A győzelem éjszakája

Varga Zoltán
Naaa, mit szólnak?
Gondoltam, csak megnézem már, milyen egy diadalmas hadvezér, egy hamisítatlan, vagány felcsúti koki- és sallerkirály a győzelem éjszakáján.
Erre mit látok? A kamerák valami temetési szertartást közvetítenek. Középen egy kétségbeesett fószer, lehet ez az első temetése, vagy közeli hozzátartozója az elhunyt, nem tudom. Mélyről, torokból kezdi a liturgiát, ideges.
Sírós arccal – urnás temetés lesz? Tudja valaki? – elrecsegi a mindent elsöprő, korszakos győzelmet. Köszönöm, tizenhárom mandátum, megint köszönöm, hátukon vitték….mit pubi? Mit? Az ukrán bérszavazókat, vagy mi a leprát?…. snitt, a párálló szeműek tapsolnak, nemtom, biztos az elhunyt rokonai, megint snitt, győztek, Európa, bevándorlás, snitt. Himnusz. Állítólag az volt. Szerintem kizárt, abban nincs kánon. A kutyám Pepe ott vonyít a lábamnál, nem bírja az ilyen agyatlan gajdolást.
Vége! Ennyi. Kiünnepeltük magunkat. Úgy látom nagy a szükség, menni kell inni. Sokat, hogy ne sírjunk bánatunkban. Mert győztünk. Megint. Nagyon.
Pont úgy nézett is ki. Pont úgy! Mint aki halkan belelépett.
Milyen győzelem ember? Annyi pénzből, amit elhazudtatok a kampányban, meg az azt megelőző egy évben, fel lehetett volna számolni az óceánok műanyagszennyezését, és bónuszként még fél Afrika is jóllakott volna!
Heló! Ne őrüljünk már meg teljesen. Az észak-koreai elvtársak ennyi pénzből olyan választásokat kalapáltak volna össze, ahol a sajátbejáratú, aktuális futóbolondjuk 120%-os szavazataránnyal győzött volna az elkövetkező száz évben, zsinórban!
Látták? Így néznek ki a győztesek? Ne röhögtessenek! Bukás volt ez, tizenhárom mandátum ide, vagy oda. Egy ordenáré nagy bukás! De ne legyek gonosz.
Egy mandátum plusz! Oké! Meg milliónyi szavazó egyhetes macska mínusz. ( Igen, mert nekik most nyílt ki a szemük), Ennyien léptek meg a Kubatov-gárda, a személyes mozgósítás, a fenyegetés ellenére is a szektából, egy év alatt.
Európa szintén minusz.
Egy mandátumot nyert, Európát, a hatalmat, a befolyást és ráadásnak egymillió hívet meg bukott.
A tizenhárom képviselőjével meg kitörölheti a szemét!
Persze ellődörögnek majd Brüsszelbe, az Európa Parlament WC-je meg a büfé között. Dajcstomi végre teljesen hajléktalanra szippanthatja magát, a delegáció meg darabonként hízhat még egy mázsát. Hiába, na! A brüsszeli lét veszélyes. És ennyi.
Hurrá! Győztünk! Hol a zsepim?
A K. Vezetőnek sikerült túljárnia a saját eszén. vége. Finito! A xenofóbok, ők szemérmesen bevándorlás-ellenesnek hívják, nem törtek át, Európa nem nácult be. Pech!
A Néppártnak meg egyenesen nagy pörsenések nőnek a hátán az ilyen Orbán-féléktől. Ez meg katasztrófa.
A kedves Vezető győzött. Ennyi volt! Nix lóvé, nix hatalom, nix befolyás, nix Európa.
Egyedül az ugribugri maradt a tizenhárom narancsbuktásnak.
HURRÁ! GYŐZTEK!
Utóirat: Azt most ne is boncolgassuk, hogy a DK, Gyurcsány, azok az egyetlenek, akiknek csupán említésétől is ugrik százat a vérnyomása, és aki miatt olyan száraz a szája, mint a tapló. Gyurcsány, akinek nagyjából a könyökéig ér, hogy verné meg az isten a kun-fajta felcsúti géneket, az minden kormányzati, titkosszolgálati mókolás ellenére is, jön felfele, mint a talajvíz. Megállíthatatlanul.
Hagyjuk is, erről végképp ne beszéljünk, mert különben tényleg dráma lesz narancsparton.