Álomén (részlet)

Ferber Katalin
Matematika óra van, nem szeretem, ritkán értem, de igyekszem, nem lehetek rossz tanuló mert akkor senki nem áll szóba velem az osztályban, pedig nagyon szeretném ha lennének barátnőim, figyelek a matematika tanárra, de megint nem értek semmit, kopognak, Marika néni abbahagyja a magyarázatot, bejön egy rendőr, őt nem láttam amikor bevittek a rendőrkapitányságra, a rendőr Marika néni fülébe súg valamit, az osztály feléled, többen izgatottan sutyorognak a padtársukkal, Ferber, mondja Marika néni hangosan, a rendőr elvtárssal kell menned, visszajöhetek, kérdem zavartan, vidd csak magaddal a táskádat, nem biztos hogy visszaérsz az utolsó óra végéig, mondja Marika néni, kimegyek az osztályteremből, nincs messze a rendőrség, alig másfél sarok, csak elbeszélgetésre megyünk, mondja a rendőr elvtárs, mától kezdve rendszeresen elbeszélgetünk veled, hátha jobb belátásra térsz és abbahagyod a csavargást, a galerizást, a semmittevést, én gyanakodva méregetem, mit tud ez a rendőrelvtárs rólam, gondolom, de csendben maradok, mit fognak ezután gondolni rólam az osztályban ez jut eszembe, hiszen így is alig szól valaki hozzám a szünetben, most meg a rendőr visz el az iskolából, szégyenkezem, de magam sem értem miért, hiszen a rendőrök nem tudnak arról hogy én előled menekülök, mert a részegségeid épp oly elviselhetetlenek és kiszámíthatatlanok, mint a józan óráid,
Beérünk a rendőrkapitányságra és egy majdnem kedves, nekem szimpatikus rendőr beszélget el velem, te most gyermekvédelmi felügyelet alatt állsz mondja, mert nagyon kell vigyázni ezzel a csavargással, galerizással, könnyen lehetsz így bűnöző, én nem csináltam semmit, motyogom, de már potyognak a könnyeim, ez nem így van válaszolja a szimpatikus rendőr mosolyogva, édesanyád leadta körözésre a nevedet nálunk a fényképeddel együtt, s a fiókból elővesz egy fényképet, amit a Mosoly Album fotóstúdióban készítettek rólam néhány hónappal korábban, édesanyád elmondta nekünk hogy csavarogsz, hogy rossz társaságba keveredtél és ezért tőlünk kért segítséget, és én akkor arra gondolok hogy te már józanul is őrült vagy, képes voltál köröztetni a rendőrséggel, holott tudtad hogy a Hunyadi téren ültem esténként az ismerőseimmel, s ez volt a “bűncselekmény”, tudtam hogy emlékeztél arra, hogy a Hunyadi tér a kedvenc helyem volt, ott találtam egy kiscicát is a játszótéren haza is vittem, aztán gyorsan elajándékoztad valakinek, mert a cica is éhes volt, nemcsak mi, köröztettél a rendőrséggel, vagyis te az ellenségem lettél, erre gondoltam, a rendőrelvtárs arról beszélt, hogy veszélyben vagyok ezért a gyermekvédelmi felügyelet (akkori rövidítése GYIVI) vigyáz rám, majdnem elnevettem magam, mert a rendőrség védelme elég vicces volt nekem, nem értettem kitől és mitől fognak engem ők megvédeni, de azt már tudtam hogy megaláznak azzal hogy az óra közepén hívnak ki, amikor először történt ez, az osztálytársaim elfordultak tőlem, már a szünetben sem akartak velem semmiről beszélgetni, a napközis tanár arcán is megvetés ült ha rám nézett, pária lettem, csak akkor még nem ismertem ezt a szót sem.
Szóval bármilyen kedves volt velem ez a rendőrelvtárs, nem kérdezett semmit rólad, arról sem, hogy mi hogyan élünk, téged meghallgatott, engem fenyegetett, s mikor engedélyt adott arra, hogy hazamenjek, arra gondoltam, hogy ezek a felnőttek mind hülyék,
mert hiába mondanám el nekik hogy hogy mit művelsz minden nap magaddal és velem, a felnőttek a felnőtteknek hisznek, egy gyereknek soha,
még háromszor vittek be a rendőrségre, mindig az óra közepén hívtak ki az osztályteremből, azt hiszem soha addig nem szégyelltem magam ennyire, ez rosszabb volt mint az éjszakai sípolásod, rosszabb mint amikor részegen megvertél és rám zártad az ajtót, rosszabb mint az ideiglenes nevelőszüleim Pasaréten, pedig azok pedagógiai célokból kínoztak is,
hogy engem az óráról egyenruhás rendőr visz el, az mélyen megalázott, és tehetetlenséget, később csillapíthatatlan dühöt váltott ki belőlem, nem voltam még tizennégy éves, de akkor tanultam meg gyűlölni vadidegen embereket is, akkor kezdtem el figyelni indulattal és gyanakvással figyelni a felnőtteket, akkor vesztettem el a bizalmamat nemcsak irántad de mindenki iránt, már elmúltam negyven éves, de még mindig összerezzentem
ha rendőrt láttam és azonnal másfele indultam el,
a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság tett agresszívvé, s ez olyan súlyos teherként nehezedett rám, hogy gyakran meggörnyedtem tőle, de még nem tartok ott a krónikámban, hanem csak addig jutottam, hogy
nyolcadikos vagyok, már be kellett adni a továbbtanulási kérelmet, a Veress Pálné gimnáziumba jelentkeztem biológia szakra, a felvételire már nem emlékszem, de a pontszám alapján felvettek, aztán Gabi néni akart velem beszélni, osztályfőnöki óra után a nagyszünetben jött oda hozzám, Kati, hiába sikerült a felvételid nem vehetnek fel a biológia szakra a Veres Pálné gimnáziumba a biológia szakra, mondja nekem keserűen, többször is jöttek érted a rendőrök, és ez azt jelenti, hogy rendőri felügyelet alatt állsz, nem tanulhatsz tovább gimnáziumban, ez a törvény, teszi hozzá, akkor most mi lesz velem kérdezem, hadd beszéljek anyáddal, majd megpróbálok valamit tenni mert én tudom, hogy neked tovább kell tanulnod, kár lenne érted ha elkallódnál,
vedd komolyan hogy másod nincs, csak az eszed, másban nem bízhatsz, talán az segít neked, talán az megment, én is megpróbálok neked segíteni, de nem biztos hogy ez elegendő lesz a következő évekre,
Gabi nénivel másnap találkozunk a tanáriban, fogadó órája van,
te szokatlanul jókedvű vagy, fodrásznál is voltál, a szád kirúzsozva, az arcod gondosan bepúderezve, én nagyon izgulok, mert nem tudom mi lesz velem néhány hónap múlva, te mosolyogva javaslod Gabi néninek a javítóintézeti elhelyezésemet,én pedig legszívesebben bokán rúgnálak, mert félek és meggyőződésem most először, hogy te engem utálsz, meg akarsz tőlem szabadulni mindenáron, nem érdekel hogy nekem mi lenne a jó, hogy én mit szeretnék, attól a pillanattól kezdve ha jó napod volt, ha kedvesféle voltál hozzám, már azt sem hittem el,
Gabi néni elsápad, de te lelkesen bizonygatod neki hogy ez majd kijózanít, jobb belátásra bír, teljesen belelovalod magad ebbe az ötletbe,
Gabi néni csitít, jeles bizonyítvánnyal javítóintézet, kérdezi, ez elég bizarr, teszi hozzá, beszéltem egy volt kollégámmal, s talán sikerül Katit bejuttatni egy gimibe, a Varga Katalin Gimnázium ugyan közelebb van itt a hatodik kerületben, de oda nem hajlandók Katit felvenni magyarázza mindkettőnknek,
talán a a Markó utcában a Kossuth Zsuzsa gimnáziumban el tudom intézni hogy felvegyék,vannak ott ismerőseim és ők biztosan segítenek,
de ígérd meg, fordul Gabi néni hozzám, hogy jól viselkedsz, nem beszélsz vissza a tanároknak, jó tanuló leszel, mert ha nem, akkor rögvest kiraknak onnan mert megtehetik, te elhűlve hallgatod Gabi nénit, ő már mosolyog és megnyugtatásul hozzáteszi hogy nem kell aggódni, mert ha jól viselkedem és nem csinálok semmi rosszat akkor ebben a gimnáziumban fogok érettségizni,
te csalódott vagy, látom az arcodon, igyekszel ahogy mindig ezt leplezni, bűbájos mosollyal, mintha Gabi nénivel barátnők (vagy cinkosok) lennétek úgy viselkedsz vele pedig dühös vagy, megkapom én ezért még otthon a magamét tőled, ezt gondolom, de egy szót sem szólok, Gabi néni, hogy megnyugodj, megígéri nekünk, hogy felelősséget vállal értem a Kossuth Zsuzsa gimnáziumban,
szeretnék Gabi néni nyakába ugrani és sok puszit adni neki, de ezt sem teszem, bénult vagyok, mert érzem, hogy nagyon nehéz lesz nekem mostantól abban a gimiben, téged már nem veszlek komolyan hiszen a rendőrséggel köröztettél, vagyis mások előtt is az ellenségem lettél nem csak az odúnkban,
te persze elegánsan megköszönöd Gabi néninek a bizalmat. de sietve hozzáteszed, hogy mégis neked legyen igazad, hogy engem nem tud már megfékezni senki és semmi, végleg rossz gyerek lettem, nem is tudod hogy történhetett ez meg, hiszen te mindent megtettél azért hogy jó tanuló és rendes tisztességes ember legyen belőlem,
nem baj, válaszolja Gabi néni, Kati okos és jó tanuló, a többire majd megtanítja az élet, az majd alakítja, faragja, megfékezi…..