Posted by Gaál Péter
Aki mindent egyedül talál ki, annak biztos, hogy nincs igaza.
(közmondás)
Már, ha az “igaza van” azt jelenti, hogy az emberek VÉLEKEDÉSE SZERINT igaza van. Akkor se pontos persze, tudniillik arra is rájöhet, ami az általánosan elfogadott nézet. Hogy ő is ÚGY VÉLI. Hamvas (tőlem megszokott) modorában: végül is mindegy. De volt miről írni egy teljesen felesleges szombat reggeli posztot. Különben pedig, ahogy mostanában látom, úgyis a természetfotók a slágerek, különös tekintettel a minden rendű-rangú virágokra. Azoknál az élesség se számít. Robert Capa modorában: kissé elmosódva. De hát Capa is hazudott, mint a vízfolyás, például a normandiai partraszállásban való személyes részvételéről, a fényképezésre (is) fókuszálva. Jó, lehet úgy is mondani, hogy “jól menedzselte magát”. Egész életében azt tette, miért pont Normandia maradt volna ki, a fő attrakció?
Szóval, a politika már unalmas, Kálmán Olgától és Karácsony Gergőtől az én minden lében kanál Cskádár barátomig, ezt meg is értem. Nekem is unalmas, de öt perc alatt lehet írni róla valamit, amikor már másra nincs idő. Nem arról van szó, hogy nem aktuális, arról se, hogy nem felháborító, de kérem, harminchét fokban ilyen sz.rságokkal foglalkozni! Rengetegen mással se tudnak, én tudok, aztán meg tegnap is megkaptam, hogy Kasszandra vagyok, a megvetett jóslatok prominense, azoké a jóslatoké, melyeket mindenki elereszt a füle mellett. És aztán? Lásd a fenti közmondást. Majd megdicsőülünk a végén, a velem együtt borsót falra hányókkal. Itt már csak arra kell vigyázni, hogy megelőzze valami más, valami olyan, mint a Harry Potter, vagy akár az Ulysses, nem baj az se, ha a kutya nem tudja végigolvasni, csak jókat írjanak róla. Divatos kritikusok írjanak róla jókat. Véleményvezérek. Influ… Influenszerek. Huhh, leírtam. Többet nem fogom. Ugyanolyan fertőző, mintha az volna, ami szintén az első öt betűvel kezdődik. Tömény sznobizmus. A “szép magas homloka van” külföldi szavakba öntött szobra. Celeb akarok lenni, hehe. Vagy látványpék, ami ugyanaz a jelenség, magyarul.
Ha én celeb volnék, száz egeret fognék. Ott ült tegnap az a három outsider a kamerák előtt, egyik se ért hozzá, amire jelentkezett – jelölték, jelölődött, ő meg elvállalta, bevállalta, megfontolta és meggondolta, baj nem lehet belőle, ez nem a befutásról szól, hanem a plusz körök futásáról kvázi rivaldafényben, a vesszőről senki nem vesz tudomást -, nem baj, ez is mindegy, Schwarzenegger se kormányzóként kezdte, de még színészként se, egyikből se sült ki semmi jó, viszont…
…ő ma is Schwarzenegger, aki még a hátba rúgásból is képes valami szívet melengetőt kihozni. Hetvenévesen, kisfiús mosollyal, mintha még mindig majdnem százkilencven centiméter volna, öt százalék körüli testzsírral, pacemaker nélkül százhúsz kiló tiszta izom, pedig már rég nem, és azok a csigolyák…
Azok a csigolyák senkit nem zavarnak. Mindenki akkorát hazudik, amekkorát nem szégyell. Capa elmehet a sóhivatalba. A néző – az ellenzéki néző – üdvözülve latolgat, hogy egy kellene, de három van, mit három, annyi, mint égen a csillag, bár csak Cskádár barátom ment oda hőbörögni, mint Moldova kettő, vissza a jó öreg gulyáskommunizmust, le a bulinegyeddel. Minek is az élet a városban, minek a színek, minek a bevétel, majdcsak visszatér a Szovjetunió is, a KGST, na, ott – amíg volt – nem volt Brexit, vagy exit, már csak Putyin nosztalgiáját kellene felsrófolni, ne aggódjanak, van neki, elég, ha a legfrissebb hírekre pillantanak Ukrajnából. Aztán a baráti hadseregekkel majd mi is bevonulunk, ezúttal talán Romániáéval is, mint kedves kameráddal, volt már ilyen a történelemben, no persze, a végén másként sült el. Charles Manson akkor még csak fontolgatta, van nekünk most híres színésznőnk, aki várandós? Vagy várandós lesz, ha már Kasszandra vagyok? Elrettentő példának, hogy milyen is az a kapitalizmus, ellentétben velünk, akiknek be kellett érnünk Soóssal és Richter Ricsivel.
Önök csak nézegessék nyugodtan a virágképeket, ígérem, lesz még bőven, huszonharmadikán megyek vissza Bugaluba, napi húsz kilométer, kutyák, vaddisznók, most már a medve is – megérkezett, mondta Feri bácsi, ott látták a háztól pár méterre a Balaton falu felé vezető dombokon, le is fényképezték -, szúnyogok, változatosságnak Szilváson a konditerem, srégen szemben Dénes barátom kuckója, pardon rétesháza, benne a rétes, vagy van, vagy nincs, de azért finom, nekem, a napi sajt-töpörtyű-keksz-alma-Sportszelet menü mellett mindenképpen. Ha nincs az embernek belső látása, akkor ezektől úgy beszűkülne, mint Cicciolina egy rosszul sikerült hüvelyműtét után. Ha nincs benne elég tér. Akkor b…hatná a meditációit. A semmire ugyan minek rápihenni. Ugyan ki nem talál semmit egyedül, így mindig igaza lesz. Maga lesz az eleven kritika, a tömeg reprezentánsa. És a semmi, kérem, adott. Ez Magyarország, szerelmem, Budapest. Vagy szerelmem, Bükkmogyorósd.
Végül is, ugye, mindegy.