Posted by Serény Péter
Kis híján három évvel a két cikk megjelenése után, slapajként, ahogy a hírlapírás gyakornokait akkoriban nevezték, kerülhettem az Esti Hírlap szerkesztőségébe. Ott pedig éppen az eredeti cikk szerzője, a drága László Miklós vett a szárnyai alá, és vezetett be a hírszerkesztés rejtelmeibe. Nála olvastam először a Hyppolitok nélkül-t. Volt egy vaskos, keményfedelű, és nagyalakú füzete, amiben, minden második oldalon, de szabályos rendben, csirizzel beragasztva sorakoztak „összes művei”, köztük a Hyppolitok nélkül is. A csiriz átütött a papíron, mesterem előbb felolvasta, majd ideadta a füzetet, belelapozhattam. Micsoda szakmai tanfolyammal ért fel ez, az ő gyűjteménye!
Az esti lap dél körül került az utcákra, mi délután ültünk a parányi otthonában, a nevezetes (1945 előtt még Gestapo-központként is szolgáló), svábhegyi Majestic szállóból átalakított garzon-házban. Nem mondta, de éreztem, hogy a Hyppolittal mintegy jelezte: tud ám ő mást is, mint hosszú hírügynökségi nyersanyagokból két-három soros, szemet vonzó, „vastag betűs” (szakzsargonban: „fettelt”) kezdőszavas „sztorikat” gyártani. De hát most ez volt az „asztala”, a hírek átdiktálása (valóban diktálta a kőnyomatosban előtte fekvő szövegből, amit kihüvelyezett). Nem tudtam mire vélni, hogy akinek ilyen tolla van, miért csinálja ezt a „székláb-faragást”. Ő jóval idősebb volt nálam, bár lehet, hogy csak látszott annyival korosabbnak. Fekete hajába sok ősz szál vegyült már, nehezen lélegzett, patakokban gyöngyözött arcán a veríték, mint akinek a szíve egyfolytában rakoncátlankodik. Karja időnként váratlan mozdulatokat produkált, gondolom az idegei sem voltak már a régiek, ki tudja mi mindent élhetett át. Talán a megrendült egészségre utaló jelzés-halmaznak tudtam be különös átülését a Hyppolitok nélkül közírói csúcsáról a mínuszos hírek szerkesztőjének sámlijára. Bizonyára naiv voltam. De nem emlékszem rá, hogy beszélt-e nekem a – nyilván, a státuszával kapcsolatos minden kérdésre elve választ adó – „ellencikkről”.
Az én emlékezetem csak az ő igen erős írását őrizte meg. És elkezdtem keresni, mert rémlett, hogy László Miklós cikke, habár másképpen, mint az ötvenes évek második felében, valami módon ma is időszerűen csenghet. Múltkoriban véletlenül vettem észre, hogy az Arcanum immár az Esti Hírlapot is hozzáférhetővé varázsolta az adatbázisában, és valóban, némi próbálkozás után előjött a Hyppolitok nélkül. Csakhogy a Hyppolit gyakori előfordulása miatt a próbálkozás addig eredménytelen maradt, míg a közlés hónapját meg nem adtam. Sebaj, ebben az ismert keresőmotor majd segít! Hiú remény volt. Hiába adtam meg, hogy Hyppolitok nélkül, a legváltozatosabb helyesírással, csupa film és színházi vonatkozású cikk jelent meg a képernyőn, meg néhány Hyppolit névre keresztelt vállalkozás, sőt még a híres amerikai krimi-szerző magyarra fordított néhány műve is.
Már majdnem feladtam, és akkor… hurrá! Egy fura gépírású, alighanem a magyartól eltérő klaviatúrán bepötyögött „SZIGORÚAN TITKOS” jelzésű, angol és magyar nyelvű jelentésszövegben megtaláltam, amit kerestem. Beszámoló részlet volt „A Hypolit-ügy” alcímmel, az 1956 decemberében „KÁDÁR karácsonyi ajándékaként” indított Esti Hírlap nevű, „Független Politikai Napilapnak” már első hónapjában történt esetről. Eszerint, a lap születésénél bábáskodó pártbeli főemberek sajnálatos kisiklásként élték meg, hogy a manipulációs céllal megtervezett, ám a lazábbra fogott gyeplőn a közlés önállóságában túl messzire kalandozó lap szerkesztői, ha némiképp eldugott helyen is, mégis csak nem kívánatos gondolatokat ébresztő cikket közöltek. És ott volt a szerző neve, és a megjelenés pontos dátuma is. Plusz az a megjegyzés, hogy a lap szerkesztőit utasították: már a következő számban közöljenek egy cikket, amiben „helyre teszik” a Hyppolitok nélkül szerzője által írottakat. Ott állt az „ellencikk” megjelenésének dátuma, és a szerzőjének neve is. Pillanatok alatt megtaláltam mindkét hivatkozott cikket az Arcanum adatbázisában.
Hála a keresőmotorok atyjának, belebotlottam a második kordokumentum megszületésének (valószínűleg hiteles) históriájába is. Tanulságos olvasmányok, László Miklós eredeti cikkével egyetemben.
Illusztráció képernyőfotó az 1957 elején a magyar sajtó helyzetét az előző év októberétől február 4-ig leíró és elemző jelentésnek az OSA Archívum adatbázisában fellelhető, jól olvasható verzió „CONFIDENTIAL”, „Elolvasás után megsemmisítendő” jelzésű címoldaláról. FORRÁS: osaarchivum.org/digitalarchive/hedervary/7-33a-1-3.pdf
LÁSZLÓ MIKLÓS A MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKONBAN: László Miklós (Bp., 1923. febr. 25.-Bp., 1983. okt. 18.): újságíró, szerkesztő. Eredetileg könyvkereskedő segéd a Singer és Wolfner Könyvesboltban. Hírlapírói pályáját 1948-ban a Szabad Nép szerkesztőségében kezdte. 1949-ben a Friss Újság egyik vezető riportere. Később a belkereskedelmi min. sajtócsoportjának volt a munkatársa, szerk. a Belkereskedelem c. kéthetenként megjelenő lapot. 1956 dec.-ében az Esti Hírlap alapító tagja, riportere, hírszerkesztője, regények, színművek kritikusa. Ö alapította és vezette az Esti Hírlap tudományos rovatát a Hurka című egyhasábos kislexikont. Súlyos betegsége miatt vonult nyugdíjba (1980). FORRÁS: Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994) – https://adtplus.arcanum.hu/…/view/MagyarEletrajziLexikon_4/…