Posted by Nádudvari Anna
Bizony, otromba kis fémmasinák utaznak tőlünk, szám szerint huszonhárman, az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennáléra. Ám nem fizikai valójukban, hanem számítógépes grafikán ábrázolva. Május 11-én, szombati napon nyílik majd a Biennálé, az ünnepélyes megnyitóra akkor kerül sor, de a Magyar Pavilon, benne az idei kiállító, Waliczky Tamás munkáival már 9-én kinyitja kapuit. A kiállítás címe kissé zavarba ejtő: Képzelt kamerák.
Kicsoda Waliczky Tamás? Az anyag kiküldését megelőző sajtótájékoztatón, a Ludwig Múzeum Üvegtermében személyesen is találkozhattunk vele, holott lehet, hogy Hong Kongból érkezett éppen. Az is lehet, hogy nem. Mivel nemcsak a City University of Hong Kong egyetemi tanára, de címzetes egyetemi tanár a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is.
1959-ben született Budapesten. 1983-ban kezdett dolgozni számítógéppel, 1989-ben jelent meg A számítógépes művészet kiáltványa című dolgozata. Ismerik őt szerte a világban, de még inkább a munkáit, számos újmédia-művészet programjáról ismert híres intézményben dolgozott, nemzetközi kiállításokon vett részt, nemzetközi díjakat nyert.
– Hogy mit látunk, attól függ, hogy milyen kultúrában élünk – mondta a sajtótájékoztatón. – Úgy nőttem fel, hogy a házunk tele volt fényképezőgépekkel.
Céljává vált, hogy a háromdimenziós valóságot kétdimenziós felületté alakítsa. Amiben eltért azoktól, akik szintén ezt tűzték ki célul: ő számítógéppel kezdett dolgozni. Azt vallja, azzal egészen pontosan megtervezhetjük mindazt, amit csak akarunk.
Ő maga határozta meg „otromba kis fémmasinák”-ként a most Velencébe utazó munkáit. Kedvesen, humorral, szeretettel nevezte így elképzelt, komputeres grafikaként megalkotott, kétdimenziós fényképezőgépeit. A címek tárgyilagosak: Sztereó kamera, Kamera absztrakt filmhez, Spirál kamera, Panoráma kamera, Ortografikus kamera, Tükör kamera, Mikrolencse kamera… Beszédesekké akkor válhatnak, ha a néző, kiállításlátogató gondolataiban tovább folytatja a tárgyalkotó művész nagyon funkcionális, steril alkotásainak életét.
– Szeretem ezeket a munkákat – mondta végezetül –, lehetőséget adnak arra, hogy a képzőművészeti és a technikai tudásomat használjam, anélkül, hogy érzelmekbe vagy személyes dolgokba bonyolódnék. Kellemes, személytelen műfaj: fémmasinákat jelenítek meg. Élvezem a készítést, a részletességet, az anyaggal való bánást, a kompozíciót. Csodálattal tölt el, hogy mi, emberek képesek vagyunk otromba kis fémmasinákat gyártani, olyanokat, amelyek kifejezik az érzéseinket, ugyanakkor leképezik véleményünket a világról.
Részlet a kiállítás katalógusából
»Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítása a vizuális érzékelés tágas lehetőségeiről és azok megjelenítéseiről szól. Az újmédia terén komoly nemzetközi eredményeket elért művész visszatérő témája az emberi látás leképezése. A kiállítás címe arra a 23 darab fantáziakamerára utal, melyeket Waliczky 2016 óta tervez. A digitális technikával tervezett, de analóg elven működő optikai szerkezetei más-más vizuális nyelven szimulálják és képezik le a világot. A 23 mechanikus fantáziakamerája – melyek akár létezhetnének is – a kiterjesztett valóság futurisztikusan analóg megjelenítésének mesterpéldái. Kamerái és optikai eszközei a látás és az ábrázolás kulturális és technikai meghatározottságára, manipulálhatóságára hívják fel a figyelmet.«
Valamennyi mű eredeti mérete 100×100 cm; közlésük a művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából lett lehetséges (Forrás: Ludwig Múzeum)
Képek:
Ortografikus kamera (címkép), Waliczky Tamás, Swivel kamera
Az Olvass Bele! kultúrakirakat anyaga