Posted by Hacsa (Arcanum.blog)
Trianon első szabad évfordulója – 1990
A Fidesz mélységes ellenérzéssel figyeli azon szervezetek tevékenységét, amelyek Trianon tragikus évfordulója ürügyén olcsó népszerűségre igyekeznek szert tenni. Az általuk szervezett különféle demonstrációk és megnyilvánulások: 1. Sértik a határokon túli magyarok érdekét. 2. Semmibe veszik a kisebbségi sorban élő magyarok politikai szervezeteinek kinyilvánított kívánságát.” Ezt a nyilatkozatot adta ki 1990. június 2-án a Fidesz III. Kongresszusa. (Népszabadság, 2011. január 15.)Két nappal később az Országgyűlésben a Fidesz által rossz szemmel nézett „megnyilvánulás” történt: „Szabad György megbízott parlamenti elnök váratlanul felszólította hétfőn a parlamentet: emlékezzen néma felállással Trianon 70. évfordulójára.
– Na, menjünk! – csattant fel a következő pillanatban Orbán Viktor Fidesz-frakcióvezető, amire a fiatal demokraták ki is vonultak. Orbán ismét hihetetlen gyorsaságáról tett tanúbizonyságot: mielőtt működésbe hozta volna reflexeit, amelyek a gondosan belénk oltott minta szerint talpra ugrásra késztetnek, ha álljunk fel! vezényszót hallunk, előbb szépen végiggondolta: minek.” (Beszélő, 1990. június 9.)
Ezzel a fotóval illusztrálta a Népszava (1990. június 5.) az Országgyűlésben történteket.
A Beszélő vezércikkben méltatta Orbán helyzetfelismerő képességét, és sajnálkozott, hogy a nagyobbik liberális párt nem követte a jó példát: „A szabad demokraták esetében sajnos a reflexek voltak a gyorsabbak. Később Fodor Gábor már diplomatikusabbnak mutatkozott: felszólalásakor azzal magyarázta a tiltakozást, hogy a házelnök nem egyeztetett a pártokkal a néma felállásról. Holott ennél nyilvánvalóan többről van szó: gesztusról, amelyet – ha akarjuk, ha nem – szomszédaink is értékelni fognak. A néma felállás gyászt fejez ki: azt, hogy amiről emlékezünk, sehogy se akarjuk megszokni. Folytassuk? Szabad György elnök igazán megszokhatná már, hogy a fenséges nép legfőbb testületének elnöki pulpitusán ül, és nem a hazafias nevelési tervet hajtja végre egy osztályfőnöki órán.” (Beszélő, 1990. jún. 9.)
Miután a koronás címer a „Szent Koronával” szimbolikusan a Trianon óta más országokhoz tartozó területeket is tartalmazza, Bauer Tamás a címerről szóló vita kapcsán emlékeztetett az Országgyűlésben történtekre pár héttel később: „Ma, amikor ez az Országgyűlés egyperces felállással emlékezik Trianonra, nem különböztetve meg a magyarlakta területek elszakadását általában a történelmi Magyarország felbomlásától; amikor a hat parlamenti part olyan nyilatkozatot fogad el az ügyben, amely hangsúlyosan a határok erőszakos módosítását zárja ki, megengedve a határok nem erőszakos módosítását (mint ahogy a bécsi döntések is erőszakos cselekmény nélkül változtatták meg a határokat); akkor a koronás címer visszaállítása ugyanezen parlament által már nem is félreérthető, hanem félreérthetetlen üzenet lenne. Ennek pedig éppen a határon túli magyarság inná meg a levét.” (Beszélő, 1990. június 30.)
A T. Házat felállító Szabad György mb. házelnök az orrába kapaszkodva hallgatja Kónya Imrét, az MDF frakcióvezetőjét. (Népszava, 1990. június 5.)
Eörsi István a Sütő Andrást brutálisan összeverő marosvásárhelyi román nacionálcsőcselékre utalva a Beszélő vezércikkénél sokkal erőteljesebben ítéli el a szabad demokrata frakciót, amiért nem viselkedtek olyan tökösen, mint Orbán Viktor és csapata: „A trianoni szerződés hetvenedik évfordulóján az MDF legszabadabb demokratája, aki minden elődjénél dialektikusabban valósítja meg a bőbeszédűség és a semmitmondás egységét, váratlanul Talpra magyar!-t vezényelt a parlamentben. Noha könnyű belátni, hogy az efféle üres gesztusok Romániában és Szlovákiában csak fokozzák a magyarellenes bizalmatlanságot, a gyűlöletet, és emiatt a következő alkalommal sem honatyáink szemét nyomja majd ki a csőcselék, a szabad demokrata nebulók mind egy szálig talpra pattantak az Országházban. Vajon miért? Mert nem akadt olyan SZDSZ-es vezető, aki — Orbán Viktorhoz hasonlóan — ellenkező utasítást adott volna. Meggyőződésével egybecsengő parancs híján számos képviselő meggyőződése ellenére cselekedett. Ez volt a pártfétis szívósságának legcsüggesztőbb bizonyítéka az utóbbi időben.” (Népszabadság, 1990. június 15.)
Az erdélyi magyarság nevében Szőcs Géza, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének főtitkára (húsz évvel később a második Orbán-kormány államtitkára) igazolta vissza a Fidesz, a Beszélő, Bauer Tamás és Eörsi István álláspontját: „A trianoni béke igazságtalanságát vagy érvényét vitatni most teljesen felesleges. Mi, erdélyi magyarok nem a határok megváltoztatásáért, hanem magyarságunk megőrzésének a jogáért harcolunk.” (Népszabadság, 1990. június 26.)
Szőcs Géza (jobboldalt), Tóth Károly (baloldalt), Ara-Kovács Attila (középen) az Ellenpontok, az erdélyi szamizdat folyóirat szerkesztői Budapesten 1987-ben. (Beszélő, 1990. december 22.)
A brazíliai székhelyű Erdélyi Világszövetség más hasonló szervezetekkel együtt Trianoni Emléknapot hirdetett június 3-ra Erdélybe, hogy a határon átözönlő magyarországi magyarok ott követeljék Trianon revízióját. Szőcs egykori szamizdatos szerkesztőtársa,, Ara-Kovács Attila “méltatta” ezt a kezdeményezést, mely “az erdélyi magyarság helyzetén ugyan semmit sem lendít, ugyanakkor feledtetni képes mégis a világgal a
Marosvásárhelyen, a Vatra Romaneasca kezdeményezte pogromok
képeit, s hasonlatos színben tüntet majd fel minket – a méltánylandó világfigyelem színe előtt -, mint a romániai visszaélések elkövetőit.
Mi több – minthogy így a magyar fél is beszáll a játékba -, jogosnak elismert nemzeti sérelmeink
visszazuhannak oda, ahonnan az utóbbi időben épp csak hogy kivétettek: a balkáni civódások közé, melyeket – ki ne tudná – igazándiból oktalanság komolyan venni.” (Beszélő, 1900. június 9.)
Az Erdélyi Világszövetség terveinek ellenzői a szervezet autentikus szakvéleménye szerint Orbán Viktortól Ara-Kovács Attilán és Eörsi Istvánon keresztül Szőcs Gézáig nem is voltak magyarok, bizonyára azért, mert nem úgy fájt nekik Trianon, ahogy a brazíliai úriember szerint annak fájnia kell: „A brazíliai székhelyű Erdélyi Világszövetség nevében hétfőn azzal vádolták meg a magyar újságíróknak és az országgyűlési képviselőknek egy közelebbről meg nem jelölt csoportját, hogy dezinformációs kampányt folytat azok ellen, akik a trianoni békeszerződések revízióját követelik. Zolcsák István, a szervezet külügyekben illetékes szóvivője szerint ‘Bukarestből ellenőrzik és irányítják a magyar állami hírközlési eszközöket’. A közlemény egyebek között támadja Szőcs Géza romániai magyar költőt, és azt állítja, hogy a Romániai Magyarok Demokrata Szövetsége vezetőségének ‘magyar szárnyát’ ‘a román állam tervei szerint nemcsak Romániában, de Magyarországon is megfélemlítik’.” (Magyar Nemzet, 1990. június 26.)
Az erdélyi Trianon Emléknap az erdélyi idegenszívű álmagyarok közkívánatára elmaradt. Magyarországon azonban megtartották az irredenta felvonulást június 4-én.
Címkép: Benczúr Gyula rajza