Mad Max

Varga Zoltán
Nézzék! Eddig talán buli volt egy őrült, beteg diktatúrában élni. Úgy voltam vele én is időnként – megjegyzem, egyre ritkábban – legalább lesz mit mesélni leendő unokáimnak. Hogy épített egy totál ketyós kisember magának vasutat, tett lóvá, gázolt le egy országot. Röhögtem, mert úgy voltam vele, az egész szürreális baromsággal, mint a másnapossággal – nem huhog, hogy a szemét alkoholista, hát ezért irkál vadakat. Életemben nem voltam másnapos, bocsika. Mondjuk restellem is kicsit, de nincs ember hiba nélkül.– szóval mint a másnapossággal. A másnapos ember is időnként lehányja magát kínjában, de semmi gond, mert másnapra kijózanodik.
Majd mi is jól kijózanodunk, így tízmillióan. Visszavesszük szépen a kisvasutat, a repcsiket, a várat, lófütty tudja mi mindent, az országot. Megcsinálja egy új Bacsó Péter az új Tanú című filmet a K. Vezető tündökléséről, röhögünk rajta nagyokat, miközben zabáljuk a pattogót, és böfögünk diszkréten a kólától. A Kedves Vezető közben 0-24-ben jár kanosszát a börtönkórház a cella küblije között, hiába a prosztata nagy úr, T. Istvánka nem közszereplő ugyanott sepregeti az udvart, a séta idején, és kéthavonta még beszélőre is mehet. Eddig oké! Minden visszazökken, mégha recsegve is, a normális kerékvágába.
Csak ott a gond, hogy a Kedves Vezető volt olyan kedves és a héten gondoskodott róla, hogy nem csak ő fog beledögleni az őrületébe, hanem mi, a kölykeink, meg az unokák is!
A K. Vezető, született O. Viktor, csípőből elutasította a klímaegyezmény aláírását!
Nem értik! Megismétlem!
Valaki, akinek ezelőtt tíz évvel is valami nagyon zárt intézet, nagyon csendes, nagyon rácsos, nagyon nyugodt kis szobácskájában kellett volna malmozással pergetnie végtelen idejét.
Valaki, egy senki, aki elfoglalt egy országot, majd uralkodása, és őrülete kilencedik évében úgy döntött, ideje megnéznie a barom focimeccsei mellett, hogy néz ki, ha az országot felperzseli a klímakatasztrófa.
Élőben látni, hogy önti el a szélsőséges időjárás miatt hol az ár, hol a forróság a Kárpát-medencét, hogy pusztulnak el az állatok, majd az emberek, és lesz az egész kurva földünk egy nyomorult kiégett posztapokaliptikus Mad Max film valóságos díszlete, benne élőhalott zombiseregekkel, és éhező gyerekekkel!
NEM ÉRTIK!?? Egy őrült, orosz rulettet játszik a csurig töltött pisztollyal úgy, hogy a mi, a gyerekeink, az unokáink halántékához szorítva húzgálja a ravaszt!
Ez az ember egy szóra hivatkozva utasította el röhögve a klímaegyezmény aláírását. Ez a szó: rezsicsökkentés!
A SOHA NEM LÉTEZŐ, HAZUG, REZSICSÖKKENTÉSRE HIVATKOZVA FOGUNK MEGDÖGLENI MIND!
Nem értik?! Nemcsak én, a szemét ellenzéki. Nemcsak Gyurcsány, Timmermans, Weber, Sargentini, Soros, Kálmán Olga, a libsik, a komcsik.
Maguk is! Azok is, akik besárgulva ájuldoznak az áhítattól, egy futóbolond lábai előtt. Maguk ugyanúgy beledöglenek a klímakatasztrófába, néhány év múlva, mint mi!
Nem értik?! Ez nem a távoli jövő, ez az őrjítő jelen!
Rezsicsökkentés? Az kell maguknak?
Téényleg!? Jövőre negyven fok lesz basszameg, azt követően meg örülnénk, ha csupán annyi lenne.
A K. Vezető meg hibbant vigyorral a képén éppen most lépett az őrülete új dimenziójába, miközben diadalittasan jelenti be, hogy győzött a rezsicsökkentés! Megint. Hurrá!
De nem baj! Találkozunk a pokolban, tisztelt nagyérdemű, és erről nem ez a szerencsétlen beteg ember tehet, hanem maguk! A besárgultak! Azt kérem, hozzák magukkal a saját kis háziáldásukat, rajta természetesen a K. Vezető képével, tudjam darabra, kinek köszönhetjük a sorsunkat!
Gratulálok a rezsicsökkentéshez!
Utóirat: Aki pedig még nem látta, nézze meg sürgősen a Mad Max filmet. Ismerkedjen kicsit a közös jövőnkkel!