Posted by Ez a hetvenöt év előtti nap nincs megjelölve a gyakori hivatalos megemlékezések naptárában. Pedig volt az a nap. Amikor a nagy tengelyhatalmi szövetséges által megszállt magyar fővárosban bezúzták a „zsidó könyveket”. Igaz, 11 év késéssel, és tényleges máglyák nélkül. Ám a lényeget, a tiltott, mert a hivatalos (fajvédő) szellemtől idegen gondolat és betű tiltásának és megsemmisítésének tekintetében, hűségesen követte Dr. Joseph Göbbels birodalmi propagandaminiszter 1933. májusi forgatókönyvét. A budafoki papírmalomnál az első, „jegyzékbe vett” kötetet vitéz Kolosváry Borcsa Mihály hajította a zúzó masina kürtőjébe. Őt szemelte ki a sajtó, a rádió, lap- és könyvkiadás kormánybiztosának* Sztójay Döme, hosszú évek óta berlini követ, akit Horthy Miklós kormányzó a megszállás első hetében a kormányfői posztra állított. Az új kormánybiztos eredeti, fajvédő felfogása másfél évtizede ismert volt, elannyira, hogy a „zsidókérdés magyarországi megoldását” hosszú ideje szorgalmazta. Mi több, évekkel a megszállás előtt (!) , 1938. december végén, a „megoldás” menetét lassúnak érzékelő Imrédy Béla, akkori miniszterelnök ezért állította éppen őt (az elődöt áthelyezve), miniszteri biztosként a Sajtókamara megszervezésének élére, hogy felgyorsítsa az időszaki kiadványok (napilapok, stb.), s velük együtt a kiadóvállalatok állományának faji/megbízhatósági szűrését (korabeli kifejezéssel, „zsidótlanítását”).
Most pedig, lássuk az események idején afféle közlönynek tekintett Pesti Hírlap beszámolóját arról, a nevezetes 1944. évi június 16-ról:
Pesti Hírlap, 1944. június 17. 4. oldal. Cím: Félmillió zsidókönyv megsemmisítése. Alcím: Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár dobta az első könyvet a zúzómalomba. Részlet az államtitkár- kormánybiztos ott elhangzott beszédéből:
„Amikor a március 19-iki események bekövetkeztek, első kötelességemnek tartottam, hogy a mérgező zsidó betűt kiküszöböljem a magyar irodalomból. {A német megszállást hivatalosan a ráutaló dátummal jelezték – A szerk.). Én vállaltam a könyvégető liberális oldalról annyiszor elítélt, barbárnak minősített szerepét, mert ezt az irodalmat ki kell tépni a magyar szellemi életből. Az ide érkezett könyvek szétzúzása az első lépés, és első felvonásként körülbelül 500.000 fog megsemmisülni. Ezzel a ténnyel együtt komoly nemzetgazdasági feladatot is teljesítenek, amikor újra nyersanyaggá válnak, papírrá a magyar szellemi élet nyersanyagává. {…} Természetesen ez az első lépés még nem jelent befejezést. Az első alkalommal kiadott jegyzékben** mintegy 120 magyarországi és 35 külföldi zsidó írók {sic!} műveit foglaltuk le megsemmisítés céljából. Az akciónak ezt az első részét követik az újabb sorozatok. A magyar szellemi életnek tökéletesen meg kell tisztulnia, s ezért elvárjuk, hogy minden magyar ember beszolgáltassa a könyvtárában levő zsidó munkákat, vagy a gyűjtőhelyekre vagy a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézetbe. Végül nem mulaszthatom el ebből az alkalomból megemlékezni két nagy magyar szellemiségről, akik sohasem szűntek meg hangoztatni a kíméletlen harcot a zsidósággal, a zsidóság szellemi befolyásával szemben: Prohászka Ottokárra és Gömbös Gyulára emlékezünk, amikor a tisztítás nagy munkáját ma elkezdettük.”
Az idézet után a Pesti Hírlap tudósítása így zárul: „Az államtitkár-kormánybiztos, Gáspár Jenő, a Sajtókamara igazgatója, Dulin Elek miniszterelnökségi min. tanácsos, Kurt Brunhoff, a budapesti német követség sajtóattaséja és még sokan mások nagy érdeklődéssel nézték végig a gyártelepet.”
*A kinevezés közzététele: 1944. április 14. Az érintett által szerkesztett Függetlenség nevű napilapban az első oldal teljes szélességében, főcímben, a részletekkel a 3. oldalon. „ A m. kir. minisztérium dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselőt, az Országos Magyar Sajtókamara elnökét, a sajtóval kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság, valamint a könyvkiadással összefüggő kérdések m. kir. kormánybiztosává kinevezte. A Kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály országgyűlési képviselőnek, az Országos Magyar Sajtókamara elnökének, a sajtóval kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság, valamint a könyvkiadással összefüggő kérdések m. kir. kormánybiztosának az államtitkári címet adományozta. Az erről szóló legfelsőbb kéziratot a hivatalos lap szombati száma közli.” {Dátumszerűen azonos a fenti közlés 1944. április14. szombati megjelenésével – A szerk.}
**A jegyzéket A lista címmel az Újnépszabadság ismerteti: „1. számú jegyzéke a zsidó szerzőknek, akiknek műveit a közforgalomból kivonatunk.[1944. június 16.]” A lista, betűrendben olvasható itt:https://ujnepszabadsag.com/2019/06/06/a-lista/
Illusztráció: „Én vállaltam a könyvégető liberális oldalról annyiszor elítélt, barbárnak minősített szerepét…” Kolosváry-Borcsa Mihály beszél a zúzógép indításakor. Képkivágás képernyőfotóból. FORRÁS: MAGYAR VILÁGHÍRADÓ 1062. (1944. június)
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5748
Képernyőfotó: A kormánybiztosi kinevezés a Függetlenség napilap címoldalán. FORRÁS: Arcanum Digitális Tudománytárhttps://adtplus.arcanum.hu/hu/ Ugyanott olvastuk az összeállításunkban idézett egykorú kiadványokat.
ADALÉK: Pesti Hírlap 1944. május 23. 5. oldal. Cím: „Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály rádióbeszéde a magyar szellemi élet megtisztításáról. Bevezető szöveg: „Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár-kormánybiztos május 21-én a Világnézeti Akadémia sorozatában a magyar rádióban előadást tartott „A magyar szellemi élet megtisztításáról” címmel.” Ebben „a szegedi ellenforradalom óta eltelt huszonötödik évet, a zsidótörvények ötödik esztendejét” (!), mint „a világnézeti és politikai kétértelműség nyomasztó korszakát” jellemezte. Mondván, annak „vetett véget az új magyar kormány megalakulása. {Ez a Sztójay-kormány 1944. március 22. – 1944. auguztus 29. – A szerk.}. A sajtóügyi kormánybiztosságnak széleskörű felhatalmazásával megadatott a mód annak a programnak teljes megvalósítására, amelynek organikus kezdete volt még az Imrédy Béla kormánya által 1938 végén a 410, közötte 230 zsidó sajtótermék betiltásával megindított laprevízió.”
A több hasábos, szó szerinti közlésben Kolosváry-Borcsa Mihály emlékeztetett arra, hogy: „pontosan egy évvel ezelőtt tettem közzé könyvemet a zsidókérdés magyarországi irodalmáról, és összegyűjtve szörnyű csoportba a problémával foglalkozó irodalom bibliográfiai anyagát, és a magyarországi zsidó írók névsorát, bevezető tanulmányomban felállítottam a következő követeléseket” .
E követelések között szerepel, például: „A közkönyvtárakból (az iskolai és egyesületi könyvtárakból is) a zsidó szerzők művei eltávolítandók. Zsidó művek csak a tudományos kutatás részére, a nagyközönség számára hozzá nem férhető módon őrzendők meg. Úgy ezek, mint az esetleg még könyvárusi forgalomban meghagyott zsidó munkák már külső címlapjukon feltűnő módon, hatóságilag megjelölendők: ’Zsidó könyv!’” „ A könyvkiadás és a nyomdaipar százszázalékosan megtisztítandó a zsidóságtól.”
Serény Péter
Kik voltak az írók, akiknek művei a „szörnyű csoportba” tartoztak? Elolvasható az Újnépszabadság A lista című dokumentumában.