Posted by Ezt gondolják a sportolók
Frank Iván
Néhány hónapja elkezdtünk egy sorozatot, ami a szenior atléták helytállását, és az ehhez képest nem túl rózsás helyzetét igyekszik bemutatni. Sajnos úgy alakult, hogy egy kis időt ki kellett hagyni technikai okokból, de, ahogy megígértük, most folytatjuk. Hogy mindenki képben legyen, íme, az előzmények:
https://ujnepszabadsag.com/tag/frank-ivan/
https://ujnepszabadsag.com/2019/05/18/a-csodalatos-szeniorok/
https://ujnepszabadsag.com/2019/05/22/fokuszban-a-szenior-sport/
Ezúttal azt adjuk közre, amit a sportolók reagáltak a megjelentekre. Hamarosan megszólítjuk az illetékeseket.
Kőrösi István szenior atléta, hármasugró 65 éves világbajnok
Szép írás, néhány pontatlansággal és egy jó adag idealizmussal. Az a néhány ember, akinek a kapcsolatai révén sikerül támogatót szerezni, azok érthetően saját maguknak szereznek támogatást és nem a veterán mozgalomnak. A veterán mozgalom esetleg csak pályázati pénzt tudna szerezni, de ahhoz kellenének olyan emberek, akik értenek a pályázatíráshoz, ismerik a lehetőségeket és időt is tudnának rá szánni, De jelenleg ilyen embereket nem ismerek. Nagyon jó dolog, ha rengeteg ötlet, javaslat lát napvilágot, de sokkal hasznosabb lenne, ha az ötletadók effektív munkával segítenék az ötletük megvalósítását. Évek óta ez folyik, mindenki okos ötleteket ír le itt (hogy milyen segítőkész) de amikor rákérdez az ember, hogy mit tudna ebben segíteni, akkor neki nincs erre ideje, meg vidéken lakik, stb. Másnak, aki már évek óta ezért dolgozik, biztos korlátlan szabad ideje van, hogy még többet dolgozzon. A médiát pedig meg kell keresni, fel kell hívni őket, elküldeni egy versenykiírást, nyaggatni őket és akkor talán írnak rólunk. Kb.15 éve felhívtam a Duna TV-t, hogy lesz egy veterán OB, el is jöttek szívesen és fő műsoridőben le is adták a verseny beszámolóját. Pontosítanám azt is, hogy aki megnyeri az OB-t, a korosztályában, az még nem jelenti azt automatikusan, hogy ő válogatott és utazik egy világversenyre. EB-re, VB-re olyanok utaznak, akik rászánják a megtakarított pénzüket vagy szponzorálják (ennyiben helyes az írás) de ez nem azt jelenti, hogy valaki válogatott. Sajnos van egy-két olyan veterán, akinek az eredménye annyira gyenge, hogy úgy lesz tök utolsó egy világversenyen, hogy az utolsó előttitől is le van maradva jelentősen. Ez semmi képen nem tesz jót a magyarok hosszú idő alatt kivívott tiszteletének, senkinek nem esik jól, ha ezért kinevetik a magyarokat. A válogatottság évente egy alkalommal a 6 ország válogatott viadalon jöhet szóba, ahol valóban a 2 legjobb atléta lehet magyar válogatott, abszolút – életkortól független – teljesítménye alapján. Ezt a megtiszteltetést a pályán elért eredménnyel lehet kivívni, s nem azon múlik, hogy van-e rá az illetőnek pénze, pontosabban valamennyit erre is rá kell szánni, mert természetesen ezt sem támogatja senki, mindenki maga fizeti a saját költségeit. Viszont az érzés, hogy teljesült egy álma, válogatott lett a teljesítménye alapján, egy egymásért küzdő csapat tagja lehet, az bőven megéri azt 10-20.000 Ft-ot, ami még mindig csak töredéke egy tengerentúli VB költségeinek. Idén Zalaegerszegen lesz a verseny, így talán még ennyibe sem fog kerülne egyeseknek. Ami az ötleteket jelenti, nekem is van, de én ezt meg is valósítottam a 2 éve megszűnt Uri József emlékversenyeken. Azokon a versenyeken mindig volt a nézők, érdeklődők számára ingyenes verseny lehetőség pl. helyből távol és hármasugrásban, amit nagyon sok kisgyermek és a nagypapájuk vagy szüleik ki is használtak. Ez egyszerű mozgás, kicsi sérülésveszéllyel és nagyon népszerű volt, gyakran 10-15-en is kipróbálták. A veterán versenyek szervezőinek ajánlom figyelmébe, hátha a következő évben már ezek az emberek is bekapcsolódnak majd az edzésekbe, versenyekre.
Bodorkós Horváth Kata többszörös magyar bajnok, európai és világbajnoki ezüstérmes gyalogló
A szenior atlétika volt! …van! … lesz ??? Meddig??? Meddig tart a sportolók lelkesedése, kitartása, az alázat, a szeretet sportok királynője iránt? Meddig tart a biztos családi háttér és az anyagiak? Miért az érdektelenség a szövetség, vezetők részéről? Miért a nagy különbség az él-, profi-, para sportoló és a szenior sportoló között? Mikor kap erkölcsi, anyagi támogatást, elismerést, megbecsülést az idősek mozgása, a versenyeken elért eredmények? Meddig, miért, mikor? S mind ezek ellenére a magyar szenior versenyzők évek óta a Világ és Európa élvonalába tartoznak! Mi a titok? Szeretet, megszállottság, közérzet, egészség, megmérettetés, bizonyítás, siker, öröm, boldogság, büszkeség, barátság! De visszatérve a cikkhez: „ méltatlanul bánik vele a hazai média, és az idősebbek sportja nagyon kevés támogatásban részesül”
Úgy gondolom nem a média a felelős, természetesen sok múlik rajtuk is. Amíg a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) részéről ilyen óriási az érdektelenség a szenior atlétika iránt, elnökségünk állandóan falba ütközik, addig sok jóra nem számíthatunk! Volt néhány levélváltásom Gyulai Miklós úrral 2017 és 2018-ban is. Lehangoló, felháborító volt megnyilvánulása a szenior atlétikáról, az akkori Szenior Bizottság munkájáról! Az összes felelősséget áthárította rájuk! A madridi EB után többek között feltettem Gyulai úrnak a következő kérdést is: miért nincsenek a szeniorok megbecsülve, elismerve a MASZ részéről? Válaszleveléből egyértelműen kiderült, azt sem tudta, hogy versenyeztem/tünk! A szövetség egyik vezetője nincs tisztában az alá tartozó szenior versenyzők EB-VB versenyeiről, eredményeiről?! Mi ez, ha nem érdektelenség! Elszomorító! De menjünk még közelebb. Magyarországon tudomásom szerint 2 egyesület támogatja szenior atlétáit. Egyesületeinknek nem érdeke szenior versenyzőik támogatása, eredményeink után nem kapnak pontot, pénzt. Sokan már örülhetünk annak is, ha van hol edzeni és megtűrnek bennünket a pályákon! Azt azért el kell mondani, hogy az év végi megyei, városi karácsonyi ünnepségekre már egyre több szenior atléta kerül meghívásra. Ez viszont előre lépés!
Most visszatérve a médiára. Én azt tapasztalom, hogy sok megyében a helyi sajtóra nem lehet panasz. Ők leközlik helyi versenyzőik eredményeit, természetesen nekünk kell tájékoztatni őket. Rajtuk keresztül tudjuk magunkat eladni, a közvélemény figyelmét felkelteni. Az országos médiában az eredmények leközléséhez a tájékoztatás a MASZ feladata lenne. De tudjuk…
A TV, rádió tájékoztatása, meghívása versenyekre szintén ránk hárul, nem számíthatunk MASZ-ra. Ebben fejlődnünk kell! Ha velük sikerülne kialakítani egy állandó kapcsolatot, többször szerepelne műsoraikban a szenior sport, az talán előny lenne, több lenne a megbecsülés. Szerintem a médiával a kapcsolat felvétele a legnagyobb és legnehezebb feladata a mostani Szenior Bizottságnak! Ha sport eredményeink ismertebbek lennének, úgy gondolom, könnyebb lenne a támogatókat megnyerni, versenyekre szponzori támogatást szerezni! Rendkívüli, kiemelkedő sporteredmények, ritkaságszámba menő kiváló, különleges és értékes emberek is megtalálhatók a szenior sportolók között. Tiszteletre méltó példaképek lehetnek mindenki számára. Több érmet szereznek szenior atlétáink a világ és Európa versenyeken, mint a fiatalok! Többször szól a szenioroknak a magyar himnusz! Tehát eredmény van, csak nyilvánosságra kell hozni! Harapott a média 2015-ben a budapesti Fedett VB-n a 90 éven felüli versenyző hölgy világcsúcsaira. Nekünk, magyaroknak is van 90 éven felüli kiváló atlétánk. Ne mondja senki, hogy Ő és a többi korát meghazudtoló magyar szenior atléta nem lehet példa a fiatalok és idősek számára és ez nem érdekes!
„úri huncutság”
Ebben van igazság! Mint, ahogy Tarnóczi Éva is és Sátor Laci is mondta, a szenior atléták maguk állnak minden!!! költséget! Nevezés, utazás, szállás, étkezés egy-egy világversenyen több százezer Ft-ba kerül. Aki meg tudja fizetni, az részt vesz, aki nem, az itthon marad! Sajnos sok nagyon jó, eredményes atlétánk nem tudja vállalni ezeket a költségeket. Tehát, még több szép eredmény születhetne, ha a költségek nem vagy csak részben terhelné a sportolók pénztárcáját. De az egyesületek nem vagy csak néhány esetben segítenek, a MASZ… felejtős!
Ezek alapján tényleg „úri”, de aki csinálja, az nagyon komolyan veszi!
„városi, megyei szintű bajnokságokat szervezni? Mondjuk, az ottani önkormányzatok anyagi támogatásával, vagy valamelyik helyi nagyobb cég szponzorálásával. Nem ördögtől való, hogy ilyen cégek marketingjébe beleférne a szenior atlétika támogatása”
Az itt említett bajnokságokat, rendezvényeket megszervezni a 3 fős bizottság képtelen! Ez 10-15 évvel ezelőtt még esetleg elképzelhető lett volna atlétikában, nálunk Vas megyében volt is hasonló rendezvény. Amíg voltak városi, megyei bizottságok, addig ők meg tudták szervezni. De a MASZ megszűntette a Megyei Atlétikai Szövetségeket, a tulajdonukban lévő tárgyi, anyagi dolgokat bekebelezte. Ekkor tájt szűnt meg a Szenior Atléták önállósága is. A szerkesztő által említett versenyeket megszervezni, munka, edzés, család mellett lehetetlen és nem is várható el a Szenior Bizottság elnökségétől. Van 100-200 szenior atléta az ország különböző pontjain, nagyon szét vagyunk szóródva, a Bizottság munkáját is nagyon nehéz így segíteni.
„para sportolóknál már hagyomány: minden évben van egy nap, amikor országszerte versenyeket rendeznek számukra, amikről a média is beszámol, és ami már évek óta felkelti irántuk az érdeklődést. Nem kellene valami hasonlót kezdeményezni? Sőt! Nem lehetne egyszer, bevonva a sportszövetségeket, a sportújságírókat, rendezvényszervezőket, általában a médiát, az elkövetkezendő évek valamelyikében elhatározni, hogy abban az esztendőben országszerte mozogni hívjuk az idősebbeket, a szeniorokat? És azt mondani, hogy az az év a szenior sportolók éve? Hogy a kezdeményezést támogassa a Nemzeti Sportszövetség, a MASZ, és általában a sportszövetségek?”
Úgy gondolom nagyon jó a felvetés, bizonyára hasznos is lenne, de ez már olyan kezdeményezés, ami ilyen alacsony szinten nem megvalósítható! Ehhez állami, sportminiszteri kezdeményezésnek, döntésnek kell lennie. Ez nagyon nagy szervezést igényel és sok pénzt. Ilyen kéréssel a Szenior Bizottság esetleg a MASZ-hoz fordulhat, aki tudjuk… Tehát mindig odajutunk, amivel az elején indítottam: Meddig, miért, mikor?
Belházi János szenior atléta
Jó a felvezetés,de egy biztató vállveregetésnél nem kapunk többet. Jó, ahol az egyesület azért ad némi támogatást!
Takács Ferenc szenior atléta
Szeretjük és tudjuk csinálni azt, amit csinálunk! Sportolunk, versenyzünk a munka után! Van erőnk, ezt tenni! Büszkék vagyunk erre! Remèlem, az országunk is jobban megismer minket!
Bakonyi Levente szenior teniszező
Nem vagyok atléta, hanem egy 76 évét betöltött senior teniszező aki tökéletesen megértem a cikkben felvetett problémát! A 75+ évesek korosztályában a világranglistán 15. vagyok a 650 rangsorolt között! A versenyek – hasonlóan az ATP-s versenyekhez – kategorizálva vannak, és ezeken lehet világranglista pontokat szerezni. Jelenleg egy első kategóriás versenyen veszek részt Zadarban, mely egy hét időtartamú, és minden költség engem terhel, viszont a helyezésekért pénzdíj nem jár! Egy ilyen versenyen való részt vétel kifizetve az utazás, szállás, nevezés költségeit, minimum 350 Euró! A magas költségek és a nyugatiakhoz képest nevetséges nyugdíjam miatt évente 6-7 versenyen tudok indulni, és ebből 4 versenyt magyar honban rendeznek! Így természetesen a világranglistán nehéz konkurálni azokkal, akik évi 12-20 világversenyen képesek indulni! A szövetségtől még soha egyetlen fillér támogatást sem kaptam! De nem is a versenyeken való részt vétel a húzós, hanem a napi edzésekhez megteremteni a feltételeket. Nincs klub, amely pályalehetőséggel támogatna, a labda és egyéb felszerelést már nem is említve! A nyári teniszpálya bérlés óránként 1500 Ft, a téli ennek duplája! Miért csinálom ezek ellenére is? Mert korosztályom átlagához képest rendkívül fitt vagyok, és büszke vagyok arra is, hogy az Európa Bajnokságokon egy-egy egyéniben elért arannyal és ezüsttel és 2 db páros ezüstéremmel rendelkezem!
Salka József szenior atléta
Amig nincs olyan kapcsolat, mint pl. a paráknak, addig marad ez, a majdnem semmi. Mert minden a kiharcolt pénzről szól. Még a média is csak ott van jelen, hiába van akármilyen vezetés. Addig a szenior atlétika marad szabadidős, önerős sportként
Név nélkül:
Nehéz túllépni a hajdani jó eredményeken, de megéri a mostani öröm, a rendszeres edzések/ha nem sérült az ember/ a jó fizikai állapot,az új barátok, a versenyek izgalma és a reálisan értékelt eredmények. Van cél, van kedv és vannak ehhez segítő társak! Hajrá Szeniorok!
Wieland Ilona szenior atléta
Örömmel olvastam a riportot. Jó kezdeményezés különböző szemszögből megvilágítani a szenior atlétikát, mert talán valaki tényleg komolyan vesz majd bennünket!
A fotón Bodorkós Horváth Kata Pásztor Attila felvétele