Posted by Serény Péter
KIS MAGÁN KULTURÁLIS AJÁNLÓ
Egy japán nem fog csak úgy meghívni, ne izgulj, náluk ez nem megy ukmukfuk. Megvan a módja, meg a hagyománya. Az ám, a világ 21. századi ultramodern kütyü-fejlesztő-gyártó bajnoka változatlanul őrzi az ősi tradícióit. Hiszed, nem hiszed: az utca hétköznapi embere is, jelesebbi alkalmakkor kimonóba bújik, és elvonul, magában elmélkedni. Gondolnád-e , hogy az igét a szerint választják meg, melyik igealak megtisztelőbb a megtisztelendő személy számára. Féltucatnyi módja van csak ebből a szempontból a – mondjuk így: – igeragozásuknak. A Klubrádió szokásos pénteki Ötösében, Gálvölgyi János ezúttal az eleven mindentudóval: dr. Vihar Judittal beszélgetett. Szerencsés választás volt, mert a művész-házigazda civilben rajongója a felkelő nap országának, így valóban mindent megkérdezett vendégétől, amit csak a műsoridő terjedelme megengedett. Az eredeti nyelvből nagyszerű írókat fordító Japán-szerelmes Japán-szakértő pedig szívesen válaszolt. Arra a személyes vonatkozásra is, hogy találkozott-e a csaknem két évtizede, egyébiránt történelmünkben első ízben hazánkba látogató japán császárral. (Igen, és nem tudott hová lenni, mikor az uralkodó, a mostaninak elődje, ugyanabban az igemódban válaszolt a szavaira, melyet a magyar műfordító, nyelvésztanárnő a legmagasabb rangú személyek iránti tisztelet kifejezésére, a rendkívüli eseményre készülőben, külön hosszasan gyakorolt.) Jómagam véletlenül hallgattam bele épp ebbe a csevegésbe, nem büszkélkedhetem azzal, hogy valami különleges érdeklődés lobogna bennem a mesés Kelet távoli világa iránt. És mégis: lebilincselt, amit hallottam, annyira beavató volt e két más-más módon beavatott, a tájékozottan kérdező és a tárgyáért rajongó szakértő beszélgetése. Civilizációról, históriáról, szokásokról, köznapokról: életről. Valami nagyon másról, és mégis nagyon hasonlóról. Itt hallgatható meg: https://www.klubradio.hu/archivum/otos-galvolgyi-janossal-201919-heti-adas-3277
Na és: Megérthetsz egy félig vietnami, félig francia nyelvű színielőadást?
A japán fejezetet stílusosan záró Lennon-dal után, a 46-ik perctől, ugyanott, ha már a távoli Kelet, a színikritikus Bóta Gábor, rengeteg egyéb érdekes újdonság és nézni való mellett egy Kelet és Nyugat sajátságos találkozásáról szóló párizsi előadásról mesélt Gálvölgyi Jánosnak. A ritka érdekesség számomra (is) az volt, hogy a vietnami-francia vegyes lakodalom és francia közegének igencsak vegyes reagálását középpontjába állító darabot a francia közreműködők mellett számos vietnami származású színművész játssza, és itt az ugrópont: utóbbiak végig az anyanyelvükön beszélnek. És ez a félig francia, félig vietnami nyelvű előadás: működik – tanúsította Bóta Gábor. Amiről nekem eszembe jutott egy régi história. A Ljubimov-korszak Taganka színházába készülő kritikusnak, M.G.P.-nek felajánlotta a lap akkori moszkvai tudósítója, hogy majd tolmácsol neki. Mire M.G.P. csak ennyit válaszolt: „Köszönöm. Nem kell tolmács. SZÍNHÁZUL tudok.” Alighanem ugyanez az effektus működött a Bóta Gábor által említett párizsi előadáson. Ha olyan a darab, ha olyan a játék, a publikum, köszöni, ÉRT SZÍNHÁZUL, még ha a fele-részt idegen nyelven elhangzó szövegből egy kukkot sem.