Iván Gizella
Akkor beszéljünk az MSZP-ről. Arról a pártról, amelyik mindent elszúrt, amit lehetett. Arról a pártról, amelyik nem képes felismerni az idők szavát. S hiába van köztük több tisztességes, harcos, dolgozó ember is, ők csak arra jók, hogy gürizzenek, de beleszólásuk nincs a nagyok dolgába.
Mert a nagyok, akik persze csak azt hiszik magukról, hogy azok, még mindig a pénzember bűvöletében álmodoznak. Azt hitték, azt hiszik, ha hallgatnak rá és ha elnöknek is az emberüket teszik meg, minden simábban megy majd.
Hát nem. A pénzember a háttérben a kormányzó párt szekerét tolja már rég. Vagyis első perctől kezdve. Még a Simicska időkben kiegyeztek, így tudott életben maradni és csendes milliárdossá válni a háttérben. A pénzember valódi célja nem a párt életben tartása volt, hanem bedarálása. Sikerült.
Az emberek nem hülyék. Ez kiderült a választáson. Igaz, még a nagy ráébredés odébb van, de valami elkezdődött.
De hogy nem látták, hogy nem érezték ezt a pártban?
Hiába volt itt az összefogás, vagyis inkább látszat összekapaszkodás, lehetett tudni, a gyengeséget ilyen előadásokkal nem lehet legyőzni.
Most fel lehetne sorolni, mit kellett volna tenniük, de teljesen felesleges. Az MSZP-nek vége.
Sajnos egyelőre úgy tűnik, ezt nem hajlandó beismerni.
Egy ilyen bukás után képes az elnök azt mondani, hogy tovább kell dolgozni és nem mond le, akkor nem érdemes rájuk több szót vesztegetni. Persze ha ezt az tagság másként látja, akkor van kiút. Talán.