Vérvád király, a gólkirály
elvan taplón, kován:
„Most látod”, úgymond, „mennyit ér
a szürkeállomány!”
„Nem kell ide ész, csak pár csenevész
újságíró nyafog,
hogy áj de fáj a néma száj,
mit vaskezünk befog?”
„Felség, hű ajkunk zárva van,
s fülünk is jobb, ha zúg,
csiklandja hír bár számtalan,
mind jól fésült s hazug.”
„Felség, tán mégsem ártana
egypár valódi hír,
a hír ravasz természete,
hogy némely sebre ír!”
„Meglátom én”, s parancsot ád
király: „Rablómesét!”
„S kit kedvelünk, hű alfelünk,
verj le még pár vesét!”
Vérvád király, a gólkirály
cselez és csúcsra tart,
van nála (náluk) tőr s kanál:
„Szúrj, és kavard a szart!”
Mondjahameri a bár neve,
hol csapnak este bált,
Mondjahameriben Teri, az éteri
élteti a királyt.
„Kinek mi jár, erély, irály,
lelkendező sorok,
s meglátja kend, lesz házirend
és megfúrt műsorok.”
S Vérvád király, a gólkirály
vágtat fakó lován,
s amerre tűz, mindenkit űz,
mint őrült ottomán.
„Ha-ha, mi zúg? Mily éji had?
Mi ez a záptojás?
Felköltetem titkáromat,
ő is paranoiás!”
„Ha-ha, huhog, zokog, sivít,
de én tudom, ki ő,
fülembe zúgja átkait
a kormányszóvivő!”
És dob döng, réz kong, húr vonít,
nem adja egy alább,
míg dalt szerez s táncot tanít
Lord Botfül és Faláb.
{26 – ez a jegyzet az évszámot tartalmazza: (1993)}
FORRÁS: https://reader.dia.hu/…/Orban_Otto-Kocsmaban_melaz_a_ven_ka…
A KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐ ÉLETRAJZA a Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémia honlapján:
Orbán Ottó (1936–2002)
Budapesten született 1936. május 20-án. Költő, műfordító, esszéista. Kisgyermekként veszíti el édesapját a II. világháború legvégén. 1945 után félárvaként a Sztehló Gábor vezette intézetben nevelkedik. Érettségi vizsgát 1954-ben tesz, majd többszöri próbálkozást követően 1956-ban veszik fel az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–könyvtár szakára. Betegsége miatt csak három szemesztert végez el, 1958-ban kórházba kerül, s később már nem folytatja tanulmányait, diplomát nem szerez. Ettől kezdve szabadfoglalkozású író.
1981 és 1991 között a Kortárs irodalmi folyóirat rovatvezetője, 1991-től 1998-ig főmunkatársa. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa. Első tanulmányútján Indiában jár 1968-ban, 1976-ban pedig az International Writing Program (Iowa) keretében az Amerikai Egyesült Államokban. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem (Minneapolis) meghívott tanára.
Már egészen fiatalon, diákkorában kezd verseket írni, hamarosan „csodagyerekként” tartják számon. Első kötete huszonnégy éves korában jelenik meg. Hatvanas évekbeli verseire jellemző az erős, közvetlen érzelmi telítettség, mely elsősorban a háborús élményekből táplálkozik, poétikailag pedig a metaforahalmozásban, a strukturális metafora alkalmazásában nyilvánul meg. A hetvenes évek második felétől költészetében egyre nagyobb teret kap a versbeszédben az irónia. Lírája a magyar és a világirodalom legkülönfélébb alkotóinak hatását hasonítja magához, József Attilától Allen Ginsbergig. Verseiben egyaránt megtalálhatók a hagyományos, a modern és a posztmodern beszédmódok szemléleti-poétikai elemei. Műfordítói tevékenysége kivételesen széles körű, fő területei az angol–amerikai és a spanyol nyelvű költészet, de az ókortól a jelenkorig a legváltozatosabb nyelvekből fordított.
Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének (1962), a Magyar P. E. N. Clubnak (1964; ugyanitt 1989-től alelnök), a MÚOSZ-nak (1982) és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (1993).
2002. május 26-án, hatvanhat éves korában hunyt el.