Serény Péter
Tessék fellapozni! De ne azt nézzék, ami írva vagyon…
Hallgatom a magas bírói hivatal vezetőjének beszédét, a hangfelvétel és a dikció tiszta, de amikor emlékeztetőnek lejegyeznék pár sort, a golyóstollam elmarad a szövegfolyam sodrától. Sebaj, ahol a szónok épp Magyarország Alaptörvényét idézi, megvan a mankó: a hivatalos alkotmányszöveg. Kikeresem a megfelelő mondatokat, kijelölöm, számítógépre másolom, aztán elkalandozó figyelemmel kezdek más helyeken is bele-beleolvasni az Alaptörvény szövegébe. Viszonylag tájékozott, hírfogyasztó nagykorú magyar állampolgárként dereng ugyan valami, hogy különböző ellenzéki politikusok felemlítették, mintha a még csupán hatályának első évtizedében járó
normaszövegen máris túlságosan sok, napi politikai szükségletekhez igazodónak vélt módosítás történt volna. De hát nincs az a laikus, aki naponta tanulmányozná azt, ami ott írva vagyon. Így aztán, a magam érintetlen kíváncsiságával görgetve fel-le a hivatalos elektronikus publikáció oldalain, elcsodálkoztam, hogy mennyi – nem, nem „aktualizálásra” termett, hanem: – időszerűnek tűnő, habár korántsem ilyen szándékkal az Alaptörvénybe foglalt, kötelező érvényűnek tetsző kinyilatkoztatással találkoztam.
Itt van mindjárt az elején az Alapvetés. Ennek B) cikke így kezdődik: „(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” A következő cikk pedig – mintha az előbbit nekem magyarázná: –„ C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”
Lapozgatok tovább. Új fejezet: Szabadság és Felelősség. Ilyenekre bukkanok: „IX. cikk. (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.” „ X. cikk (1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. (2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. (3) Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás
és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza.”
Ha én jogász volnék… De nincs dr. előnevem, és ügyvédi, bírói vizsgám sincs. Szimpla, anyanyelvén értő magyar ember vagyok. Ebbéli minőségemben jut eszembe, ha én (mindegy, milyen pártállású)országgyűlési képviselő volnék, csak megkérdezném, miként feleltethető meg a fentebb idézett Alaptörvénybe foglaltakkal: ad: Alapvetés B) cikk (1) bekezdés „demokratikus jogállam” és (2) bekezdés „a magyar állam a
hatalom megosztásának elvén alapszik”, és eközben Magyarország kormányfője és más hivatalos képviselői idejétmúltnak minősítik a hazával egyébiránt szövetséges államok (liberális) parlamenti berendezkedését, mely épp a B) cikk idézett bekezdései szerint működik; ad: Szabadság és Felelősség fejezet IX. cikk (4) bekezdés: „A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére”. És eközben Magyarország kormányfője és más hivatalos képviselői tudatosan belegázolnak általuk nem kedvelt, nemzetközileg ismert tényezők (urak és hölgyek) emberi méltóságába – igaz, ők külföldiek, a megszorítás rájuk
speciel nem vonatkozik. Ámde a honi munkatársaikra, itteni híveikre, véleményeiket osztó magyar állampolgárokra, nőkre és férfiakra bizony érvényes. (A véleménynyilvánítás szabadsága rájuk is kiterjed.) Magyarelleneseknek, kitartottaknak, ügynököknek (például „Soros-ügynököknek”) nevezni őket, hazaáruló billogot égetni rájuk minimum megsérti őket emberi méltóságukban. (Itt most nem arról van szó, de ide kívánkozik: a módszer nem ismeretlen az európai történelemben megtapasztalt
fasiszta, náci, illetve kommunista diktatúrák gyakorlatából.) ad: X. cikk (1) bekezdés „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás,
valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát” , továbbá a (3) bekezdés második mondatában olvashatóan „A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza”. Eközben Magyarország kormányfője és más hivatalos képviselői, bizonyos törvényi keretek átszabásával a hazai bejegyzésű felsőoktatási intézmények legjobbjánál is magasabb nemzetközi pontszámú, külföldi diplomát adó, budapesti egyetemet szekáltak ki innen; továbbá: faragatlan propagandakiadványokba illő kampányt
folytatnak az egyetemi oktatás nemzetközi világában elismert szakirányok ellen, tudatosan (tudatlanul?) hamis színben tüntetik fel azok voltaképpeni tartalmát.
ad: X. cikk (2) bekezdés „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni,
tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” és a (3) bekezdés első mondata: „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát.” Eközben Magyarország kormányfője és hivatalos képviselői nekik fontos politikai szempontok szerint iratnak át és felül bizonyos – például, történelmi, nyelvészeti, etnográfiai – tudományos kutatási eredményeket; továbbá a szovjet (és nemcsak szovjet)
típusú pártállamok eszköztárából ismert módszerekkel lépnek fel a Magyar Tudományos
Akadémiának és kutatóhálózatának a maguk számára kívánatosnak tetsző, saját szabású rendszerbe terelése végett.
Ámde, én nem vagyok országgyűlési képviselő, hogy ezeket a dolgokat a Nemzet Főterén álló t. Házban megkérdezhessem. Mezei polgárként pedig emlékszem élő klasszikus politikusunk szállóigévé lett mondására: ne azt nézzék, mit mondok, hanem azt, hogy mit teszek. Tudnivaló, a szó elszáll, az írás megmarad – az Alaptörvény szövege is (a következő, esetleges módosításig). Sohasem hittem vol na, hogy ez a „ne azt nézzék…” kezdetű bon-mot ennyire passzolhat arra is, ami írva vagyon.