Egyensúly

Székely Ferenc
Putyin elnök pontot tett az orosz ötödik generációs vadászbombázó régen húzódó történetének végére. Elrendelte, hogy a légierő rendeljen meg 76 darabot a Szu-57 típusból, és ezek 2028-ig álljanak hadrendbe.Az ügylet értéke 1000 milliárd rubel, bár még nem világos, hogy ebben a fegyverzet és az elektronika további fejlesztésének költségei is benne vannak-e. Feltehetően nem, pedig különösen az utóbbi terén még jócskán vannak tennivalók, hogy a gép harci képességei elérjék az amerikai F-35 színvonalát. /Az F-22 Raptorról nem is beszélve/
A fejlesztési program őse 1979-ben indult, és kalandos pályát járt be. Gyakran leállították, tervezőket és irodákat cseréltek, felpörgették, lehűtötték, külföldi partnert kerestek, majd szakítottak vele, aztán újraépítették a kapcsolatot (India). Több légierő főparancsnok állása is elszállt e 20 év alatt, például Bondarev vezérezredesé, aki bár kiváló és harci tapasztalattal is rendelkező katona, de nem volt képes a programot tovább lendíteni. Ő is elakadt az orosz állam és a privát tervezők, gyártók, fejlesztőintézetek, beszerzők, mindenféle beszállítók áttekinthetetlen szövevényében. Volt, hogy pénzügyi akadályok tornyosultak a program elé, de leginkább a technológia versenyképessége okozott problémát, például az utánégetők elrejtése, a lopakodó tulajdonságok (látható felület) vagy az integrált kötelékrepülés elektronikai feltételeiben. Ezek máig nem oldódtak meg teljesen, de menet közben lehet javítani rajtuk.
Nem volt ok tovább várni (tökölni), mert kizárólag ez a típus lehet alkalmas az orosz stratégiai igények kielégítésére, és persze az exportra, olyan országokba, akik nem kapnak amerikai csúcstechnológiát, mert politikailag megbízhatatlanok, vagy csak nincs elég pénzük rá, viszont szívesen fegyverkeznének. Az orosz gép piaci ára ugyanis mintegy fele az amerikainak. A hír azért jó, mert ezzel parányit javul a fegyverkezési egyensúly képe, ami erősen megbomlott az utóbbi 10-15 évben. Az integrált lopakodó kötelékek erősen befolyásolják a korábbi katonai stratégiákat, és nagyon nem mindegy, hogy ebben a versenyben a két meghatározó erő képes-e a másik felé visszatartó erőt felmutatni. Megbomlott egyensúly esetén növekszik a frusztráció, a más területeken alkalmazott agresszivitás (pl: a kíberhadviselésben), nagyobb teret kaphatnak a kalandorakciók és a megfontolatlan döntések, és az mindannyiunkra nézve veszélyes.