Posted by Fókuszban a szenior atlétika
4. rész Segít a gyógytornász
Aki sportol, számíthat arra, hogy megsérül. A sérülés, legyen az súlyos vagy enyhébb, fájdalommal járhat, hosszabb vagy rövidebb időre félbemaradhat az edzés, a verseny. Azt is fontos tudni, hogy bizonyos kor után a sporoló könnyebben sérülhet, különösen, ha hosszabb idő után kezd újra edzeni, és nem figyel oda kellően arra, hogy fokozatosan növelje a terhelést. Tarnóczai Éva annak járt után, hogy mi ilyenkor a teendő.
Tarnóczai Éva
Hosszantartó, makacs csípőfájdalommal, és gerincproblémával egy nagyon hasznos 3 rehabiliációs hetet töltöttem el a Sportkórházban. Itt ismertem meg Scheuring Györgyi gyógytornászt, aki néhány óra után úgy ráhangolódott a „fájdalmamra” hogy a gyógytorna és persze egyéb kezelések után a szenior atlétikai világbajnokságon Torunban, remek eredménnyel 6. lettem gerelyhajításban. Azóta, ha már bármi gyanúsat érzek, szaladok a gyógytornászomhoz.
A sportolók, – legyen az gyermek, felnőtt, vagy szenior, – akik még nem tapasztalták meg a gyógytorna jótékony hatását, olykor legyintenek. Ez általában addig tart, amíg nem mentek el az első órára. Ön, mint gyógytornász, ezt hogy látja?
Nagyon fontos, hogy a legenyhébb sportsérülés, húzódás után is a sérült orvosi diagnózis felállítását követően azonnal keressen fel egy gyógytornászt, mert az idejében „elcsípett” trauma hatékonyabban és gyorsabban gyógyul. A gyógytorna hatására a fájdalom csökken, az izmok, ízületek visszanyerik funkcióikat,a mozgásterjedelem megnő, és a teljesítményük is javul.
Elméleti szinten egyre több edző ismeri fel a gyógytorna fontosságát. A gyakorlatban is eljutnak hozzátok a sportolók? Vagy csak akkor, ha megtörtént a baj?
Még mindig nem elegen élnek a lehetőséggel! A gyógytornász nem baj, ha látja, mi zajlik az edzésen, milyen terhelést kap a sportoló, mert olyasmit is észrevesz, amit az edző szeme már megszokott. Ez a tapasztalás fontos lehet a későőbbi gyógytorna gyakorlatok kiválasztásában.
A szenior korú sportolóknál mennyiben látod a fontosságát, hogy a rendszeres edzések mellett gyógytornára járjanak?
Sok sportágban a mozgás nem szimmetrikus. A mindennapi, sokszor egyoldalú terhelések hosszútávon bizony nyomot hagynak a szervezetben. Az aszimmetrikus mozgások miatt, főként, ha egy szenior atlétáról van szó, kialakul egyfajta izom-erő eltérés. Az egyik oldalon erősebb, a másik oldalon gyengébb, bizonyos izmok rövidülnek, míg más izmok túlnyúlnak. Ezek az izomegyensúlybeli eltolódások pedig torzíthatják az ember egész anatómiáját. Ezt pedig muszáj korrigálni. Bizonyos izmokat nyújtani kell, míg más izmokat pedig erősíteni. Sok edző, atléta úgy gondolja, hogy évek óta edz, tudja mit kell csinálni, sajnálják az időt a gyógytornára.
Az ember nem látja saját magát, hogy miként végzi azt a bizonyos mozdulatot, gyakorlatot, amiből sok minden kiderül egy gyógytornász számára. Kell egy külső kontroll, egy külső objektív szem, aki kijavítja. Ez pedig nem más, mint a gyógytornász. Ez egy szakma. Lehet, hogy egy-egy sportolónak nagy rutinja van a sportban, és azt hiszi, hogy egyedül megoldja, de mi más szemmel nézzük, mást veszünk észre. Egy atléta, lehet, hogy nagyot ugrik, vagy csodásan érkezik gerelyével a dobóhelyzetbe, mégsem érzékeli, hogy egyébként helytelenül tartja magát.
Bizonyíthatóan állítom, hogy itt a Sportkórházban az általad irányított gyógytorna és persze egyéb kezelések hatására csökkent a fájdalmam, a gyulladás is megszűnt, és helyreállt – vagy majdnem az izomegyensúly is. De ami kézzelfogható, hogy a világbajnokságon az eredményeim javultak! De hogy-hogy?
Mert ezek a gyakorlatok úgy vannak felépítve, hogy korrigált, optimális, jó helyzetben erősítünk. Nincs lehetőség csalásra. Észrevesszük, ha valami nem jó. Például egy adott testhelyzetben egyáltalán nem mindegy, hogyan emeled meg a karod, vagy a lábad. Itt a gyógytornán az is kiderül, ha valamilyen más izomcsoport segít bele, például egy lábemelésbe. Ezt persze korrigáljuk, és egyből nehezebb lesz a feladat is!. Edzés közben, a dinamikus, gyors mozgás közben ez nem biztos, hogy kiderül. Nehéz észrevenni. De itt a gyógytornán, eleve úgy vannak felépítve a gyakorlatok, hogy a kiinduló helyzet, a kivitelezés, és a megtartások lassú végrehajtásában, minden mozdulat áttekinthető és ellenőrizhető. Nagyon örültem, hogy az edzések kihagyása ellenére, “csak” a gyógytornát végezve, javultak az eredményeid, például hármasugrásban.
A legtöbb atlétának a derekával vannak problémák. De hogy leegyszerűsítsem, függetlenül a napi edzésadagtól a mi korunkban mindig, mindenhol fáj, olykor alig bírunk kikelni az ágyból. Állandóan kenegetjük, borogatjuk, jegeljük. Vannak olyan szenior atléták, akik már felismerték a gyógytorna jótékony hatását, de mit üzensz azoknak, akik még körön kívül vannak?
Talán az emberek azt gondolják, hogy a mozgás kizárólag izomerősítésre szolgál. Más egy sportmozgás és más egy gyógytorna intenzitása. A gyógytornának nemcsak izomerősítő, hanem keringésjavító, fájdalomcsillapító hatása is van. Egy idő után a reggeli felkelés is kevésbé fog fájni. Ezt át kell élni. Amíg nem próbálta ki valaki, csak ismételgetni tudom magam. Erre nem elég egy alkalom, és önállóan sem jó csinálni. Két-három hetes kúra után viszont meg lesz az eredménye. Kell a külső kontroll, hogy ezt lassabban csináld, azt ne ide tedd, azt úgy tartsd, ne lógjon be a csípő, vagy korrigált helyzetben legyen a derék.
A mi közös munkánk alatt nagyon érezhető volt a sportmúltad, a tapasztalatod, hisz pontosan tudtad, hogy mivel jár a versenyszerű sport. Tudod, hogy mi fordulhat elő a pályán, mire kell vigyázni, és milyen tartóizmokat kell megerősíteni ahhoz a mozgásfolyamathoz, amely okozta a sérülésemet. Szerinted a gyógytornász számára az ilyenfajta tapasztalatokkal gazdagított szakértelem előny, vagy hátrány?
Én előnyként élem meg. Tudom, hogy milyen napi kettőt edzeni, hétvégén meg meccset játszani. Átérzem, ha a sportolónak fáj, és mégsem mondja. És azt is tudom, hogy mit jelent, amikor az utolsó 5 percben, se levegőd, sem erőd nincs, de ki kell tartani, mert hosszabbítás van, és nem magadért küzdesz, hanem egy csapatért. Persze ez nem azt jelenti, hogy az a gyógytornász, aki nem sportolt nem tudja hatékonyan elvégezni ugyanazt a munkát. Sportolókkal dolgozni egyébként élvezet, mert egyrészt felidézem ezt a sok jó élményt, másrészt, mivel jobb az izomtudatuk, gyorsabban gyógyulnak, mint az átlagemberek, akik nem sportoltak soha.
Általában igen szorult helyzetben jutunk el a gyógytornászhoz. Amikor már nagyon fáj, ne adj isten, a műtét is szóba jön, vagy már túl vagyunk rajta.
A sérülések esetén, operációt követően, de a műtét előtt is rendkívül hasznos a gyógytorna. Nagyon sokat számít a gyógyulás szempontjából, ha van lehetőség a műtét előtt gyógytornára. Műtét után az orvos tudja, hogy mikor léphet be a rehabilitációs szakaszba a gyógytorna. A kellő ideig nyugalomba helyezett ízület és izomzat terhelését szép fokozatosan újra fel kell építeni. Ilyenkor elengedhetetlen a gyógytorna.
Mit javasolsz a szenior atlétáknak, (35 évtől felfelé), mint gyógytornász?
A szervezetünk kopik, a regenerációs képességünk már nem olyan, mint fiatalkorunkban. Türelmesebb, hosszabb bemelegítés szükséges, edzés után és közben is több nyújtással, és egyre jobban odafigyelve a mozdulatokra. Előbb-utóbb mindenki találkozik a gyógytornával, nagyon ritka az olyan sportoló, aki 35 éves koráig nem sérül meg, utána pedig már mint kiegészítő tevékenységet be kell venniük a napirendjükbe. Minden szenior atlétának legyen pár olyan gyakorlata, amit felkelés után, vagy valamikor nap közben megcsinál.
A képen: Scheuring Györgyi gyógytornász