Az a hülye, aki kattint

Iván Gizella
Drága Győző, Valér, Hedvig, Mária, Dezső, Károly Melinda, Csenge! Nos ti, akik nem egészen egy hét alatt számtalan ajánlattal kerestetek meg engem, közlöm veletek, egyikőtök sem tudott lázba hozni semmivel.
Csak az érdekelne nagyon, hogy lehettem annyira hülye, hogy valamire rákattintottam, aminek folyományaként megkaptalak benneteket. De biztos ezt érdemlem. A folyamatos zaklatást. Meg azt is jó lenne tudni, hogy szabadulhatnék meg tőletek nagyon gyorsan. Ja meg azt is szeretném megtudni, honnan tudjátok az email címemet? Mert tőlem nem, az biztos.
Mielőtt elküldelek benneteket egy melegebb éghajlatra, szeretném veletek tudatni, hogy nem karcos a járgányom, nincs szükségem polírozóra, s hogy nem sárgák a fogaim, és nem csak vágyom a jelenleginél szebb mosolyra.
S hogy mit szólnék egy füvesítő csomaghoz? Semmit, de kedves Dalma a függőszék sem érdekel, amit immár ki tudja hanyadszor kínálsz fel nekem kéretlenül, és erőszakosan.
S azt is szeretném a tudomásotokra hozni ti pernahajderek, hogy a napszemüvegem pont jó, nem látok sötéten általában semmit, de az utat meg végképp nem.
Igen, kedves Mária, szeretnék pihenni, de nem a lebegő székeden, amit oly vehemensen ajánlgatsz nekem immár tizedszer. Mert hiába iratkozom le arról a fránya emailről amit küldtök nekem, másnap új néven új ajánlattal jelentek meg. És Hedvig drága, nincs horpadás a kocsimon. De ha a tiéden van, menj vele szerelőhöz. Én meg zaklatásért szívesen feljelentenélek a bíróságon. De annyit nem ér, nekem drágább az időm.
Különben meg kedves erőszakoskodók, menjetek mind a fenébe.