Posted by Fábián András
Nem tehetek róla! Ezt mindjárt az elején szögezzük le, mielőtt bárkinek eszébe jutna azt mondani, hogy én tehetek róla. Mármint arról, hogy miféle dolgokat, miféle embereket hallgatok én. Ott az a nyomorult rádió az autóban. Szól, ha kell, ha nem. Átkapcsolni sincs értelme. Minek? Persze, hogy belesétál az ember a barna, ragacsos szagosságba, amely az országgal és világgal együtt igyekszik őt magát is beteríteni, bemocskolni.
Nem csigázom tovább az nagyrabecsült olvasót. Az történt, hogy én bizony, ha nem is az elejétől, de szinte majdnem teljes egészében végighallgattam a nagyon kedves Bolgár úr beszélgetését a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatóhelyettesével, Békés Márton történésszel. Mint kiderült, a beszélgetést Békés úr kezdeményezte. Annak voltak már előzményei. Erről bővebben beszámol a 168 óra.
Nem baj, mindenki védje magát, ahogyan tudja. Egy tudományos ember bátran utasítsa vissza, ha leapparátcsikozzák, lefasisztázzák, mittudomén milyen címkét aggatnak rá. Békés eljutott már arra a szintre is, hogy ő ugyan nem hű katonája a Fidesznek. Ő egy tudományos intézmény tudós kutatója, akinek éppen most jelent meg egy könyve, amely eredeti szemlélettel mutatja be az elmúlt száz év során kirajzolódó egyenes vonalú történelmi tendenciát, amelyben felmutatja azt az újszerű, önálló, forradalmi gondolatot, hogy aszondja:
„Ma nem elsősorban a jobboldal és a baloldal között zajlik a küzdelem, hanem azok között, akik hisznek a nemzetállamokban, a határok fontosságában, a család és a munka értékében, és azok között, akik nem. A fő frontvonal a nemzeti, demokratikus erők és nemzetközi, antidemokratikus erők között húzódik. A nemzeti szuverenitás és a népszuverenitás összekapcsolódott egymással: ennél nincs erősebb gátja a globalizációnak.” (idézet a recenzióból)
Szóval köze nincs neki sem Orbánhoz, sem a Fideszhez. Látásmódja eredeti, senkihez és semmihez nem köthető. Békés történész a Bolgár úrral folytatott vita hevében eljutott egy másik korszakos megállapításhoz is (ezt már csak fejből idézem). Korunk magyar kutatói közül magasan kiemelkedik az ő igazgatónője. Schmidt Mária elismerten korunk legeredetibb, legszélesebb látókörű, legfelkészültebb, legnagyobb, enciklopédikus tudással rendelkező, leg,leg,leg történésze, akihez hasonlót ma nagyítóval sem lehetne találni.
Igen. Így. Nevetés nélkül, de még csak egy kétértelmű mosolyt sem engedve meg magának a kérdés kapcsán. Ezt az ő véleményét félelmet nem ismerve mondta bele a magyar éterbe, legyen ennek bármilyen következménye is az ő előmenetelére, munkahelyi megítéltetésére. Vagyis halálos komolyan. Így aztán el kell ezt fogadnunk nekünk is, hisz ez a szakma ítéletének hangzik. Ráadásul egy, a Schmidt Máriát jól ismerő, közeli beosztott szájából, kvázi objektív értékelésként tör elő.
De lássuk is be tüstént! Schmidt Mária ma valóban egyedülálló a történésztársadalomban. Felügyelete és ideológiai irányítása mellett nem túl nagy idővel ezelőtt beindult egy olyan projekt, amivel – akár sikerre viszi, akár nem – örökre beírja magát a szakmai történelem könyvébe. Ennek a „projektnek” a címe: Orbán Viktor történelmi személyiségének megteremtése az új típusú társadalom megalkotójaként, Orbán Viktor a nemzet hőse. Alcím: Történelemhamisítás a politikai igényekhez igazítva.
Lépjünk most tovább!
Véletlenül bukkantam rá az Állambiztonsági Történeti Levéltár publikációjára. Bizonyára teljesen véletlenül bukkant rá a Blikk című kormány-független termék szerzője is pár nappal ezelőtt, és nem habozott azt tüstént nyilvánosságra hozni. Az ÁBTL dokumentuma arról tudósít, hogy
„A Belső Elhárítás (III/III) jelenti, hogy Orbán Viktor, Fónay Jenő, Rácz Sándor és Pákh Tibor is üdvözli a Jurta Színházban hivatalosan is megalakuló Magyar Október Pártot. A Krassó György nevével fémjelzett szervezet 18 fős ideiglenes választmánya első ülését Philipp Tibor lakásán tartja. Az iraton kézírással rávezetve: ‘Várom a külön jelentést’” A részletek itt.
A kalaplengető üdvözlők közül ma már csak Orbán Viktor él. Fónay, Rácz és Pákh is megboldogult. Krassóról nem is beszélve. Vannak még persze, akik részesei voltak a MOP megalakulásának, de ők az ügy szempontjából momentán indifferensek. A lényeg ez esetben az: a III/III-nak ügynökök jelentettek arról, hogy mit csinált 1989 június 10-én Orbán Viktor. A lényeg az, hogy Orbán Viktor üdvözölte az 1956 lángját és szellemiségét tovább vinni hivatott új párt alakulását.
Ámde még egy fontos dolog van itt, amire korábban fel is figyelt a szemfüles történész, az ÁBTL avatott kutatója, Borvendég Zsuzsanna. Mégpedig az, hogy az üggyel bizony kapcsolatba hozható Philipp Tibor, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy – lévén korábban maga is munkatársa a titkosszolgálatnak – jelentett a rendszerváltókról. A napi jelentés töredéket tehát azonnal össze lehetett kapcsolni a Magyar Nemzetben publikáló Borvendég Zsuzsanna (ÁBTL) 2019. május 26-án megjelent cikkével, méghozzá valami egészen fantasztikus módon.
Ám ezzel nincs vége a történészi munkának, hiszen adja magát az azonnal cáfolt gondolati szaltó mortále:
„Philipp Tibor tehát egy államvédelmis tiszt lakásán tartott ellenzéki találkozót (vagyis a saját lakásán – F.A.), ráadásul az úgynevezett demokratikus ellenzék több tagjáról kiderült azóta, hogy hasonló családi háttérrel rendelkeztek (vagyis a családon belül volt hajdani állambiztonsági-államvédelmi munkatárs – F.A.). Mindebből nem lehet tényként levonni azt a következtetést, hogy a később SZDSZ-ként párttá alakuló radikális ellenzéket a hatalom átmentésére készülő pártelit építette volna fel, de mindenképpen érdemes ezt a lehetőséget is további kutatások tárgyává tenni.”
Borvendég tehát mindjárt vizsgálat alá is veszi, és nem lepődünk meg, hogy e vizsgálat során végig ott lebeg a gyanú: a pártállam, az MSZMP rafinált hatalomátmentési trükkje lehetett az SZDSZ létrehozása, a titkosszolgálatok műveleteinek eredményeként szerveződhetett meg a rendszer liberális (valójában azonban ál-) ellenzéke, melynek hátterében a Kádár halálát váró pártapparátus hatalmi harcai húzódtak meg. A végső cél pedig a reformernek feltüntetett MSZMP elit politikai hatalmának megtartása mellett a pártvagyon és a gazdasági pozíciók megszerzése volt. Mostantól nagyon is elképzelhető tehát, hogy a hatalomátmentésben az ezek szerint nem is annyira ellenzéki liberális rendszerváltók is részt vettek – titkosszolgálati utasításra. Ők voltak a kamuflázs. Tetszik érteni?!
A gyanú el lett ültetve. Nem a magukat rendszerváltónak vallók voltak az igazi rendszerváltók, hanem Krassó marginális, hetvenegynehány tagot számláló pártocskája, és természetesen Orbán Viktor, aki ennek megalakulását lelkesen üdvözölte.
Valójában ez a rafináltan kimódolt kis „történeti kutatás” arról próbálja meg elterelni a figyelmet, hogy Orbán Viktort többször meggyanúsították az állambiztonsági szervezetekkel, egészen pontosan a katonai elhárítással (BM III/IV. Csoportfőnökség) való kapcsolattartással.
Ugyancsak több forrásból tudjuk, hogy Horváth István belügyminiszter leánya és Lévai Anikó jó barátnők, Horváth veje, Stumpf István és Orbán Viktor pedig jó barátok voltak. Ez a barátság az idők folyamán mit sem változott, csak azóta Orbán miniszterelnök, Stumpf pedig kancellária miniszter, majd alkotmánybíró lett. Időközben Orbán apósáról, Lévai Istvánról is kiderült, hogy Lenkey fedőnéven együttműködött a titkosszolgálattal.
Valahogyan tehát ezt az Orbán múltját beárnyékoló gyanút most már el kell oszlatni. Az összeesküvés-elmélet súlypontjait át kell helyezni a liberálisokra és a velük titkos szövetséget ápoló, önmaga átmentésén fáradozó pártelitre. Azon még persze dolgozni kell, hogy miképpen lehet ebbe a képbe beleilleszteni a Fideszt és Orbánt pártoló Szűrös Mátyást és Pozsgay Imrét és más hajdani MSZMP-s potentátokat, ezért a dolog további kutatást igényel.
Mindenesetre az alaphangot maga a történeti levéltár adja meg:
„Levéltárunkban – az eddig feltárt iratok alapján – ugyan nincs nyoma annak, hogy az állambiztonsági szervek vagy az MSZMP pártelitje egy több mint egy évtizeden keresztül zajló titkos összeesküvéssel létrehozta volna a saját politikai ellenzékét, az SZDSZ-t, a Magyar Október Pártot vagy a többi ellenzéki szerveződést, és ennek a titkos összeesküvésnek lettek volna a bábjai vagy titkos ügynökei olyan politikai személyiségek, mint Philipp Tibor, Krassó György és a radikális ellenzék képviselői, de levéltárunk nyitva áll minden ilyen irányú kutatás előtt is.”
Ismerjük az akció mögött felsejlő Schmidt Máriában buzgó, hihetetlenül kreatív energiákat. Tudjuk azt is, hogy aki kitartóan kutat, az bizonyosan találni is fog. Nincs tehát okunk kételkedni abban, hogy ha a terror-igazgatónő oly ügyesen és cáfolhatatlanul kidolgozta Orbán meghatározó és múlhatatlan érdemeit, gyakorlatilag kulcsszerepét az oroszok hazaküldésében, ezt a problémát is könnyű kézzel fogja megoldani. Ebben számíthat mostantól az ÁBTL segítségére is. Bizonyosan elő fognak majd kerülni eddig lappangó, nagyon hiteles, géppel írott, névtelen jelentések és feljelentések is.
Mire a rendszerváltás harmincadik évfordulójáról szóló ünnepségsorozat lezajlik, addigra mindenki tudni fogja, hogy az eddig rendszerváltónak hitt liberális ellenzék valójában bérmunkában mentette a kommunisták irháját. Ezzel szemben Orbán Viktor egyszemélyben döntötte meg a pártállami állampárt hatalmát. Ő maga a rendszerváltás, a haza örökös hőse, akit csupán hódolat illethet, nem bírálat. Vége főcím. Taps.
Forrás: Huppa