Ki cenzúrázhatta Gulyás Gergely miniszter urat?

Serény Péter
Valahányszor hajmeresztő idézetet olvasok, igyekszem meggyőződni: valóban mondta-e/írta-e a hivatkozott illető, azt, ami itt meg ott, meg amott idézetként tőle megjelent. Ha a kijelentést a kormány valamely tagjának tulajdonítják, az első lépés, a dolog természeténél fogva a kormány honlapja (www.kormany.hu ) Ha ott nincs, akkor (hátha rövidítettek rajta) megnézem a gyakran a szöveg forrásaként megjelölt MTI, a távirati iroda honlapján a vonatkozó eredeti jelentést. Az Országgyűlés jegyzőkönyvében, ha az a bizonyos mondat nem a t. Házban hangzott el, nincs mit keresni. Miután pedig a Gulyás Gergely minisztertől a húsvéti ünnepek előtti utolsó ún. kormányinfón mondottak között szerepelt, több nem hivatalos, ámde nyilvános médiaforrás egyező közlése szerint az a bizonyos idézet, logikusnak tűnik a feltevés, hogy: 1. az MTI kifelejtette, vagy lényegtelen részletnek tekintette és kihagyta; 2. Gulyás miniszter úr átolvasván az általa mondottakat, valamiért úgy találta, hogy az a részlet szükségtelen, és kihúzta.
Dióhéjban az történt, hogy Gulyás Gergely reagált arra, hogy a Válasz Online a tárgyhéten cikket közölt az úgynevezett kémügy titkosítás alól feloldott dokumentumai közül az ügyészségi vádiratból kiemelt részek alapján. Azt mondta, hogy „példátlan hazaárulás volt, amit a Gyurcsány-kormány idején elkövetett a nemzetbiztonsági vezetés, beleértve a politikai vezetést is”. Hozzátette: egyetért az LMP-s Ungár Péterrel, miszerint kár, hogy a hazaárulás szót a közbeszédben elkoptatták, mert Gulyás szerint „a jogi minősítéstől függetlenül ez hazaárulás”.
Stop! Ungár Péter úr, világlátott, több diplomás ember, de nem jogot, hanem környezetvédelmet tanult. Politikus, országgyűlési képviselő, az általa mondottakkal ki-ki egyetérthet vagy nem érthet egyet. Magam ugyan nem vagyok jogászember, de annyit Ungár úr nyilatkozatából azért megértettem, hogy 1. nem óhajtja/nem meri áperte hazaárulóknak minősíteni az említett személyeket, hanem példálózik „Ilyenkor szomorú, hogy például olyan szavakat, mint a hazaárulás elkoptattunk az évek során, és amikor valóban használni kéne, már nincs valódi súlya.” 2. Ungár úr idézetét idén április 4-i blogbejegyzése tartalmazza, annak kezdő mondatában az első szavak: „Feloldották a kémper néven elhíresült ügy vádiratát, amiből kiderül…”. A képviselő úr a VÁDIRAT alapján nyilatkozik tehát. Lehet, hogy nem hallott róla, hogy ez bizonyos Joszif Sztálin idejében volt szokás (tömeggyűléseken követeltek halálos ítéletet a vádlottakra!). Parlamenti demokráciákban, és ez nem stílus kérdése, nem a VÁDIRAT a tiszta forrás, hanem az ügy végére pontot tevő BÍRÓSÁGI ÍTÉLET. Ezt a pontot jelen esetben a KÚRIA tette ki. Lásd: Jogi Fórum közlését, 2018.05.30. Jogi Fórum / MTI A címe: „A Kúria is felmentette a kémkedéssel vádolt volt titkosszolgálati vezetőket – A Legfőbb Ügyészség kezdeményezi a titkosítás feloldását”
Meglehetősen visszhangos ügy volt. 2011 óta bíróságról bíróságra járt: valakik nagyon nem tudtak belenyugodni a felmentő ítéletekbe. Alighanem abba sem, amit tavaly május végén mondott ki a Kúria. A Jogi Fórumban megjelent híradásból idézve: „A Kúria kiemelte azt is, hogy Szilvásy György és Laborcz Sándor mindent megtett a történtek feltárása érdekében”, továbbá: „Szilvásy György és Laborcz Sándor esetében a felmentésre nem bizonyítottság, hanem bűncselekmény hiányában került sor.” Annyit laikusként is hallottam már, hogy a bizonyítottság hiányában született felmentő ítéletek után tág tere van a találgatásoknak, hogy valami lehetett, amit csak nem sikerült bizonyítani. Ámde itt a döntés egyértelmű: nem volt itt semmi, aminek alapján bűncselekményt lehetne a nevezettek nyakába varrni: BŰNCSELEKMÉNY HIÁNYÁBAN.
Gulyás Gergelyt mát tizenöt éves korában azzal mutatták be Orbán Viktornak, hogy fantasztikus a memóriája. (És a gimnazista valóban pontosabban emlékezett rá, milyen programra is volt akkor indulóban a Fidesz első embere, mint maga Orbán Viktor.) Képtelen volnék elhinni, hogy Gulyás Gergely, aki ma a Miniszterelnökséget vezető miniszter, ne tudná, hogyan ítélt a Kúria a szóban forgó ügyben. (Ha jól emlékszem, akkor, tavaly május végén a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője volt.) A miniszter úr, tudtommal, kiváló minősítéssel szerzett jogi diplomát, esetében a vádiratra hivatkozó képviselő tévesztése, mint afféle külső, megerősítő vélemény hivatalos nyilatkozatba emelése, nem lehet a véletlen műve. Annál kevésbé, mert a jogászi végzettségével (és a paragrafusok labirintusában meglehetős jártasságával) korábban inkább a kétes megállapítások gondosan körmönfont megfogalmazásával szokott egérutat adni a kimagyarázhatóságnak. Ezúttal azonban, mintha a kormánypropaganda iránti abszolút lojalitás parancsa felülírt volna nála minden jogászi tartást. Példátlan hazaárulást kiáltott ott, ahol a Kúria nem talált bűncselekményt. Önnön kijelentésének abszurditását talán sejtvén, maga tette hozzá, azon nyomban: „a jogi minősítéstől függetlenül ez hazaárulás”. Ízlelgessük: „A JOGI MINŐSÍTÉSTŐL FÜGGETLENÜL”. Magyarán: hazaárulózik, mint bármely tucat-pártpropagandista.
Ezek után, valóban kíváncsi lennék, ki és miért tüntette el a hivatalos szövegekből a kormánytól és a pártjaitól független forrásokban megtalálható, és a hivatalos ún. kormányinfón elhangzott, hajmeresztő mondatokat.
Minden esetre a kormányzati (ön)cenzúra (?) érdekes pillanata ez.