Posted by Rodolfo, azaz Gács Rezső (1911–87) magyar bűvész, érdemes és kiváló művész ötezernél több trükköt ismert. Karrierje mesébe illően kezdődött: megmentette egy fuldokló kínai gyöngyárus életét, a férfi cserébe bűvésztrükköt tanított neki… Még hetvenévesen is a tükör előtt gyakorolt: utolsó fellépése 1986. január 13-án volt a pesti Mikroszkóp Színpadon; egy év múltán elhunyt…
A maga korában itthon mindenki által ismert és közkedvelt, egyben jó fél évszázadon át megkérdőjelezhetetlenül világhírű, ma pedig már bizonyosan halhatatlan bűvész születésének 108. évfordulóján, május 16-án méltán nyílik Rodolfo-kiállítás Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban (III., Korona tér 3.) – a Kecskeméti Katona József Múzeum Szórakaténusz Játékmúzeumával és Műhelyével közösen. A Rodolfo legendás mondását idéző „Vigyázat, csalok!” című kiállítás szeptember 3-ig lesz látogatható, A megnyitót Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, parodista, szinkronszínész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja mondja – aki nem mellékesen az örök Rodolfót apósaként tiszteli. És akiről azt vallja: „Ő volt ,a’ Rodolfo. Sokan énekelnek jól, de nem mind lesz Pavarotti. A bűvészetben viszont nincs másik Rodolfo. Olyan talentummal áldotta meg őt a jó isten, amilyen százévente közülünk talán csak egynek jut. Aki személyiség. Akinek a neve etalon.”
Gyakran látok videókat, illuzionista mágiát – mai technikával. Ügyesek, de…Mindig jobban szerettem a Rodolfo-féle kézügyesség-bűvészetet, mint a technika látványos mágusait, beleérte a zseniálisan varázsló David Copperfieldet is. Talán azért, amit erről maga a halhatatlan bűvész-művész mondott: „A bűvész nem varázsló”. De nem utolsó sorban egy feledhetetlen személyes élményért is. Most már bevallhatom, hiszen minden értelemben elévült: egyszer, Bécsből hazafelé jövet, másokéval együtt az én schillingjeimet is belelopta Hegyeshalomnál a vonaton egy vámos zsebébe, majd miután az elhitte, hogy senkinél nincs valuta (nem is volt!), ugyanonnan visszabűvészkedte a pénzünket. Ez igazi művészet volt, felsőfokon! Hogyan bírtuk ki röhögés nélkül? Mert egy zabszem sem fért a volna fenekünkbe, annyira tartottunk attól, hogy lebukunk!
Ami a mostani kiállítást illeti: Rodolfo hagyatéka az örökösök, a Gálvölgyi-házaspár jóvoltából, Jánoska Antal neves játékkártya-gyűjtő révén Kecskemétre került, a Szórakaténusz Játékmúzeumba. A múzeum Kulturális Örökség kategória „varázsdobozában” ez olvasható róla: „Rodolfo világhírű bűvész teljes szakmai hagyatéka. Plakát- és egyéb kisnyomtatvány-gyűjtemények, kártyagyűjtemények, bűvészkellékek, képek, dokumentumok. Ezerdarabos szakkönyvgyűjteménye 1956-tól őriz ritkaságokat. Több szempontból is ritka gyűjteményről van szó, amely közel 3000 tételből áll.”
A mostani kiállítást is – mások mellett – egy lelkes muzeológusnő, Fekete Anetta hozta össze a hagyatékból. Az „is” ezúttal azt jelenti, hogy a múlt években a kiállítás anyaga végig vándorolta fél Magyarországot, Szegedtől Salgótarjánig.
Rodolfo valódi legenda, hivatalosan is érdemes, kiváló művész a rangja. Ne feledjük: sokan voltak akkoriban kiváló bűvészek, mégis mára Rodolfo nevére emlékezünk leginkább, mert szorgalmával, tehetségével úgy küzdötte fel magát a világ legjobb bűvészmesterei közé, hogy mindig idehaza élt és működésének legfőbb színhelyei is hazájához kötötték. Más megfogalmazásban: könnyebb, egyenesebb és – nem mellékesen – sokkal jövedelmezőbb út vezetett volna számára külföldről a világhír felé, de ő a legnehezebbet választotta: itthonról lett világhírű, pedig sorsa és pályája súlyos történelmi korszakokon ívelt át.
Rodolfo tudása a tanítványaiban tovább él: Ungár Anikó például mindmáig „pótapaként” emlegeti.
Május 16-a joggal „A magyar bűvészet napja”. Rodolfo születésének évfordulóját nem csak a ma is itthon és a határokon kívül egyaránt szépen hódító szakma tekinti 2013 óta a magyar bűvészet ünnepnapjának. Méltán élvezi programok sorát ilyenkor a nagyközönség.
Forrás: infovilag.hu