Kaltenbach Jenő
Nem kifejezetten a leendő igazsàgügy miniszterről lesz szó. Ő jelentéktelensége csak egy cserélhető csavar Orbàn maffiaállamának gépezetében, viszont jól reprezentálja a jelenséget magát. Tíz éves koràban érte a rendszerváltás, vagyis ő, meg a hozzá hasonlók màr az új éra termékei. Olyanná lettek, amilyenné az formálta a magukfajtàt.
A felnövekvő, értelmiségivé avanzsáló generàciójának tagjai előtt elvben hàrom út nyílt meg, és ezek közül ki-ki képességei, mentalitása, otthonról hozott értékrendje alapján választott.
Egy részük, az idealistábbja, úgy érezhette, hogy egy nyugati típusú demokràcia megvalósításának felemelő programjában vehet részt. Hamarosan azonban csalódniuk kellett, mert kiderült, hogy ez csak szép álom, de a hazai feltételek nem nekik kedveznek.
A másik csoport egy része is közülük került ki, meg azokból, akik eleve reménytelennek tartottàk az itteni demokràcia ügyét. Ők azok a százezrek, akik vàndorbotot vettek a kezükbe és szétszóródtak a világban, főként Nyugat Európában. Róluk a szülőföldet uraló rezsim “boldogan” lemondott, jogaikat megkurtította. Visszatérésükre csak akkor van némi remény, ha a dolgok jobbra fordulnának.
A harmadik csoport a vargajuditoké. Ők már az orbánrezsim neveltjei, akik hazaffyjas melldöngetésük álcája mögött az országot és benne honfitàrsaikat, megszerzendő, gazdagságukat, hatalmukat megalapozó forrásnak tekintik. Antikommunista propaganda szólamaik ellenére a marxi eredeti tőkefelhalmozàs aktorai. Gàtlàstalan, arrogáns törtetők, akik abban bíznak, hogy megszerzett vagyonukat, pozíciójukat átörökíthetik, egy új uralkodó osztàly tagjaivà emelkedhetnek. Erkölcsi skrupulus, szolidaritás, a mások, a közösség iránt érzett felelősség idegen szàmukra.
Nem látok a jövőbe, nem tudom végül sikerül e ennek a sokat látott népnek megtalálni a helyes utat, de Orbán és a vargajuditok vezetése mellett nem túl valószínű.