Posted by Serény Péter
Mármint az Országos Bírói Hivatal elnöknője, meg a Magyar Országgyűlés elnöke, hogy csak úgy az állam, avagy a Szent Korona (de nem ám a köztársaság) nevében ítélkezzenek-e a bírák, meg aztán, hogy kifélék-mifélék is legyenek, kérem tisztelettel. (Úgyis ők fogják megmondani…) Ja, meg, hogy mi volna úgy istenigazában a jogállam, akár németül, vagy amerikaiul mondják… Elvégre, a véleménynyilvánítás szabadsága megilleti őket éppúgy, mint azokat, akik (ments Isten!) nem az ő szavukat isszák. Hacsak, és ez nem vicc: kötelezővé nem teszik, hogy ők legyenek az Egyetlen Tiszta Forrás. Pontosabban: amíg NEM TEHETIK kötelezővé. Arra pedig: hol a garancia? Mindenkit ezennel megkövetve: abban a szőrszálban, amit most hasogatni méltóztatnak. (Lehet, hogy pont ezért?)
Egy ismert (egyébiránt keresztény és konzervatív) férfiút idézek, aki „ember voltunknak mindennél elborzasztóbb megmutatkozásával” szembesült. Azzal, hogy „mit képes ember elkövetni, hogy mire vetemedhetünk”. Igen, általában beszél emberről, és többes szám első személyben: „mi emberek”, „mire vetemedhetünk”. Nem vonja ki magát az elképzelhető tettesek (tenger) sokaságából. Egy vallásos mű olvastán ébredt gondolatait osztja meg hallgatóságával. Mészárlásról beszél; ez alkalommal a német nemzetiszocialista embergyilkoló gépezetről, de érvényesen szintúgy a sztálinista terror-masinériára. És azt mondja, amit mindenki tud, és mégsem jut soha eszünkbe: habár a mészárlásokat beteg és gonosz emberek vezényelték, „e beteg és gonosz vezetőkhöz olyan emberek csatlakoztak, olyan emberek voltak a követőik, akiket családszeretőnek ismertek, alkalom adtán egy tányér levest vittek a beteg szomszédjuknak, templomba jártak, és adakoztak.”
Igen, mondja, a legborzasztóbb az, hogy a szörnyű kínzásokat és gyilkosságokat „rendes emberek” követték el. Akik „nem érezték úgy, hogy valami gaztettet követnek el. Meggyőzték magukat, hogy ők helyesen cselekszenek, hogy azt tették, amit tenniük kell. Ilyen az ember.” A rémületes tanulság: „éppen ember mivoltunk tesz képessé, mi több, fogékonnyá arra, hogy feladjuk önnön, belső erkölcsi vezérlőnket, s átruházzuk azt egy csoportra, ahol túszul ejtheti a gonoszság.” Megfélemlítéssel is, ámde azzal is, „Hogy szinte mindenről meg tudjuk győzni magunkat.” Szembesít azzal: „mennyire parttalan tud lenni bennünk az önáltatás, és vele együtt az erkölcsi önfeladás.” Ilyenek vagyunk „mi mind, emberek”
Nem foglalkozik elméletekkel, amerikai lévén, gyakorlatias választ ad. Ne hagyjuk, hogy bárki, bármilyen hatalmat kénye-kedvére használhasson. Legyen „kereszt-ellenőrzés”, szakszerűbben „a hatalmi ágak szétválasztása”, összegezően: „jogállamiság”, a dolgok nyilvánosságával: „eleven sajtószabadsággal”. Aki szőrszálhasogató, visszakérdezne, és akkor szerinte mi például a „jogállamiság” meghatározása, annak kellő tisztelettel és kötelező szerénységgel ajánlom figyelmébe, hogy az idézett (egyébiránt keresztény és konzervatív) férfiú azt mondta: mindezeket a „kereszt-ellenőrzéseket” jó lesz óvni, mert – „egyszer még a megmenekülésünket köszönhetjük nekik”. Azt hiszem itt testi valónkra gondolt, de érthetjük az elkárhozástól való megmenekülésre is.
A fenti idézetek egy James Comey nevezetű úrtól származnak. (Az említett beszéd elmondásakor ő volt az FBI, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda igazgatója. Az eredeti szöveg megtalálható az FBI honlapján.https://www.fbi.gov/…/holocaust-remembrance-week-refusing-t… )
Kép: James Comey hivatalos képe