Pacal zsírral

Bogdansky György
A NER számomra legjellemzőbb pillanata az a médiatörténeti esemény volt, amikor egy tévé stúdiójában a kissé molett, és már nem fiatal műsorvezető mély depresszióban megkérdezte a súlyosan elhízott politikust, hogy aszongya:
– Te mivel eszed a pacalt?
– Zsírral – jött rögtön a nem kevésbé lehangolt válasz.
Azt gondolom, hogy nagyon sok elképesztő disznóság, ami a mai diktatúrában történik, ugyanarra a receptre megy, mint amikor a huszadik század folyamán két ízben is hatalomra került a csőcselék, 1944-ben, és 1948-ban.
Nagyon mélyről – stílszerűen: zsigerből – jövő gyűlölete mindazoknak, akik tudnak késsel-villával enni, tör fel ilyenkor a hatalomra jutott páriákból.
Nem minden a számítás, a nyerészkedés, a tudatos rombolás – sokszor csak a kontrollálatlan ressentiment hajtja ezeket az embereket, akik tudják, hogy a “jobb emberek”, a műveltek, a jó családból valók, a művészek, a tudósok lenézik, sokszor valóban megvetik őket.
És korántsem csak a mi csőcselékünk volt, maradt, és lesz ilyen, de ugyanebben a műfajban lép színre például egy bizonyos Trump nevű fickó is – kicsit nagyobb léptékben. És mit se számít, hogy ő már milliárdosnak született …