Bozótvágó

Fábián András
2019. július 14-én, kora este, Abdán, egy férfi bozótvágó késsel, népszerű nevén machetevel rontott rá egy rendőrre, akit a fején meg is sebesített. A megtámadott rendőr járőrtársa célzott lövéseket adott le a támadóra, aki súlyos sérüléseket szenvedett és a helyszínen életét vesztette. A sérült rendőrt a mentők kórházba vitték.
A hír utóélete
Pillanatok alatt futott szét a tájékoztatás az egész magyar sajtóban, ami – tegyük hozzá – nem egy nagy szó, mióta a magyar sajtó 90%-át egy helyről látják el hírekkel és utasításokkal. De most nem erről szeretném futtatni az eszmét. Ami persze nem azt jelenti, hogy amiről fogom, abban nem lesz bőven társadalom- és rendszerkritika. Mert lesz.
A tájékozott közvélemény azonnal három részre szakadt.
Az egyik az örök érdektelen.
Velük nincs mit tennünk. Ők azok, akik mindenre csak megvonják a vállukat, rántanak egyet a derékszíjon, aztán mennek tovább. Na és?! Mit hadonászott ott? Persze hogy lelövik, aztán annyi. Majd máskor jobban meggondolja!
Igen. Máskor. Ezekkel az illetőkkel nincs sok tenni valónk, ők a valós életben is ilyenek. Úgy értem bármilyen más dologban, amiben állást kellene foglalniuk, legyen az a párizsi minősége, az időjárás, a Váli völgyi kisvasút meghosszabbítása, vagy az ország rothadása: nekik minden mindegy. Más dolguk van.
Aztán a másik csoport, a fenekedők.
Azt kapta a szemét, amit megérdemelt! Mit comboskodik a rendőrökkel?! Még hogy beteg! Vegye be a gyógyszerét! Különben is, mit keresett nála a machete? Azt hitte, hogy ő a Danny Trejo? Vagy volt a ház körül cukornád?! Naná hogy lelövik, én is lelőttem volna! Többet nem fog vagdalkozni, az hétszentség! Így kell ezekkel!
Persze végig hangoskodva, gesztikulálva és hevesen. A még „hevesebbek” talán azt is hozzáteszik, hogy már minden bolondot agyon kellett volna lőni! Biztosan cigány volt. Vagy néger! De tuti bevándorló, mert azoknak van ilyen nagy késük.
A harmadik az örök ellenzéki.
Na tessék! Már megint! Mit tudnak ezek?! Csak lőni! Lövöldöznek, ha kell, ha nem. Rohadt rendőrök! Hogy dögölne meg mindegyik cipőben. Satöbbi.
Ami tény, és ezt a hírekben megerősítették, hogy az agyonlőtt támadó súlyos skizofréniában szenvedett, napok óta bezárkózott a szobájába és nem szedte a gyógyszerét. Az áldozat apja, aki nem tartózkodott az eset időpontjában a helyszínen, azt mondta, hogy a rendőrök csak azt tették, amit tehettek. Majd a bíróság eldönti, hogy jogos védelmi helyzetben, vagy végszükségben cselekedett-e az intézkedő rendőr. Erre nézve a Btk. 21-23 §-a ad majd iránymutatást. A büntethetőséget kizáró okok valamelyike azonban bizonyosan fennáll, hiszen a halálos lövéseket leadó rendőr sérült társát védelmezte, és az elkövető további, emberi életet veszélyeztető támadásától joggal lehetett tartani.

A képlet tehát tiszta. Engem azonban ez az eset mégsem hagy nyugodni. Egyik előző életemből eszembe jut a Rendőrség Különleges Szolgálata (RKSZ) , amelyet a belügyminiszter 1991. május 31-ei hatállyal állított fel, és az Országos Rendőrfőkapitányság főosztály jogállású szerveként funkcionált. Az RKSZ Műveleti Szolgálata volt a gyakorlati végrehajtó szerv. Ők voltak azok, akik életük kockáztatásával többek között túszokat mentettek, fegyveres bűnözőket fogtak el, egyéb életveszélyes feladatokat hajtottak végre a társadalom védelme érdekében.
Volt ennek az egységnek egy legendás parancsnoka, aki úgy irányította az embereit, arra képezte ki, oktatta és nevelte őket, hogy a legdrágább dolog az emberi élet. A sajátjukat védjék, a másokét kíméljék. Minden körülmények között! Legjobb tudomásom szerint 2010-ig, amikor ezt az egységet is beolvasztották a TEK-be, az egyébként roppant erőt képviselő RKSZ egyetlen akciója során sem fordult elő, hogy a célszemély vagy rendőr meghalt volna. A rejtély nyitja a szakmai háttér, a szakértelem, a felkészültség és a kiváló felszerelés volt.
Mondhatja persze bárki, hogy az említett két rendőr nem ezekre a feladatokra volt felkészítve. És aki ezt mondja, annak teljesen igaza van. Mivel azonban tudhatták azt, hogy egy őrjöngő, beteg ember megfékezéséhez hívták ki őket a mentőszolgálat munkatársai, nyilván lett volna más megoldás, amely sem az ő, sem a beteg életét nem veszélyezteti.
Más rendőri szolgálatoknál éppen az ilyen feladatokra van rendszeresítve az elektromos sokkoló, mint személyvédelmi és kényszerítő eszköz. Az adott esetben egy jó minőségű sokkolóval egy ember halála, és egy másik súlyos sérülése elkerülhető lett volna. Ismereteim szerint a sokkoló nem képezi a járőrök alapfelszerelésének részét, holott nem csak az adott esetben, de más hasonló támadás esetén is biztonságos, és az emberi életet csekély mértékben veszélyeztető megoldást jelenthet.
Ámde ez nyilván pénzbe kerül. Egy-két-három lőszernél mindenképpen többe. A rendőr olyan eszközzel védi magát, amivel ellátják. Ha csak gumibottal, bilinccsel és halálos fegyverrel látják el, akkor lelövi azt, akinek a támadását másképp nem háríthatta volna el, és aki veszélyeztette az ő vagy a társa életét, testi épségét.
Hogy miért kellett ennek a szerencsétlen, beteg embernek meghalnia? Miért kellett egy rendőrnek súlyos sérüléseket szenvednie? Miért kell egy másik rendőrnek úgy leélnie az egész életét, hogy elvette egy beteg emberét? Nem csak azért, mert másképpen nem történhetett volna. Sokkal inkább azért, mert nem volt meg a megfelelő, a veszély elhárításához alkalmas felszerelésük. Ez pedig semmiképp sem az intézkedő rendőr hibája.

Forrás: Huppa