Ócska kis automaták

Varga Zoltán
Átlagos kis nap volt.
Szóval nem történt semmi különös, hacsak az nem, hogy a parlamentben 131 nyomorult fideszes senkiházi úgy döntött, hogy itt az ideje végérvényesen eltaposni a magyar tudományt, kultúrát, gondolkozást, oktatást.
Semmi extra mondom! Csak sikerült végre az utolsó törékeny szalmaszálat is eltörni, megroppantani, ami valamelyest még kapaszkodót jelenthetett ebben az idestova tíz éve tartó őrületben, abban, hogy a tudomány, a gondolat, az eszme, nem csupán buta, üres jelszavak egy hibbant rendszer zászlaján.
Ezt a szalmaszálat most az egyszerűség kedvéért nevezzük Magyar Tudományos Akadémiának. Vége.
De hazudok! Nem ők döntöttek. Ők, a 131 gazember, csupán megnyomtak egy gombot. A fele azt sem tudja, melyiket és miért. Ez volt lerajzolva nekik, a reggel kiosztott kockás lapon. Ez volt a mai feladat. Megtették azt, amit egy majom fél banánért bármikor…Csííta…gombot nyom!…nesze banán, szaladj… de egy kutya is, nagyjából három nap trenírozás után…Cézár! Ül…fekszik…gomb….Jó kutya!…hopp falatka…hibátlanul elvégez.
Nem ők döntöttek. Ezek nem döntenek semmiről. Legfeljebb, ha arról, hogy aznap hány felest veretnek be arcba. Legfeljebb.
Ma a gondolatot próbálták kiirtani ezzel a gombnyomással. A szabad gondolatot, amitől rettegnek, mert azt nem lehet se megvenni, se korlátozni, se megszüntetni. Azt, amitől vitustáncot jár a K. Vezető.
Nem emberek, nem képviselők! 131 ócska automata. Egy beteg, eleve vesztes háború gátlástalan bádogemberei.
Egy beteg, eleve vesztes rendszer, 131 ócska, szerencsétlen automatája. Pfff!