Függöny nélkül

Posted by

Serény Péter
De kár, hogy a képet kifelejtették a honi közlönyök…Ha jól láttam, a hazai lapokat csak a szöveges pengeváltás foglalkoztatta. Az, hogy miket össze nem írt az a brit nyikhaj (más lapokban: brit történész), és milyen szépen helyre tette (más lapokban: levelet írt a brit lap szerkesztőségének) Dr. Kovács Zoltán, a nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár. A szóban forgó újság a The Guardian, a szerző, kinek júniusi, Magyarországról szóló cikkére válaszol: Timothy Garton Ash, nemzetközileg ismert brit történész, Kelet-Európa-szakértő. https://www.theguardian.com/…/another-view-of-modern-hungary
A történteket, ki így, ki úgy ismerheti az általa kedvelt hazai források szájíze szerinti feldolgozásban. De azért akad itt, a sok ide-oda vágás részelemein túl, egy talán túlságosan szakmainak tetsző, ám valós kérdés. Az államtitkár úr a honi sajtószabadság általa ecsetelt teljességét illusztrálva, megjegyezte, hogy ő például magyar ellenzéki hírportálokról értesült arról, hogy mit írt Magyarországról a The Guardian szerzője. Nem vitatom, hogy így volt. Csak azt nem értem, hogy ezek szerint a magyar Miniszterelnökségen, közelebbről a nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár hivatalában nem szemlézi senki a világon számunkra fontos országokban (egyébiránt on-line is!) olvasható, és az említett országokban komolyan veendőnek tekintett lapokat? De ha, teszem azt, a Miniszterelnökség takarékoskodik, hogyan lehetséges, hogy a külföldi magyar diplomáciai képviseleteken naponta készített sajtószemlék nem jutnak el a nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár asztalára? Avagy ilyenek ma már nem is készülnek? A nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár a maga nemzetközi tájékozódásában valóban kénytelen volna magyar ellenzéki hírportálok esetleges közléseire hagyatkozni? Lehetséges, hogy falra hányt borsó lett volna Magyarország Miniszterelnökének a magyar nagykövetek itthoni eligazításán adott utasítása, hogy azonnal reagáljanak minden, az állomáshelyük médiájában napvilágot látott, szempontjai szerint sérelmesnek minősülő megállapításra? (Amihez, nyilván, szemlézni kell a médiát.)
Csupa, igazán fölösleges, „költői” kérdés. De van itt még egy apróság. A The Guardian, július 3-i on-line kiadásában olvasható volt Dr. Kovács Zoltán államtitkár levele. A sors kifürkészhetetlen akaratából, épp július 3-án jelent meg a nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár hivatalos (a kormány internetes oldalán rendszeresített) blogján, az ő Timothy Garton Ashnak írott válasza, melynek közlését az általa adott cím szerint a The Guardian visszautasította. http://abouthungary.hu/…/heres-my-response-to-timothy-gart…/
Vajon miért? Netán hosszúnak találta volna azt a (nem volt nehéz, a számítógép tud folyamatosan sorszámozni, könnyűszerrel megszámoltam:) 107 sort? Igaz, az eredeti írás ennél rövidebb volt, 90 sor (azt is megszámoltam). Utána lehet számolni: https://www.theguardian.com/…/viktor-orban-democracy-hungar…
Mindenesetre, a július 3-án a brit lapban a Dr. Kovács Zoltán aláírásával közölt levél pontosan 32 sor. Nem tudom, szokás-e a brit sajtóban azonos terjedelmű (helyreigazító célzatú) válaszcikkeket közölni. Idehaza úgy emlékszem, volt törekvés ilyenfajta sajtójogi újraszabályozásra, de ilyen – a sajtót ellehetetlenítő – gyakorlatról nem tudok. Csak arról, hogy bizonyos (hm… kormányközeli?) orgánumok olykor még bírósági helyreigazító határozatok közlését is megkísérlik megkerülni, vagy eldugott helyre tördelni. Hogy egy ténykiigazítónak szánt hozzászólásra az eredeti cikk egyharmadának terjedelmében adjon teret egy újság, adott esetben még gáláns gesztus is lehet. Én azonban őszintén sajnálom, hogy a The Guardian nem hozta a nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár 107 soros válaszát. Indokom: Dr. Kovács Zoltán válaszcikke (politikai, ideológiai felfogástól teljesen függetlenül) bármely Nyugaton élő angolul olvasóban a Pravda nevű hajdani szovjet kommunista pártközlöny megsemmisítőnek szánt „vitacikkeinek” hangvétel- és szemléletbeli emlékét ébresztheti fel. Ekként önnön cikkének kommentárja is. Az olvasó ugyan csak „egyet fizet”, de valójában „kettőt kap”.
Apropó: kommentár. Aki rákattint Dr. Kovács Zoltán blogjára, megítélheti, felér-e egy kommentárral a fotó, amit a „liberális és internacionalista” szerzőről illusztrációként a – hivatkozás szerint – a The Slovak Spectatorból átvett. Én nem tudom, hogy a The Guardian kommentárnak szánta-e azt a tavalyi választások idején, népviseletben, és nyíltan (a fülke függönyét nem használva) szavazó asszonyokról készült AFP fotót, mellyel a magyar államtitkár levelét illusztrálta; a levélben a választásokról is esik szó. A felvétel kitűnő, nincs benne semmi gonosz trükk. Nyilván az olvasó tehet róla, ha elgondolkozik az épp államtitkárilag megvédett magyar demokrácia állapotán, ha ilyen, állampárti rendszerekben egykor szokásos választási fényképet lát.
sp